Képviselőházi napló, 1869. VI. kötet • 1870. február 18–márczius 9.
Ülésnapok - 1869-136
298 !36 országos Ülés márezius 4. 1870. igen tág tere fog nyilni, melyen bebizonyíthatja, hogy mit előttünk most mondott, azt a gyakorlati életben i s követni fogja. — Csak engedje meg, hogy megkérjem, hogy ezen itt előttünk kifejtett igen szép s helyes elvekhez való tettleges ragaszkodásának majd a törvényszékek rendezése alkalmával sűrűbb jeleivel találkozzunk, (Felkiáltások .- Ez ez l) mint eddig. A mi nagát a most szóban forgó kérdést illeti, én részemről ugy látom, hogy az egészre okot az adott, hogy egyátalában az országgyűlésben a dolgok nem combinative vezettetnek, hogy mi nem egy kijelölt nyomon haladunk, hanem pillanatok szerint ugrándozunk, mert innen eredhetett az csak, hogy midőn egy későbbi törvény a törvényszékeket eltörölte, nem lett azonnal gondoskodva arról, hogy azon törvényszékek teendői más törvényszékre törvényes utón átruháztassanak. (Helyeslés bal felől.) S itt engedelmet kell kérnem, eszébe juthatott volna másnak is, de első sorban a gondoskodás okvetlenül a minisztériumot, s első helyen az igazságügyminisztert illette volna. Az országgyűlést azért vádolni, hogy két egymással ellentétes törvényt hozott, nem lehet, mert hisz minden ujitás a törvényhozás mezején abban áll, hogy uj, a régitől eltérő törvény alkottatik, s a törvények megváltoztatása épen az, hogy a régiekkel ellentétes uj törvények alkottatnak; esak akkor áll elő a kötelezettség, hogy gondoskodjunk azon hiányokról, melyek e változtatások folytán előállanak, és ha már ez ehnulasztatott az 1868. LIV. t. ez. alkotásánál, megengedjen a miniszter ur Pulszky Ferencz : Megengedjük! Tisza Kálmán : Tudom, hogy Pulszky ur megengedi. (Derültség.) Megengedjen — mondom — a miniszter ur, bármit mond is az 1868-ik évi országgyűlés elfoglaltságáról, egy pár §-os törvnyényel már akkor lehetett volna, de mindenesetre lehetett volna 69-ben gondoskodni, a helyett, hogy csak 1869 decemberben méltóztatott ez iránt törvényjavaslatot beadni. De különben is az országgyűlés, majd folytonosan, azt lehet mondani, együtt van. Igaz, az országgyűlésnek sok dolga van, de méltóztassanak a teendőket osztályozni, méltóztassanak helyesen vezetni a ház ügyeit, és akkor igen is nem fog megtörténni az, a mi most megtörtént, hogy felteszem az első bíróságok szervezéséről hozott törvény tüzzel-vassal kereszt ül vitetett, már törvény 3 / 4 év óta, és még annak életbeléptetésére semmi sem történt, hanem akkor fognak igenis törvények alkottatni, olyankor, midőn azok életbe is léptettethetnek, vagyis nem fogjuk az időt elvesztegetni olyan törvények alkotásával, melyeket évek múlva lehet életbe léptetni, elhanyagolván azokat, a melyeknek szükségét mindennap érezzük. (Élénk helyeslés.) Ha igy méltóztatnak eljárni, mindezen hiányok nem fognak előfordulni. (Tetszés.) Különben én megjegyzem még azt is, hogy igen jól tudom, miszerint akkor, midőn a sajtó-törvények érdekében utasítások kiadására, az igen t. miniszter ur 1867-ben a ház határozata által felhatalmaztatott, teljes joga volt intézkedni, és azt egyátalában kétségbe nem vonom, de meg kell, hogy jegyezzem azt is, hogy 1867 óta, midőn a ház kénytelen volt határozat utján intézkedni, mert még máskép intézkednie nem lehetett, már három év eltelt, és azóta ismét, — mondom — ha czélszerübben járunk el, ha nem oly törvényekkel töltjük az időt, a melyeket életbe nem lehet léptetni, hanem alkotunk törvényeket, a melyek legszükségesebbek, lehetett volna már intézkedni törvény utján és törvény által, és nem volnánk még most is azon ideiglenes helyzetben. Én legalább kénytelen vagyok itt is kifejezni azt, hogy egyátalában nem helyeselhetem az igen t. minisztérium azon előszeretetét, a melylyel az ily meghatalmazások, ideiglenes helyzet s hatalom gyakorlása iránt viseltetik. Most különben én részemről Ghyczy Kálmán t. képviselőtársam határozati javaslatát pártolom, de egyszersmind, mint a mely utoljára is nem ellenkezik azzal, kész vagyok Simonyi Ernő képviselő ur módosítását is elfogadni, e részben azon szempontból, nem mintha a miniszter a rendeletek kiadására jogosítva nem lett volna, hanem azon szempontból, nehogy azon indokok felvételével helyeselni láttassunk azt, hogy három év mnlva is még az ideiglenesség kényelmes helyzetében kíván maradni. Még csak azon kérdést vagyok bátor a t. miniszter úrhoz ezen alkalommal intézni, hogy mit gondol, azon rögtönözve szükségeltnek mutatott törvényt a törvényszékek" s az első bíróságok rendezéséről, fogja-e valaha életbeléptetni? Mert tekintve azt, mily sürgetve volt mult esztendőben keresztülerőszakolva a házon , azt kellett volna hinni, hogy a magyar igazságszolgáltatásnak vége van, vagy annak egy pár hónap múlva életbe kell lépni és a helyett elmúlt 3 / 4 esztendő, és még ezen egész budgetben, a mely 1870-re szól, nyoma sincs annak, hogy életbe léptetni szándékoznék azon törvényt; és kérdezem, hogy vajon azt hiszi-e, hogy Magyarország igazságszolgáltatásának hitelét nevelte az által, hogy már majdnem egy év előtt megingatta minden első folyamodásu törvényszéknek helyzetét, a helyett, hogy helyébe mást tett volna? {Élénk helyeslés bal felől.) Horvát Boldizsár igazságügy ér: Kettőre kívánok felelni. (Halljuk!) Az első az, h ogy miért nem terjesztettem elő ezen három
