Képviselőházi napló, 1869. VI. kötet • 1870. február 18–márczius 9.
Ülésnapok - 1869-135
135. országos Ulés márczios 3. 1870. 275 tetik, akarata ellenére, csupán a levegő változtatás kedvéért Pestről Munkácsra tétetik át. Ily előzményes esetet soha nem akarnék. Ott, hol a kegyelmezésnek helye vau, tessék folyamodni az illetőnek a miniszterhez, és én jót állok érte — a mint én ismerem az igazságügyminisztert, — hogy az kérelmét teljesíteni fogja (Élénk helyeslés.) Én, a mint mondom, nem akarok a tárgyhoz hosszan szólni, hanem a költségvetést a részletes vita alapjául elfogadom. (Helyeslés.) Kiss János; T. képviselőház! Az igazságügyminiszternek költségvetése átalános tárgyalás alá kerülvén : kötelességemnek érzem e tárgyhoz, mint a mely foglalkozásomhoz tartozik, hozzászólani. Én ugy vagyok meggyőződve, hogy egy államban az igazságkiszolgáltatás szervezésének Keresztülvitelére, ugy gyorsaságra, mint igazságra nézve legtöbb befolyással bir az igazságügymíniszter minden államban. Az igaz, a mit Latinovics Vincze t. képviselőtársam mondott: hogy 1848-ban történt, átalakulás; csak az nem igaz, hogy a magyar nemzet 1848-ban forradalmat csinált volna, mert 1848-ban a magyar nemzet önvédelmi harezot folytatott azok ellen. Kik ismeretesek önök és az egész czivilizált Európa előtt. Ezzel tartoztam feleletül arra nézve, hogy ne láttassék a külföldön, mintha a magyar nemzet elismerné azt, hogy forradalmat csinált volna 1848-ban. Az igazságügyminiszter úrtól 3 éven át a haza polgárai elvárták volna azt, hogy az igazságszolgáltatásra nézve mulhatlanul szükséges codificatiónál, oly törvényjavaslatokat terjeszszen a ház elé s azokat vezesse be, melyek legkönynyebbé, leggyorsabbá s legigazságosabbá tették volna az igazságkiszolgáltatást; azonban, ha rátekintünk az igazságügyminiszter müvére, a perrendtartásra: a legszomorúbb jelét látjuk an nak, hogy hazánkban az igazságkiszolgáitatás egyes esetekben hajótörést szenved. Magok a bírák, kik az igazságszolgáltatással naponkint foglalkoznak, már kevés idő alatt meggyőződtek arról, hogy a perrendtartásnak szakaszai egymásba ütközők, homályosak, ellenkezők s zavarosak. Ha tehát oly perrendtartást adunk a bírák kezébe, melyben magok a birák sem tudnak kiigazodni, kérdem azt : vajon a haza polgárai, kik nem foglalkoznak szüntelenül az igazságkiszolgáltatással, magok ügyeinél hogyan fognak eligazodni a perrendtartásnak zavaros szabályaival ? Megfoghatatlan előttem az, hogy a perrendtartás behozatalának végszakaszában felhatalmaztatott az igazságügyminiszter ur arra, hogy ideiglenesen a sajtóperekre a kerületi vegyes bíróságoknak felállítását szervezze s törvényjavaslatot terjeszszen ez iránt a ház elé. S mégis a sajtóvétségek fölötti birák, kik ideiglenesen a kerületi táblai személyzetből voltak átalakítva, kik épen a legfontosabb ügyekben ítélnek a honpolgárok személyes szabadsága s vagyona fölött s úgyszólván szólásszabadság s irodalom fölött, hogy azoknak mikénti szervezése iránt e mai napig sem adott a ház elébe az igazságügyminiszter törvényjavaslatot s mégis a költségvetésben ezen kerületi vegyes bíróságoknak további fentartását látom czélba venni, melyek jelenleg is mint ideiglenes és nyílt parancs által behozott bíróságok szerepelnek. (Fölh'áltások jobb felől: Eláll') Tessék csak várni. A költségvetésben a 3. ezim alatt vannak a fegyencz-intézeteknek költségei. Ezen költségeket átfontolva, a legsötétebb események jönnek szemem elé, és akkor visszaemlékezem a múlt évi Julius 13-ra. mely nap épen forduló napja Böszörményi bezáratásának, és azon kötelességnél fogva, a melylyel az igazságügy miniszter ur a ház iránt tartozik, a múlt év Julius hónapjában, akkor, a midőn Böszörményinek a bebörtönöztetésére Irányi Dániel képviselőtársain vitatkozása folvtán a t. igazságügyminiszter ur felelni méltóztatott, és vádolni a honpolgároknak egy részét azzal, hogy azok nem tettek eleget kötelességüknek : nem folyamodtak Böszörményi megkegyeímeztetéseért, és ezért nem is adhatott Böszörményinek kegyelmet. En ezen vádat oly súlyosnak tartottam a haza és Európa előtt, hogy az ellenében kötelességemnek éreztem a ténykörülményeket felsorolni és az összes Európa előtt földeríteni azon körülményt, hogy voltak a hazában törvényhatóságok, elkezdve Szatmár városán, Szatmár. Szabolcs és Mármaros megyék, a melyek kegyelemért folyamodtak; kötelességembői kifolyólag bátor voltam a ház előtt a miniszter úrhoz interpellatiót intézni, a mely interpeiíatiónak ötödik pontja e következő : „ Tétetett-e a miniszter ur vizsgálatot az iránt, hogy Böszörményi László köztudomásilag, s orvosi bizonyítvánvok szerint is súlyosan beteg levén, kinek roszakarata, vagy hivatalos mulasztása folytán hagyatott mégis haláláig ezen egészségtelen helyen, a nélkül, hogy akár orvosi ápolásról, akár kórházba, vagy más egészségesebb helyre áttételéről gondoskodás történt volna ?" T. ház! A mint a miniszter ur váddal illette a haza polgárainak egy részét, hogy nem tettek eleget kötelessegöknek, én épen oly alapokon bátor voltam a haza polgárainak egy részét és a törvényhatóságokat megvédeni, és fölhívni a miniszter urat interpellatiómban az iránt: hogy azon mulasztásoknak és roszakaratnak kutfeiét puhatolja ki és terjeszsze a ház elé, és ime fáj35*
