Képviselőházi napló, 1869. VI. kötet • 1870. február 18–márczius 9.
Ülésnapok - 1869-127
127. országos liléi Elnök : Ismételten figyelmeztetnem kell a t. képviselő urat, hogy itt Szeged városának képviselője ül és ezt nem tagadhatja meg senki Horváth Mihálytól, azért hagyjon föl az ide nem tartozó dolognak emlegetésével, különben kénytelen leszek a szabályok értelmében rendreutasítani. (Élénk helyeslés jobb felől.) Körmendy Sándor : Magam is ugy vagyok meggyőzódve, miszerint ő Szeged városának képviselője; én csak jelezni akartam, hogy öt Szeged városa bizonyára nem azért küldötte ide . . . (Jobb felől felkiáltások : Az az ő dolga!) hogy azon óriási vagyonra vonatkozólag, melyet a nemzet nem fényűzésre ós nem Péterfillérekre adott főpapjainknak, hanem mintegy fidei commissumot, el akarja vitatni a nemzettől a tulajdonjogot, vagy hogy azokra csak íelűgyeljen is ; sőt mint beadott határozatából nyíltan kitűnik, szintén kérdésessé akarja tenni a nemzetnek azokhoz való jogát. (Bal felől fölkiáltások : Ugy van !) Ezeket, t. ház, ismétlem — azért akartam elmondani, mert Szeged városának képviselője nem elégedett meg azokkal,, melyeket eddig jeleztem, banem gyanúba akarta hozni a törvényhozást a nemzet közvéleménye előtt, mintha csak a protestánsok volnának azok, kik a nemzet elidegenithetlen jogai mellett küzdenek. Nagyon szerettem volna, ha t. elnök ur ugyanazt teszi, akkor Szeged város t. képviselőjével, a mit velem most tett. (Bal felől fölkiáltások: Igaz!) Halász Boldizsár : Ez jó analógia! Körmendy Sándor: Tiszt, ház! Előre bocsátottam, hogy azon 290,000 frt ellenében, melynek jelentékeny részét a protestáns egyházakra testvériség, méltányosság és jogegyenlőség tekintetéből adni szándékoznak, gyökeres megoldást óhajtanék, és így azt hiszem, hogy beláthatja kiki azt, hogy én itt nem mint protestáns, hanem mint független népképviselő szólok, De hiszen régi nóta az, tiszt, ház, (Fölkiáltások: Halljuk a nótát!) hogy valahányszor e nemzet legigazabb, legvirtualisabb jogai mellett fölszólalt, vagy ha kellett, a tett terére lépett, mindannyiszor a protestánsok vádoltattak a nemzet egy része előtt és az ország, világ szine előtt a katholikus clerus által, mint p. o. a Bethlen-Boeskay-fele küzdelmekkor. Ezen régi nótát, azt hiszem, t. ház, ma már tetszéssel nem fogja senki többé a nemzet előtt hegedülhetni. De nézzük, t. ház, most már azon álláspontból jobban szólhatván a dologhoz, melyet mint nem vallásfelekezethez tartozó népképviselő e helyen elfoglalok — nézzük, vajon azon rengeteg vagyon, azon 4 — 5 száz millió érték, (Fölkiáltások : Sokkal több az!) mi a magyar katholebruár 22. 1870. " t ] likus papság keze közt van, és mivel hazánk összes népoktatását és egész közmivelődési rendszerét a leggyökeresebben lehetne átalakitaui, a legkedvezőbben megoldani oly fényes sikerrel, hogy büszkén mutathatnánk reá egész Európa ! előtt, hogy ezen vagyona, melyből még a mel| lett igen fényesen föntartathatnék a katholikus S egyház is és föntarthatuá a maga súlyát és jelentőségét a katholikus clerus is, mit bizonyára senki e házban aláásni nem akar, miképen kezeltetik ? Hogy ne szóljak többről, csak egyetlen egy legecletánsabb példára hivatkozom. A veszi prémi püspök 300,000 forint jövedelmét kéjlaj kokra, apáczazárdákra és épen nem productiv j czélokra forditja legnagyobb mérvben, és a he| lyett, hogy az ur szőlejében munkálkodnék, j munkálkodik a badacsonyi és somlyói száz meg ! száz holdakra menő szőlőiben, mig iskolái ronI gyoskodnak. (Eláll! Halljuk!) ! T. ház! Sokan azt mondják : Németh Albert tisztelt képviselőtársam is ugy nyilatkozott, hogy e kérdés korai, a közösügyes Molochtól féltében nem óhajtaná, hogy e kérdés már ma megoldassák. Én ellenben azt tartom, hogy ez a kérdés ma már teljesen meg van érve, és legfölehb tán azért nem lehet leszakítani, mert a tisztelt cultusminiszter ur i«en magas fán látja függni ezt a gyümölcsöt, tehát feje szédül, ha csak reá ! tekint is. De ne várjunk, t. ház, mig ez a gyü! mölcs vagy megrothad, vagy valami zivatar | folytán magától lehull; mert igen könnyen megI történhetik, hogy utóbbi esetben is nem a mi kezünkbe esik, vagy szétmállik a nélkül, hogy hasznát vehetnők, mig most, ha ebből a nagy forrásból merítenénk, azért a forrás ki nem apadna, vize annyival üdébb lenne, holott ha . nem merittetik, lehet, hogy megposhad és megront bennünket: mert hogy ez a kérdés a megoldást ki nem kerülheti, azt hiszem, csak azok után, a mik e tárgy körül e vita alatt mondattak, bizonyos. De bizonyos, mert: die Weltgeschichte ist das Weltgericht, bizonj^os, mert a történelem nem véletlen esetek aglomeratiója, hanem az emberiség szellemének mintegy megtestesülése. Ha tehát ezen kérdés elől ki nem térhetett Európa egyetlen művelt állama sem, i bizonyára nem fogunk kitérhetni mi sem, ha I csak homlokegyenest nem akarunk ellenkezésbe I jönni minden érdekeinkkel és azon irányzattal, | a mely Európában a közmivelődés iránya. A tanulmányi ügyek igazgatása alatt 270 i ezer forint kiadás és 163,540 frt tanügyi felj ügyelőkre van előirányozva. E tárgyról ez alkaj lommal, t. ház, nem szólok; a részletes vitánál j föntartom magamnak a jogot, hozzászólani. Tan! intézetekre 884,460 frt irányoztatik elő, melye! ket, midőn vizsgálunk, lehetetlen, hogy szembe