Képviselőházi napló, 1869. VI. kötet • 1870. február 18–márczius 9.

Ülésnapok - 1869-137

137. országos ülés márezius 5 1870. 319 vált százados szokásain alapuló életerős jogintézményei irányában mint hazafi kell, hogy viseltessék. S az igen tisztelt igazságügyminiszter ur ezen iskola hű követője! Ez az oka, véleményem szerint, hogy még életerős nemzeti jellegű jogérzeményeink is egymásután halomra döntetnek, s hogy helyettők idegen nemzetek hiányos institutiói ültettetnek át jogrendszerünkbe. Tapasztaltuk ezt a bírói hatalom gyakorlásáról, a birói felelősségről szóló törvények alkotása alkalmával, s tapasztaltuk ezt akkor is, midőn az igen tisztelt igazságügyminiszter ur a magánjógi kétségek két esetét a bűnvádi eljárás útjára tartozó vétség, illetőleg kihágásnak akarta nyilváníttatni s ez által a magánjogi vétségek felett, törvényeink ezen sajátszerű, kiváló fontossággal biró intézménye felett korszerű módosítás helyett oly könynyen pálezát törött! Mig őseink ezen intézmény által legszentebb személyes érdekeinket megóvni s a tiszti ügyészek önkénye ellen megvédni törekedvén, a sértett félnek azon esetben is biztosították a magán felperességet, ha a magánjogi vétség bűntetté fajulván, egyszersmind bűnvádi eljárásnak is helye volt: addig most az igazságügyminiszter ur ellenkező irányban épen a királyi ügyészek hatalmának kiterjesztésén fáradozik. Jól tudjuk, hogy törvényhozóink, jogtudósaink mindenkor az idegen s különösen a római jog befolyása ellen harczoltak, s jól tudjuk, hogy ennek köszönhető, miszerint törvényeink önállóan, idegen befolyástól menten fejlődvén, nemzeti jelleggel birtak; s ime most az igazságügy miniszter ur a hírlapok tudósításai szerint az alkotandó magyar polgári törvénykönyv alapelveinek kidolgozását épen a római jog általam különben igen t. tanárára bízta. Ey tapasztalatok mellett méltán kételkedhetünk codifieatiónk sikere fölött, mert nekem meggyőződésein, hogy codificatiónknak sikere csak akkor lehet, ha abba nemzetünk sajátszerű viszonyain, jogérzületén és százados szokásain alapuló, és ekképen nemzeti létünkkel is szoros összefüggésben álló életerős jogintézményeink a kor, tudomány s mivelődésünkhez idomítva szintén fölvétetnek. Bátor vagyok tehát ezt a t. igazságügyminiszter urnák különös figyelmébe ajánlani és őt egyúttal arra kérni, hogy a eodifieatió terén hazai jogéletünk szabadelvű fejlődésének megfelelő irányt kövessen, s hogy még életerős jogintézményeinket a kor, tudomány és müvelődésünkhez idomítva, épen az idegen intézmények lehető mellőzése mellett codifíeationalis munkálataiba fölvegye. Ily irány követésének biztosítása mellett a codificationális munkálatokra előirányzott összeget a legnagyobb készséggel megszavazom. Zichy Nándor gr. T. ház! Én épen csak az előttünk fekvő javaslathoz kívánok lényegileg szólani, mert én épen az előttem szóló t. képviselőtársain előadását illetőleg megjegyzendőnek tartom azt, hogy a költségvetési vitát nem használhatjuk czélszerüen arra, hogy akár < már létező törvény vagy törvényes érvénvü j intézmények ellen vívjunk harezot; vagy pedig, j hogy a miniszter uraknak, kiket ugy is, mint a ház többségének kifolyását és képviselőjét tekintjük, útba igazítsuk az iránt, minő irányt és eljárást kelljen követniök a közigazgatás és törvényalkotást megelőző működésök terén. Az előbb kimondott irányelvnél fogva egyedül csak melleslegesen vagyok bátor megjegyezni az előttem szólott Irányi és Hoffmann képviselő urak előadására, miszerint én nem csupán csak a eodifieatió és egy átalános codexnek elkészítése szempontjából fogom föl az indítványt, hanem azon szempontból, miszerint az a jelen körülmények által igenjééit egyes törvényjavaslatok előkészítésére egy megfelelő orgánumot kivan előállíthatni. A mi magát a eodificatiót illeti, nem osztozhatom azon nézetben, miszerint a codoficatio egy embernek lehet csak müve, az irányelvek megállapítását s a vázlat czélszerű megállapítását illetőleg. Nem hiszem azt sem, hogy a parlamentek egyedül csak politikai harczokra hivatott testületek legyenek, hanem azt tartom, hogy azok egyszersmind a nemzetnek legilletékesebb törvényhozói, mint azok gyülekezetei, kik a nemzet tényleges viszonyait és az idő szerinti i geniust legilletékesebben képviselik. Ók mind az elvekre, mind a részletek megállapításában legilletékesebbek. Ennek következtében én nem volnék idegen azon eszme jogosultságát elismerni, melyet Irányi képviselőtársam előadott, ha már arról volna szó, hogy átalános, nagyobb szabású codificatióhoz nyúljunk; de én azt tartom, hogy ezt csak akkor fogjuk tehetni, midőn a viszonyok már annyira megalakultak, hogy a törvénykönyvben illetékes alakban helyt foglalhassanak. Nem hiszem azt sem, hogy a eodincationál nekünk el lehessen térnünk attól, a mi eddig minden codificatióbau követtetett; számba kell venni ugyanisa létező viszonyokat, össze kell szedni a szétszórva létező törvényeket, változtatni azt, a mi azokban még hiányzó, és az egészből egy öszhangzatos törvénykönyvet készíteni. Soha pedig feladata nem lehet a codificatiónak idegen törvénykönyveket átültetni, mert a mint Hoffmann Pál képviselőtársam igen helyesen megjegyezte, nem theoreticus művek a törvények, hanem