Képviselőházi napló, 1869. VII. kötet • 1870. márczius 10–ápril 7.

Ülésnapok - 1869-144

144. országos ütés márczius 14. 1870. 99 mi harezukban velők szemben állottak, szentek és tiszteletre méltók is; de azt meg fogják nekem engedni, hogy a hazának az által szolgálatot nem tettek. (Helyeslés bal felől.) Én, uraim, ennélfogva egyszerűen kérem önöket: fogadják el önök a határozati javaslatot ; fogadják el, midőn teljesítésére kérjük föl azon ígéreteknek, melyeknek teljesitetésére önök közül is számosan, mint az 1848. országgyűlés tagjai, a nemzet nevében adott szavuk által kötve vannak. Pártolom a tárgyalás alatt levő határozati javaslatot. (Élénk helyeslés bal felől.) Andrássy Gyula gr. miniszterelnök: T ház! bizonyosan nem fogtam volna a t. ház idejét újólag igénybe venni, ha nem látnám, hogy a tanácskozás már vége felé közeledik, és nem mondattak volna itt oly dolgok, melyeket talán egészen válasz nélkül hagyaom nem lehet; (Halljuk!) de méltóztassanak az iránt megnyugodni, hogy teljesen tárgyilagos és igen rövid leszek. (Halljuk!) T. képviselő Simonyi Ernő ur, hivatkozva arra, a mit én más alkalommal mondottam, — hogy t. i. az 1861-ki föliratban nem tűzték ki az ország kívánságai vagy követelményei közé a honvédeknek országos alapból való segélyezését — azt válaszolta, hogy igen is nem tűzték ki, ós nem is tűzhették ki : mert azon föliratnak csak is azon kérdések voltak tárgyai, melyek a fejedelem és nemzet közt voltak kiegyenlitendők; a most fönforgó pedig olyan kérdés, melyet a nemzet maga végezhetett el. és így ezen okból nem lett fölvéve a főiirat szövegébe. Más részről e tekintetből Debreczen városa t. képviselője azt mondotta, hogy az 1861. évi föliratban igenis benfoglaltatik az országnak ezen kívánsága is, és azt állította — ugy emlék szem. — hogy e szavakban foglaltatik ben: „vessünk fátyolt a múltra." Én, t. ház, nem akarok abba bocsátkozni: vajon ezen idézett szavak elegendő bizonyítékul szolgálnak-e arra nézve , hogy az 1861-ki fölirat a rokkant honvédeknek országos alapból leendő ellátásáról akart-e gondoskodni. Én alig hiszem. — Annyi bizonyos, hogy mindenesetre egyenes ellentétben áll egymással a két vélemény : a miből világosan következik az, hogy, ha az 1861-iki föliratban ben is foglaltatik a nemzet ezen kívánsága, ez mindenesetre nem világos ; mert ugyanegy pártnak két különböző árnyalata merőben ellenkező véleményben van e tárgy iránt. (Nyugtalanság bal felől. Helyeslés jobb felől.) Várady Gábor t. képviselő ur a kormányt figyelmeztetőleg azt mondotta, hogy ezen kérdés jelenleg azon stádiumban van. hol az, mint a i Sybilla könyveinek harmadik kötete kerül eló. j — Én igen is elfogadom a hasonlatosságot: a j kérdés ott van; de méltóztassanak megengedni, ! hogy a tételt megfordítsam. (Halljuk!) Először j volt ezen kérdés szőnyegen rögtön ő felségeik } nagylelkű adománya után és ha rögtön, nyolcz I nappal azután nem adatott volna be egy indit| vány, — melyről a nemzet nagy része velem együtt azt gondolta, hogy az ama nagylelkű ténynek ellensúlyozására akar szolgálni — akkor, meggyőI zödésem szerint, sokkal nagyobb lett volna I az eredmény, s a nemzeti segély kölcsönös várakozásunknak inkább megfelelt volna; és így I ekkor égettetett el a túlsó oldal által a Sybilla első könyve. (Tetszés jobb felől.) Később, midőn a nemzet minden osztálya folytatta a segélyezést, minden pillanatban oly indítványok jöttek közbe, melyek ennek tisztán politikai jelleget kölcsönöztek és azt mint politikai tőkét akarták egyoldalulag kizsákmányolni. Ez természetesen megint zsibbasztotta a segélyezés hatását és eredményét és így elégettetett a Sybilla 2-ik könyve. Most uraim itt a 3-ik könyv. Önök szólítottak föl a túlsó félről. Az indítványozó szavai a következők : Ne csináljunk ebből politikai kérdést, itt emberiességről, segélyezésről van szó politika nélkül." Mi ráléptünk ezen térre, mi nem csak elvben fogadtuk el, de ténylegesen járultunk hozzá és ha önök ezt is visszautasítják, és nem lépvén párt különbség nélkül a segélyezés terére, a nemzet ezen mozzanatát is megzsibbasztják, ekkor el lesz égetve a Sybilla 3-ik könyve. (Élénk helyeslés jobb felől. Nyugtalanság bal felől.) A mint abban semmi érdem sincs, hogy a kezdeményezést e téren mi kezdettük: ugy — méltóztassanak nékem' megengedni és rósz néven nem venni — (Halljuk!) tetemes és nagy hiba volna az ellenzék részéről az, ha most, midőn kimondotta azt, hogy nem akarja a dolgot politikai térre vinni, és mi rá nemcsak elvben, de esetleg azon térre léptünk, melyre önök utaltak bennünket, ismét vissza akarná azt vinni a politika terére, és ez által az eredményt hozná újólag kérdésbe. (Ugy van! jobb felől. Ellenmondás bal felől.) Mondotta Várady t. képviselő ur azt is, hogy mindaddig, mig az országházban ez iránt intézkedés nem történik, ők, — azaz: az ellenzék, — folytonosan zörgetni fognak. Ha ezt méltóztatnának tenni, az országnak bizonyára igen sok idejét fognák igénybe venni és én ezt — mondhatom — nagyon sajnálnám. De ha ők ezt tenni fognák, az alatt mig a t. képviselő urak zörgetni fognak, mi segélyezni fogunk. Egyébiránt én most sem mondok le azon reményről, hogy önök is kezet adva nekünk, ugyanazt fogják tenni. (Helyeslés jobb felől. Fölkiáltások bal 18*