Képviselőházi napló, 1869. VI. kötet • 1870. február 18–márczius 9.

Ülésnapok - 1869-140

392 140. országos Ölés márczius 9. 1870. honvédség legtökéletesebb szervezéséhez nem járulok, az azt mondja, hogy a hadsereget reformálni nem akarja. Figyelemmel kisértem a dolgot, de azt láttam, hogy az emberek félnek, az emberek bizonyos nyomás alatt vannak, az emberek nem tudják mit, higyenek. Én akkor egy levelet irtam a miniszterelnök urnák és megkértem őt, legyen szives engem főhadnagynak kinevezni. Főhadnagynak pedig azért, mert átolvastam a törvényt, és mert tudtam, hogy mint kapitány nem tehetek szolgálatokat, akkor t. i., mivel falun laktam. Azonban kaptam a miniszterelnök úrtól egy igen szívélyes választ, melyben fölkér, hogy álljak el szándékomtól, ós engedjem meg, hogy kapitánynak nevezzen ki. Elfogadtam az ajánlatot, mert ismertem okát. Időközben t. i. saját társaim jöttek hozzám és panaszkodtak irányomban. És miért panaszkodtak? azért, hogy én főhadnagyságot kértem, és hogy én a rangot rontom. Valóban elbámultam. Hát ide jutottunk, hogy mikor arról van szó, hogy szolgálatot tegyünk a hazának, akkor rangról beszélünk ? (Helyeslés jobb felől, nyugtalanság a bal oldalon.) Megvallom, ez reám nagyon szomorú hatással volt, szomorú hatással egyrészt azért, mert a rangkórságot gyűlölöm, részint azért, mert ez azt mutatja, hogy számtalanok nem olvasták el a törvényt, és tulaj donkép ne ni ismerik a törvény alapját; mert különben természetesen azt mondották volna, hogy hiszen ő a lovasságnál csak mint főhadnagy tehet szolgálatot a szabadságos állományban. En ezeket, tisztelt ház, föl akartam hozni mentségül magam iránt, de mentségül egyszersmind azok irányban is, kik azzal vádoltatnak, hogy baloldali meggyőződéssel biró embereket nem neveztek ki (FölkiáUás balon: Igazi) Megeshetett, de kérem ily viszonyok között, — pedig higyék meg nekem, a mit mondok, tiszta egyszerű igazság, ily viszonyok között — ugyan hol akadt volna baloldali ember oly nagy számmal, a kik szívesen mentek volna a honvédségbe, bizony nem akadt, hanem igen sok, ki akart menni, ellett ijesztve attól, hogy a szabadságolt állományba lépjen. Egyébiránt a mi a kinevezéseket illeti, elhiszem, tudom, hogy igen sok hiba történt, de kérem, mi nem vagyunk mai honvédek, mi megkopaszodtunk ezen szolgálatban, gondoljanak viszsza: hát ez előtt 22 évvel nem tőrtént-e számtalan hiba és ha akkor azon hibák miatt nem tettük volna meg kötelességünket, a mit teljesíthettünk azon hibák daczára is? bizony akkor kötelességünk nem teljesítésének szomorú következményei lettek volna ; de e hibák mind elenyésztek szemeink előtt, mert felfogtuk fontos feladatunkat. En részemről igen szerencsés voltam, mert öt baloldali embert ajánlottam és mind az öt ki lett nevezve, mind az öt igen szép állást foglal el, és díszére válik a honvédségnek. (Tartós éljenzés.) En megengedem, hogy lehetnek körülmények, esetek, a mikor a politikai véleményre némi súlyt fektetnek; de más részről, mikor oly intézményről van szó, melyet nem lehet pártkérdésnek tekintenünk, melyet az ország kérdésének kell tekintenünk, mikor oly intézmény életbeléptetéséről van szó, megvallom, nem restellek még szemtelenkedni sem, akkor már igazán antichambrirozok, nem hagyok békét az illetőknek mind addig, mig be nem látják, hogy hibáznának, ha nem járnak ugy el, mint én kívánom. Ezek után bocsánatot kérek, hogy ily hoszszasan beszéltem nem a dologhoz; (Halljuk!) hanem engedjék meg még. hogy csak igen röviden azt nyilvánítsam, hogy a honvédelmi minisztérium költségvetését részletes tárgyalás alapjául elfogadom, de következtetve természetesen azokból, miket előbb mondtam, csak azt sajnálom, hogy Ivánka t. barátom határozati javaslata már rég nem teljesült; és miután azon az utón ez teljesedésbe nem mehetett, melyet én részemről — csekély meggyőződésem szerint — leginkább óhajtottam volna, két kézzel ragadom meg az alkalmat, hogy most ráadjam szavazatomat azon kéréssel, méltóztassék azt a t. ház elfogadni, mert egyike legszentebb kötelességét rója le az által; ha e kötelességünket lerójuk, akkor a történelem is, akkor a haza is bizonyára inkább elnézi, egyikünk vagy másikunknak, ha egy kevéssé botlik is. (Helyeslés bal felől) Ivánka Imre: T. ház! Csak egy pár szót akarok mondani. (Folkiáltások: Miért f Személyes kérdésben?) Szólni akarok szavaim félremagyarázása miatt. Igen röviden bátor vagyok kijelenteni, hogy nem volt eszem ágában sem t. barátom Podmaniczky Frigyes képviselő urat oly módon ide állítani, mint ő maga mondta. En egyszerűen őt mint unicumot mutattam föl, épen ugy, miut például a birák kinevezése alkalmával Bónis volt képviselőtársunkat szintén mint unicumot állítottam föl, a kiről pedig, hogy baloldali, senki kétségbe nem vonja. Kerkapoly Károly államtitkár: T. képviselőház! Engedje meg a t. képviselőház, hogy azokra, mik a honvédelmi tárcza költségelőirányzatának tárgyalása alkalmából eddigelé elmondattak, csak annyiban tehessek néhány észrevételt, a mennyiben remélhetem, hogy felszólalásom megnyugtatására szolgál a szólót- -