Képviselőházi napló, 1869. VI. kötet • 1870. február 18–márczius 9.

Ülésnapok - 1869-127

80 127. országos ülés lebrttár 21. 1870. tézni; hanem csak a tényeket akarom vizsgálni. Ha a papi érdek ugy hozza magával, a cultusminiszter ur régi törvényekre hivatkozik, ha a jezsuiták birtoklási jogáról van szó, mire nézve innen is, túl is hónapok óta történtek interpellatiók, a eultusminiszter ur hallgat és ha a papi érdek ismét ugy hozza magával, a régi törvényeknek nincs hatályuk. Engedelmet kérek, lehetetlen, hogy ezen tények után a nemzet ne legyen azon hitben, hogy a eultusminiszter ur a papi érdekeket legyezi. (Ugy van! bal felől.) Pedig alig volt miniszter szerencsésebb körülmények közt, kit nagyobb bizalommal környezett volna a nemzet, mely bizalommal viseltetett a nemzet a bölcsész iránt, bizalommal a költő iránt, ki oly találólag adott hangot szép költeményeiben a nemzet mélabús fájdalmának és bizott a reformerben, ki merész kezekkel szakgatta fel a nemzet sebeit, talán nagyítva a betegség jeleit, de mindig azon szándékkal, hogy az orvoslás minél hamarább bekövetkezzék. Es most, t. ház, midőn előtte van a tevékenység köre, a philosoph késik a nagy eszmék alkalmazásával. A koszorú hervad fejéről, hervasztja az ultramontán befolyás, és nem mer a a beteg sebére irt alkalmazni, fél a papi hatalomtól. Bocsánatot kérek, a barátok nem mondják mondják meg az igazat; ez az ellenzék kötelessége, és reá háramlik egyszersmind ennek odiositása. Engedje meg a miniszter ur, hogy azon tiszteletnél fogva, melylyel iránta viseltetem . . . (Közbeszólás jobb felől: Látszik!) Igen is határtalan tisztelettel, mert ha politikáját elitélem is, az nem zárja ki azt, hogy legmélyebb tisztelettel viseltessem személye iránt. (Helyeslés.) És a helyett, hogy vadaimat tetézzem, egy alázatos kéréssel járulok a eultusminiszter ur elé, s ne méltóztassék tekintetbe venni azt, hogy az ellenzék részéről, és annak legcsekélyebb tagja részéről jön, hanem méltóztassék tekintetbe venni, hogy az adózók érdeke megköveteli, hogy a nemzet filléreivel nagyon takarékosan báujon; megköveteli azért, mert azon kormánynak napjai meg vannak számlálva, mely deficittel kormányoz. Más részről bátor vagyok a eultusminiszter urat figyelmeztetni, ne méltóztassék késedelmezni, és lépjeu határozottan a reform ösvényére, és ne gondoljon egy kis fractió ellenzésével,mert az egész haza osztatlan tetszése fogja kisérni működését. Pártolom Ghyczy Kálmán indítványát. (Helyeslés bal felől.) Szuppan Zsigmond: T. ház! (Halljuk ) Valamint egykor a világ legnagyobb szónokának híresztelt férfiú, midőn a szószékre léI pett, kénytelen volt mondani: „omnibus artubus contremisco, dum rostra conscendo": valóban nekem egész testemben és lelkemben remegnem kell, midőn ily diszes ós edzett politikusokból álló gyülekezetben, mint ujoneznak föl kell szólalnom; föl kell pedig szólalnom, mert várja ezt tőlem az egyház, és várják ezt küldőim is. A mennyire a vitatkozás folyamából kivehettem, a kérdés a körül forog, a tanulmányi alap, ós az egyéb alapokról szóló költségvetés itt tárgyalandó-e, vagy nem? A mennyire már az előttem szólott igen érdemes képviselők a kérdést kimerítették, én csak egy észrevétellel bátorkodom ahhoz járulni, s ez, a szükségesség és czélszerüség tekintete. Szükséges-e azt itt tárgyalni, a mi előbb itt nem tárgyaltatott, a mi körül előirányzat nem tétetett, és a mi körül előirányzat a jövőben sem tétethetik? Szükséges-e, ezélszerü-e ezen kérdést hosszabban tárgyalni, midőn voltaképen az egész kérdés abban központosul, hogy kié a tanulmányi alap, és egyátalában kié az egyházi javak ? Mélyen t. képviselőház ! Ki volt emelve azon tan, hogy az állam vallást nem ismer; nem vagyunk különböző vallásfelekezetek képviselői; bizonyára hogy ha egyházi képviselőt kellett volna választani, küldőim engem nem választottak volna; annálfogva fölállittatott azon tan, az állam a vallásokon fölül áll, vagy nem gondol vele. Ha tehát az állam azt mondja, — most az állam mi vagyunk, mint az állam képviselői, a kormánynyal és ő fölségével együtt ezen testületnek , vagy magánembernek vagyona az enyém, akkor azon elvnél fogva: nihil de nobis sine nobis, és audiatur et altéra pars, csak azt akarom jelezni, hogy az altéra pars itt képviselve nincs, s képviselve csak akkor lesz, ha az autonómia életbe lép, s akkor azon testület fogja védeni saját jogait, addig pedig, mig valaki jogait nem védheti, el nem ítélhető. A dolog a bíróság elé tartozik. Hogy valamihor netalán mi is azon helyzetben leszünk, hogy az országyüléshez folyamodjunk, azt a jövő fogja meghatározni. A többire nézve én részemről a t. miniszter ur eljárását helyeslem, mivel kezébe adatott akkor a vagyon fidei commissumként, azt tehát előbb át kell adni annak, a kitől nyerte, ós azután, de csakis azután az országgyűlés elé terjeszteni jó lenne, ha a kath. autonómiának át lesz adva, átlátom magam is. Méltóztassék megengedni, hogy bizonyos jelszóra vonatkozólag csekély nézetemet jelezhess sem. (Halljuk!) Hangoztatott: a szabad egyház, szabad állam.