Képviselőházi napló, 1869. VI. kötet • 1870. február 18–márczius 9.
Ülésnapok - 1869-127
82 127. országos ülés február 22. 1870. viselő ur is jelezte. Kétséget sem szenved, hogy azon autonómiának, mely a protestánsoknál életben van, Róma ellentáll és állani fog; de oly értelemben vett autonómiába, a mint világi katbolikus képviselőtársaim fölfogták a dolgot, — óvakodva ugyan, de reménylem, még is bele fog egyezni és bele egyeznie kellend. (FölMáttások: Hz már más!) Csodálkozom és sajnálom, hogy Ghyczy Kálmán érdemes képviselőtársam oly sok aggályt táplál szivében a papok túlkapásai, a papok befolyása miatt, és azt hiszi, hogy ezek miatt nem fog létrejönni az autonómia. Ha nekem szabad volna megfordítani a dolgot, azt mondhatnám, hogy ott, hol bizonyos testületben kétharmadrész világiakból áll, kik mellé bizonyosan az alsó papság némely töredéke is állhat, ott méltán a püspöki karban támadhatna azon aggodalom, hogy netán túl fognak menni az autonómiában a kellő határon, és a hierarchia beléletét, sőt sarkalatos alapjait megrendítik. (Ugy van. jobb felől.) Bizonyossá tehetem a képviselőházat, hogy a püspöki kar nagylelkűen cselekedett, midőn mindezen aggályok mellett, melyek természetesen támadtak, elismerte, miszerint kétharmad részben világiakból álljon az autonómia, és már csak azért is, mert a választásokat a legszélesebb alapra fektette, továbbá mert minden módot elkövetett, hogy az autonómia létre jöjjön, olyannak mutatta magát, miszerint a püspöki kart nem lehet subsumálni arról, hogy magának akart föntartani minden befolyást. Autonómia: ez azon jelszó, melyet én is hangoztatok. Németh Albert t. képviselőtársam a mélyen t. eultusminiszter urat szólította föl, ajándékozza meg a papságot bizonyos keblek titkaival, (nagy derültség. Halljuk!) és meg akarja népesíteni a plébánosok és káplánok kertjeit bizonj'os csengőzengő virágokkal. (Nagy nevelés. Halljuk!) Sajnálom, hogy Németh Albert képviselőtársam oda fordult, honnan segítség nem jöhet. (Derültség. Igaz!) Ezt az autonómia fogja megadni, (ügy van!) sőt már megadta, már meg van: Ott vannak a csengő-zengő virágok, ott, az iskolákban, és azon pap, ki az iskolát szereti, nem lesz kénytelen dohányfüsttel és egyéb dolgokkal tölteni idejét. (Helyeslés) Azért dicsérem én a protestánsokat, hogy ott a papok- egyszersmind tanítók, nem azon értelemben, hogy vállástanitók, hanem hogy világi dolgokkal is foglalkoznak. Ha egyszer az autonómia azt fogja létrehozni nálunk, hogy a papok mint rendes tanárok világi dolgokkal is foglalkozzanak, akkor a papoknak a vallási dolgokon kívül lesz nemes — nem mondom foglalkozásuk, hanem mulatságok, mert mi nemesebb, mint az embert emberré képezni, a tudomány titkait, a világ történeteit, a hazai történetet vele megismertetni? Es én ettől vá-t rom a legtöbbet. Eddig a papok erre kötelezve nem voltak; és miért nem voltak kötelezve, és miért nem tették? Mert nem volt autonómiánk. Eddig a mi népünk, — valljuk be — sok tekintetben elszegényűlt, bátramaradt, nem tanult biz saját lábán állni, nincs összetartás; miért 1 ? mert nincs autonómia. Ha a t. ház azt nem akarja, hogy mi örökké csak hátráljunk, akarnia kell, hogy haladjunk; haladni pedig csak autonómiával lehet. (Helyeslés.) De eleget fárasztottam a t. házat, (Halljuk!) mert hiszen ezekről igen sokat lehetne mondani. Nem helyeslem azt, hogy a t. miniszter ur minden oldalról megtámadtatik és arról vádoltatik, hogy semmit sem tett. Minden más ágban, minden más téren, vasútépítések, igazságszolgáltatás körül erélyes eljárásssal, szigorú rendeletek által hamar lehet eredményeket előmutatni ; ezen egy tér az, hol várni kell, hol ha a plántát mindjárt megingatjuk és folyvást a gyökere körül áskálunk, és mindjárt érett gyümölcsöket akarunk, bizony semmire sem megyünk. ('Élénk helyeslés jobb felől.) Eszembe jut, mit egy német mondott : „Die Ungarn, sobald sie ein Baumchen pflanzen, wollen sie gleich Früchte sehen, und wenn das Baumchen . . . Csernátony lajos t Das Weibchen? (Nagy nevetés, derültség.) Szuppan zigmond: Nem „Weibchen," hanem : „wenn das Baumchen nicht gleich Früchte bringt, wird es als eine unniitze Pflanze, zur Thüre hinausgeworfen." Ha mi mindjárt eredményt akarunk látni és ha ilyet nem látva, elítéljük a dolgot, nem jutunk soha eredményhez. Felhozattak a felekezeti iskolák. A felekezeti iskolákat ismerem, és habár azoü némely vidéken igen jók, nem mondhatni, hogy azok tekintetében semmi kívánni való nincsen hátra. Én azt látom, hogy a felekezeti iskolák közt az igen üdvös verseny nyittatott meg ; hag3^juk megérlelni ezen institutumot és meg fogja teremni gyümölcseit. Ha nem is látom még üdvös eredményét közoktatási miniszter iir eljárásának mindenben, bizton hiszem, hogy ez be fog következni. Most még egy körülményre vagyok bátor a t. ház figyelmét felkérni. Cicero pro domo sua nem jól hangzik. En vártam türelemmel, hogy valaki találkozni fog, valaki, ki a papság hirét, nevét védeni fogja. (Halljuk!) Én azon t. képviselő ur előadására semmi észrevételt nem tennék, melyben a papságot romlottsággal vádolta, ha pl. azt tetszett volna mondani, hogy a papok
