Képviselőházi napló, 1869. VI. kötet • 1870. február 18–márczius 9.

Ülésnapok - 1869-139

352 139. országos Ülés márczius 8. 1870 vaslat nem egyedül nyugdijakra, hanem — ha én jól olvasom — egyúttal bizonyos kiskorú árvák gyámolitására is vonatkozik. (Fölkiáltások joob felől: Hisz mind egy rovathoz tartozik. Derültség.) Én azt hiszem, t. ház, igen jól fogják tudni azok, kik jó kedvvel veszik azt, hogy bizonyos gyámolitás nem csak nyugdíjazás-, hanem adományképen is adathatik. Annál kevésbbé hiszem pedig, hogy igen jó kedvet nem lehet mutatni akkor, (Oh! oh!) mikor nyomor enyhítéséről van szó. Mivel tehát ugy sem lehet meggátolni, hogy az átalános vita alkalmával még más javaslatok is be ne adassanak e tárgyban, s ugy sem lehet megszabni, hogy erre az átalános vita alkalmával ki ne terjeszkedjenek a fölszólalások: én csatlakozom Debreczen városa képviselőjének azon óhajtásához, hogy a határozati javaslat fölolvastassák, és az átalános vita azután kezdessék meg. (Helyeslés a szélső balon.) Zsedényi Ede: Debreczen városa érdemes képviselőjének előadását ugy fogtam föl, hogy miután a ház határozata szerint az Ivánka és társai által beadott indítvány együttesen fog tárgyaltatni a honvédelmi költségvetéssel, ő arra kéri a t. házat, hogy méltóztassék kimondani, vajon tüzetesen akarja-e ezen határozati javaslatot tárgyalni az átalános vagy a részletes vitában. E tekintetben tehát határozni kell. Az én véleményem szerint áll az, mit a miniszterelnök ur mondott, hogy t. i. miután ez indítvány a költségvetés egy bizonyos czimére, t. i. a nyugdijakra vonatkozik, — mert az indítvány egyeneseü a honvédek özvegyeinek és árváinak nyugdijáról szól — következetesen annak tárgyalása és a költségvetésnek illető eziméhez — úgymint a 4. ós 5-ik czimekhez — tartozik; ha az átalános vitánál erről szólani méltóztatik, azt senki sem akadályozhatja. A mi azonban a tüzetes tárgyalást illeti, véleményem szerint a képviselőház a miniszterelnök ur véleményéhez fog járulni; mely abban áll, hogy a végből, miszerint e tekintetben határozat hozathassák, szükséges, hogy a határozati javaslat az illető czimnél tárgyaltassék. (Helyeslés joob felől.) Nyáry Pál: Én valóban csodálkozom t. ház, hogy miután az igen t. miniszterelnök ur nyilatkozott, az ő nyilatkozata folytán a t. ház nem olvastatta föl a határozati javaslatot. Mert habár a t. miniszter ur csak a részletes tárgyalásnál a nyugdijak cziménél kívánja annak tárgyalását, ő is elismeri, hogy nem lehet, — mint ő monda — senkit sem lehet akadályozni abban, hogy e tárgyat az átalános tárgyalásnál is előhozza. Ennek természetes következménye az, — habár ki nem mondotta is világosan a miniszter ur — hogy tehát föl kell olvasni. A legnagyobb következetlenségnek tartom azoknak részéről, k^k már e tárgyban szóltak, vagy a mint látom, szórni akarnak (Derültség jobb felől) — mondom — következetlenségnek tartom azt, hogy helyeselvén a miniszter urnák előre bocsátott elveit, azoknak következetességét megtagadják, mert ezeknek fölfogása föltételezi azt, hogy lehet az átalános tárgyalásnál oly dolgokról is szólani, melyek a ház elé nem is terjesztetnek. Kétséget nem szenved, hogy mikor a ház e tárgyban azt határozta, hogy az indítvány a honvédelmi költségvetéssel együtt tárgyaltassék, már akkor implicite elhatározta azt is, hogy a midőn az átalános tárgyalás megnyílik, fölolvasandó azon határozati javaslat, melynek tárgyalása összeköttetett a. költségvetés tárgyalásával. Pulszky Eerencz : T. ház! Az én állásom igen nehéz, mert előre megezáfolta Nyáry képviselő ur azt, mit ő gondol, hogy én mondani fogok. (Derültség.) Legyen azonban szabad kimondanom, hogy az ő gondolata, meg az, t a mit mondani akarok, nem egészen vág össze. Én ugyanis mást akarok mondani, mint a mit ő gondolt : hogy mondani fogok. Lássuk először, miben értünk egyet, és miben különböznek nézeteink? Egyetértünk abban, hogy az átalános tárgyalásnál sok mindenről lehet szólani. Ez világos, mert hiszen tudjuk, hogy szólottunk mi már egy más átalános tárgyalásnál, a eonciliumról és az orthodos zsidókról is, (Derültség) pedig jól tudtuk, hogy sem a conciliumra, sem az orthodos zsidókra nem fog hatni mit mi mondtunk. Szabad az átalános vitánál sok mindenről szólani, mert beleillik a vita keretébe, erre nézve tehát nincsen véleménykülönbség. A másik kérdés az, hogy miben nem egyezünk meg ? Ugy hiszem abban, hogy fél kell-e olvastatni a határozati javaslatot vagy nem. En részemről azt hiszem, hogy nem kell fölolvasvastatni, azért, mert nézetem szerint a határozati javaslat fölolvasása csak azon czélból történhetnék, hogy az iránt határozzunk, holott pedig az átalános vitának más eredménye nem lehet, mint az, hogy az előterjesztett munkálat a részletes vita alapjául elfogadtatik-e vagy nem. (Helyeslés jobb felől.) Azt, hogy ezután beleereszkedjünk vagy ne ereszkedjünk a nyugdijak kérdésébe, ezt itt elhatározni nem lehet. A mi itt történik: az csak kisszerű csatározás. Itt előlegesen megpróbáljuk a huszár-fogásokat, (Derültség) hanem a döntő határozat a szóban levő kérdésre nézve nem az átalános vitához tartozik, hanem tartozik egye-