Képviselőházi napló, 1869. VI. kötet • 1870. február 18–márczius 9.

Ülésnapok - 1869-126

50 «6. országos ülés február 21. 1870. szempontjából kell, hogy részletesen történjenek mindazon vizsgálatok, melyek az illető javaknak nem csak természetét, hanem rendeltetésüket is tekintve kívántatni fognak, s a rendeltetést értem mind a múltra, mint a jövőre nézve. Mert, t. ház, a jövőbeni elrendezés joga alatt okvetlenül azt is kell érteni, hogy ezen javak valamely részére nézve az országgyűlésnek joga van ezentúl más rendeltetést adni, mint az azelőtt volt. A mi az alapítványokat illeti, például annak némikép bizonyítására, hogy nem csekély nehézségek merülhetnek föl ezen kérdések megoldásánál, a nélkül, hogy e tekintetben valamely határozott véleményt mondanék, csak arra vagyok bátor a t. házat utalni, mily nehéz lesz eldönteni az egyes alapítványok természetét s lehetetlen lesz bizonyos időszakokat nem tűzni ki azok természetének bebizonyítására. Például igen nagy különbség lesz azon alapítványok közt, melyek a reíbrmátió előtt, meg azok közt, melyek a reíbrmátió után tótettek. (Helyeslés.) Mert habár a reförmátió előtt történt alapítványok névleg a kath. egyház javára történtek is, mégis — miután akkor a katholikus vallás volt az egyetlen törvényes vallás az országban — ezen alapítványok az összes nemzet vallásának javára tétettek. (Élénk helyeslés.) Különben, hogy még egy máshonnan vont példával illustráljam az én nézetem eltérését Horváth Mihály igen t. barátom nézetétől, a ki azt mondotta, hogy az egyházi javak kezelését s az azok fölötti rendelkezést nem kell e ház elé hozni, hanem a miniszternek számolnia kell az egyházi tanácsnak: bátor vagyok Anglia esetét fölhozni, hol valóban státusegyház létezik. Ott néhány esztendő előtt — valami 20 esztendeje lehet — a püspökök javait tettleg elvették és azokat bizottságok által kezeltetni rendelték és kezeltetik ma is, kijelölvén azok jövedelmeiből minden egyes püspökség részére bizonyos évi jövedelem-összeget. Már most kérdem, oly országban, hol oly erősen áll a státusvallás, ezen intézkedés, vajon az egyház körében összehívott gyülekezet által tétetett-e, vagy a vallás kebléből küldettek-e ki a bizottságok, melyek ezen jószágok kezelésével és a jövedelmek kiosztásával foglalkoznak ? Nem, t. ház! Törvény által történt az intézkedés, és parlamenti bizottságok neveztettek ki, mely törvények hozatalában és mely bizottságok kiküldésében a parlamentnek nem csak az angol egyházhoz tartozó, hanem katholikus és ott levő minden dissidens tagoknak hasonló részök volt. T. ház! Én azt hiszem, csendes lélekkel bizonyosan ezen ház e nehéz kérdést, az egész nemzet megelégedésére fogja megoldani, de megvallom azt, hogy ily eljárás nehezítve lesz, ha a dolog oly alakban állíttatik elénk, mint szíves volt tisztelt barátom Horváth Mihály tenni. 0 azt állította, hogy a többi vallások már régen gyakorolták szabadságukat, csak a katholikus egyház volt az, melyet eddig az állam gyámkodása alatt tartott: ha ez valóság, mit tisztelt barátom állit, akkor egész közéletünk nem volt egyéb mint merő álom; akkor mindazon nevezetes, fontos és sokszor keserű vallásbeli tanácskozások, melyek az 1836. és 1843-iki országgyűléseken folytak, nem volt egyéb merő mystifieatiónál, mert a helyett, hogy némely vallásoknak a kath. vallásnak túluralma ellen kellett volna panaszolkodnia, inkább a kath. vallásnak kellett volna küzdenie a maga szolgaságából való kivergődéseért. (Helyeslés.) T. ház! En óhajtom, hogy a vallásbeli szabadság és lelkiismeretben szabadság hazánkban is a maga tisztaságában jusson érvényre; de megvallom, nem óhajtanám, hogy ez a törvények önkéntes félrevetése mellett történjék; és nem átallom kijelenteni azt, hogy mind az egyházi szabadságra nézve, mind az egyesületi szabadságra nézve az országgyűlésnek és államnak bizonyos esetekben mindig fönmarad legfőbb fölügyeleti joga. Es e tekintetben legyen szabad ismét Amerikára hivatkozom. Amerikában, mint többen előttem és nálamnál jelesebben kifejtették, és a mint én is megérintettem, a legteljesebb lelkiismereti és vallásszabadság létezik, és mégis a legújabb időben történt az, hogy a congressusnak kellett gyakorolnia e tekintetben a legfelsőbb hatóságot. Ezen ház t. tagjai tudni fogják, hogy az éjszak-amerikai Egyesült Ailamok egyes statusokra levén fölosztva, mihelyest bizonyos territórium a népesség bizonyos számát eléri, joga van a congressustól követelni, hogy statusnak declaraltassék, és mint ilyen a congressusba bevétessék, így történt, hogy az eredeti 13 statusból most már körülbelül 38 vagy 39 ilyen status lett. Már most az Egyesült Államok territóriumán van egy bizonyos tartomány, melyet Utahnak hívnak. E tartománynak népessége már régen túlhaladta azon számot, a mely megkívántatik arra, hogy statussá váljék. E tekintetben történtek is már és pedig több izben folyamodások, de a congressus azokat eddig mindanynyiszor megtagadta; és miért, t. ház ? Mert azon territóriumon egy sajátszerű vallású közönség telepedett meg, az úgynevezett mormonok, kiknek egyik hitágazata a polygamia. A congressus tehát azt mondotta, hogy mindaddig, mig ezen nép nem változtatja meg hitvallásának ezen ágazatát, meghagyatván ugyan neki belügyeiben a self gouverment, melylyel bir, a statusok sorába, a congressusba nem vétetik be. Es minap, január 14-dikéről olvastam Amerikából egy jelen-