Képviselőházi napló, 1869. VI. kötet • 1870. február 18–márczius 9.

Ülésnapok - 1869-140

374 140. országos Ölés márczius 9. 1870. Mindezen kérvények a kérvényi bizottsághoz utasíttatnak. Deák Ferencz: T. ház! Egy interpellatiót kívánok a t. pénzügyminiszter úrhoz intézni a házadómentességre nézve, melyet az 1868. évi XII. törvény, különösen a 23-ik §. megad. A törvény így szól: ,,23. §. Tiz évi adómentességnek van helye, ha olyan helyen, a hol előbb épület nem létezett, uj ház építtetik, vagy ha valamely fönáüó épület előbb beépítve még nem volt területén eszközlött építkezéssel, vagy toldással, vagy előbb nem létezett emelet felépítésével olyan gyarapodást nyer, hogy ez által uj adótárgy keletkezik — ezen utóbbi esetben azon ujonan keletkezett adótárgyra való szorítással. Nyolez évi adószabadság adatik akkor, ha előbb fönállott, de a földszineig lebontott épület helyébe ó-falak, vagy falrészek felhasználása nélkül uj épület állíttatik." ,,24. §. Buda-Pesten ily esetbeu az adómentesség uj épületeknél és toldalék-építéseknél tizenöt, lerombolt házak újból felépítésénél ti zenkét évre terjed. „25. §. A 23. és 24-ik §§-han adott kedvezmény a jelen év elejétől már építtetni kezdett, és építendő házakra alkalmazandó." A pénzügyminisztérium azonban az adókivetésnél az ezen törvény által kimondott adómentessépet 70%-re szorította, 30°/

0-et pedig úrbéri kárpótlás czime alatt az emiitett törvény szerint házadómentes épületekre is kivetette: holott a törvény e részben különbséget nem tesz, hanem átalában rendeli a házadóra nézve az adómentességet. Ez iránt fölterjesztést is tett a város a minisztériumhoz, de ezen fölterjesztésnek sikere nem volt. Nézetem szerint a törvény igen világos; nem mondja, hogy adatik 'IO'VO adómentesség, hanem azt mondja, hogy adómentesség adatik. A régi gyakorlatra való hivatkozás meg épen alaptalan, mert a régi gyakorlatot ugyanezen törvény változtatta meg, és nem is regredeált a múltra, hanem azt mondja, hogy ezen kedvezmény áll azon házakra is, melyeket 1868. év elejétől fogva kezdtek építtetni. r En tehát interpellálom a t. miniszter urat, hogy minő alapon tér el e részben a törvénytő! ? és minő jogon vetett terhet tőrvény ellenére azon háztulajdonosokra, a kik ezen uj építéseket eszközölték % Széll Kálmán jegyző (olvassa Deák Ferencz interpcllatióját:) „Interpellálom a miniszter urat az iránt: hogy minő alapon lett az arlókivetésnél ezen a törvénytől eltérő megkülönböztetés s az illetőknek ezen nem jogos megterheltetése általa elhatározva 1" Elnök: Az illető miniszter úrral közöltetni íog. Mielőtt a napirendre átmennénk, a főrendiház jegyzőjének van izenete. Nyáry Gyula b., a főrendiház jegyzője: Méltóságos elnök ur! T. képviselőház! Kiküldetésemnél fogva tiszteletteljesen jelentem, hogy az államíőszámvevőszék fölállításáról szóló törvényjavaslat a felsőházban érdemleges tárgyalás alá vétetvén, a főrendek ez alkalommal a t. képviselőháznak végzéséhez elvileg hozzájárultak, a módositványokat illetőleg pedig kérik a t. háznak szíves hozzájárulását. Vouatkozva van szerencsém még az illető jegyzőkönyvi kivonatot és a kiigazított szöveget a tárgyalás tekintetéből tiszteletteljesen a t. képviselőház asztalára letenni. Széll Kálmán jegyző (olvassa a főrendiházi jegyzőkönyvi kivonatot.) Elnök: Ki íog nyomatni s a dolog sürgősségénél fogva a t. ház beleegyezésével az osztályokhoz ntasittatik. (Helyeslés.) Rajner Pál belügyminiszter: T, ház! Irányi Dániel képviselő urnák két rendbeli interpellatiójára akartam válaszolni, de miután jelen nincs, (Fölkiáltások szélső bal felől: Beteg!) ha a napirend megkezdése előtt sem érkeznék meg, kijelentem, hogy interpellatiójára a holnapi ülésben fogok válaszolni. {Fölkiáltások: De beteg!) Henszlmann Imre mohácsi képviselő ur interpellatiót intézett hozzám Kolosvár városában levő Híd- és Magyar-kapu lerombolásának megakadályozása iránt. Érre nézve van szerencsém jelenteni, hogy még 1868. november 5-én a pesti magyar történelmi társulat Kolosvár városát megkereste, miután tudomására esett, hogy ezen régészeti és történészeti szempontból igen nevezetes, s a régi kor dicsőségére emlékeztető két tornyot lerombolni szándékozik, hogy ezen szándékától elállni, és ezen tornyokat az utókor számára fentartani szíveskedjék. A város deczember 9-kén tartott üléséből ötös bizottságot küldött ki azon utasítással, hogy ezen ügyet mind szépészeti, mind gazdasági szempontból tanulmányozás alá vegye, és az ottani történelmi társulat bizottságával egyetértőleg jelentést tegyen a képviselőtestület elé. Mielőtt azonban ezen ötös bizottság beadta volna jelentését, 1869. május 1-sején 189 kolosvári polgár és háztulajdonos részéről ellenkérvény adatott be, melyben kiemeltetvén az, hogy először is ezen tornyok egyikének fentartása valósággal életveszélyes, s annak kitatarozása nagyon sok költséget okozna, azonkívül az ujabb kor kőzle-