Képviselőházi napló, 1869. VI. kötet • 1870. február 18–márczius 9.

Ülésnapok - 1869-126

126. országos ülés február 21. 1870. 55 minisztérium személyzetének schematismusa, név­jegyzéke kinyomva, közzétéve, kiosztva és meg­vehetővé téve nincs. (Fölhiáltásók: Benne van a kalendáriumban!) Nincs ben a kalendáriumban sem, mert sok kalendáriumban kerestem már, de mindegyikben tökéletlenül van. 1849-ben e névsor, a mint a minisztériumok megalakultak, kinyomatott, szétosztatott és könyvárusi utón olcsó áron megszerezhető volt, (FölkiáUásoh: Most is ugy van!) hogy ez mostanában is ugy van-e, nagyon szeretném tudni, de én nem tudtam nyomába jönni; ezt is oly szükségnek látom, melyre a kormányt fölkérni kötelességemnek is­merem. T. ház! Magára a költségvetésre vonatko­zólag az a megjegyzésem van, hogy látok a költségvetésben egy tételt, mely valami két fő­tankerületi felügyelőt és azokkal kapcsolatban egy egész tiszti személyzet sorozatát foglalja magában. Ha elolvasom az 1868-ik XXXVÍII-ki törvényczikket, mely a népnevelésre vonatkozik: abban találok ugyan rendelkezést tanfelügyelők­ről, de két tanfelügyelő szükséges voltáról emlí­tést téve sehol sem látok. Ez tehát ismét oly nagy teherrel járó és szükség fölötti személyzet, melyre nézve a részletes tárgyalás alkalmával észrevételeimet előterjeszteni bátor leszek, de most az átalános tárgyalás alkalmával sem hall­gathattam el. Tovább menve, t. ház, az is igen föltűnő volt előttem, mikép lehet az, hogy a bécsi The­resianumban Magyarországból csupán három fiatal ember taníttatik és erre 1500 egynehány frt van a költségvetésbe felvéve, akkor midőn Erdélyből van hat fiatal ember 3000 néhány száz írttal fölvéve, a mi tekintve az arányt Ma. gyarország és Erdély népessége közt, igen nag különbséget tesz. Tehát e tekintetben is a költ y ségvetés kiigazítása igen kívánatos. Továbbá az is igen föltűnő, hogy bár az 1868-ik XXXVIII-ki törvényczikk által fi- és leánynevelő-intézetnek, különösen finevelő-intéze­teknek szám szerint 120-nak és leánynevelő-in­tézeteknek aránylagos számban országszerte leendő fölállítása elrendeltetett, itt a költségve­tésben e tekintetben nem találok semmi említést s legalább ezen nevezet alatt nincs e czélra ki­vetve semmi és igy a törvény rendeletének elég teve nincs. Továbbá, t. ház, volt már említés téve az iránt, hogy a tisztelt vallás- és közoktatás-mi­niszter ur az 1868-ki törvény 148-ik pontja szerint a tanügy haladásáról az országgyűlésnek éven­kint jelentést tenni tartozik; az azonban elmu­lasztatott, a miért e tisztelt ház ezen jelentés hiányában alaposan és a dolog érdemét kellőleg figyelembe véve, határozni nem képes. Én tehát pártolom azon határozati javaslatot, melyet Schvarcz Gyula képviselőtársam beadott, jelesen : hogy halasztassék el ezen közoktatás­ügyminiszteri költségvetésnek tárgyalása akkorra, midőn a kérdéses jelentés, a melynek beterjesz­tését maga a kultuszminiszter ur is megígérte, a ház asztalára letétetik és a képviselők között kiosztatik. A többi pontokra nézve a részletes tárgya­lás alkalmával leszek szerencsés észrevételemet előterjeszteni. Azonban, a mint előreboesátottam, kivánok azon fontos kérdésekhez szerény észre­vételem hozzáadásával szólani, a melyek itt né­hány nap óta a tanácskozás tárgyát képezik. Ezek között, t. ház, (Halljuk!) leginkább, legnagyobb mértékben foglalta el a t. ház szó­nokainak figyelmét a most czélba vett kath. autonómia. Erről maga a közoktatási miniszter ur is akként nyilatkozott, hogy a kath. auto­nómiának életbeléptetése sarkköve a szabadság­nak, és ehhez képest ezt ő is pártolandónak véli, és pártolja is. En, t. ház, magam is azt mondom: igen szép ez az autonómiához való ragaszkodási vágy, mert hisz ez az autonómia nem egyéb, mint az önkormányzat; a midőn tehát magát az illető vallásfelekezet maga kormányozhatja, ez bizony jele a szabadságnak, és ehhez képest mél­tán mondható a szabadság sarkkövének. De ha az önkormányzati jog egy felekezet által biratik, annak nem ilyen módon kell szerkezettnek lenni, mint a milyen a most egybehívott katholikus autonóm gyűlés. Hiszen ha csak a katholikus egyház nevezete alatt, kizárólag a szerzetes ren­düeket és világi papokat érteni nem akarjuk, a mostani autonóm értekezlet nem fogja képezni a katholikus vallásbehek akaratát, mert ahhoz az kívántatnék, hogy a katholikus valláson levő hivek akaratukat szabadon tolmácsolhassák és választhassák képviselőiket mindenféle, minden legkisebb egyházi befolyás nélkül, és választ­hassa azokat, a kik a nép bizalmát birják. Le­gyenek tehát szabadon választva az egyes tagok, minden egyházi, papi befolyás kizárásával. Nem mondom, hogy az egyházi papság, az egyháznak hierarchikus része is ne legyen benne képviselve, szükséges, hogy a világiak is magok részéről az ő számukhoz képest szintén válaszszanak képvi­selőket, de ezzel kapcsolatban áll, hogy minden­nemű belügyeiket is magok rendezhessék, ők ma­gok válaszszák az érsekeket, püspököket és ők magok határozzák meg, menayi püspök, mennyi káptalan kell az országban, ők intézkedjenek a papok választására nézve, ők határozzák meg a rhitusnak módját és miséknek nyelvét. (Zaj.) Ha önök vallásszabadságot és önkormányzatot említenek, akkor ez is hozzátartozik. Ha ez igy történik, t. ház, és ha valódi ön-

Next

/
Oldalképek
Tartalom