Képviselőházi napló, 1869. VI. kötet • 1870. február 18–márczius 9.
Ülésnapok - 1869-127
127 országos ülés február 22. 1870. 67 lások kölcsönös viszonosságát, de nem mondta még ki a vallások teljes szabadságát és épen ennek eredménye a bivatolt III. t. czikk 6-ik szakasza. Midőn a megszüntetett dieasteriumok mindennemű intézkedései a felség, végrehajtó hatalmát illetőleg a minisztériumra bízattak, ezen tőrvény értelmében helyesen mondaték, hogy a miniszter köteles volt azon alapokat elfogadni és azokat gondozni; de szerintem a hivatolt 6-ik szakaszból nem következik szükségkép az, hogy a vallás- és közoktatási miniszter ur ezen alapok és alapítványokról az ő költségvetési előirányzatában tételek és rovatok szerint adjon kimutatást, hogy a ház e felett tanácskozva, azokat megvizsgálja, és illetőleg jóváhagyja. Állitásom mellett szól nézetem szerint maga ezen hivafcolt törvényczikk. A III. törvényczikk megszabja a megalapított miniszterek teendőit, megszabja a végrehajtást, de megszabja egyúttal: mikor és miként tartoznak a háznak számolni. Ugyanazon törvényczikk 37-ik szakasza azt mondja, hogy „a minisztérium az ország jövedelmeinek és szükségeinek kimutatását és a múltra nézve az általa kezelt jövedelmekrőli számadást az országgyűlésnek megvizsgálás és illetőleg jóváhagyás végett évenkint az alsó táblánál bemutatni köteles." Mit köteles tehát a miniszter bemutatni? az országos jövedelmekről szóló kimutatást. Épen Komárom városának érdemes képviselője igen bölcsen méltóztatott mondani, hogy arról, vajon ezen alapítványok államjavak-e vagy nem ? most nem lehet szólani, mert ez időelőtti volna. Nem tudom felfogni, legalább részemről, az összefüggést, midőn azt mondjuk, hogy érdemlegesen szólni nem lehet, s ebből mégis azt következtetjük, hogy a miniszter, ki a törvényben csak az országos jövedelmekrőli kimutatás előterjesztésére van utasítva, egyszersmind ezen alapokat is befoglalja ezen kimutatásba. Nem merném aggodalom nélkül elfogadni ezen tételt épen azon okoknál fogva, melyeket Komárom város igen érdemes képviselője ellenkező irányban felhozott. Azon korszakban, midőn a jogszerzésre vonatkozólag sajátszerű theoria létezik, nem merném minden praeiudicium nélkül a minisztériumot oda utasítani, hogy ezen alapokról egyéb országos jövedelmekkel együtt adjon a t. ház elé kimutatást. Minthogy épen a t. képviselő ur magából a királyi czimből méltóztatott levonni az államnak jogát a tanitézetekre, és ebből folyólag az iskolai alapra; vajon azon körülmény, hogy ekimutatás is az országgos javakkal együttesen és összesen ezekkel terjesztetett elő, egy pár év múlva hasonló okoskodással adat gyanánt nem használtathatnék-e fel ezen alapok országos természetére nézve? Mocsáry képviselő urnák egyes tételeire szintén óhajtanék válaszolni. (Jobb felől: Halljuk!) Ő volt az egyetlen nézetem szerint, a ki a kath. autonómiára vonalkozólag szabatosan nyilatkozott és praecizirozta azon álláspontot, melyet ezzel szemközt a túlsó padokon elfoglalnak. Megengedi tehát a t. ház, ha egyes tételeit észrevétel nélkül nem hagyhatom. Aggodalommal tekinti a szőnyegre hozott autonómiát s azt mondja, hogy már maga az, hogy a mozgalom épen azoktól ered, a kik ellen ezen autonómia irányoztatik, t. i. a clérustól és hierarchiától, elég indok az aggadalomra. 0 az autonómiának indokait ebben keresi. Ám keressék indokait bármiben, az őszinte keresők valóban csak azon egyre fognak találni, hogy t. i. oly országban és oly korban, a melyben s midőn mindenki a szabadság eszméjét hangoztatja, az egyház, a katholikusok is szabadok akarnak lenni. Az egyház azon szabadságot akarja, melyet neki is a korszellem odaítél. (Helyeslés jobb felől.) Az első és legnagyobb tévedés, mely a szabadság elismerését akadályozza, azon hibás vélemény, mintha a kath. egyház szabadságát illetőleg csak a papság volna érdekelve. (Igaz! bal felől. Nem ugy van ! jobb felől.) Mintha annak okáért egyedül a papságot fenyegetné a vész e harczban. Ez azonban — merem állítani — merő tévedés-. (Igaz / jobb felől.) Politikai és társadalmi szempontból tekintve a kath. egyház szabadságát, ez a világiaknak is legalább oly tulajdona és biztositéka. mint a papságé. (Ugy van! jobb fel&l.) Elfogadom azt, a mit Mocsáry képviselő-társam mondott, hogy a katholikusok ezen autonómiára vonatkozólag a protestáns autonómiát is számba veszik. Egy részben igaz ; igen a kormány irányában a szabadság azon mértékét kívánják ők is, a mely szabadsággal birnak a protestánsok ; de belső ügyeik rendezésére vonatkozólag, aligha fognák a protestánsok autonómiáját, annak összes fogyatkozásaival átvenni. {Halljuk!) Nem szükséges nekik, — mint ő jelezte, mert elszigetelve állanak a magyarországi katholikusok e törekvésökben, nem. szükséges nekik csupán csak a magyarországi protestánsoknak autonómiájára tekinteni; vannak a katholikus világban hasonnemü intézmények, melyeket a létesítendő magyarországi autonómia testvéreiként fogad el, azokra tekint belső ügyei szervezésében. Ilyen az erdélyi, ilyen az irhoni, O'Connel intézkedései folytán létre hozott, ilyen az Angolországban létrejött úgynevezett „angol institutum'% melyet már XVI-ik Gergely pápa magasztalólag is megerősített. (Fölkiáltások bal felől: 9*
