Képviselőházi napló, 1869. VI. kötet • 1870. február 18–márczius 9.
Ülésnapok - 1869-135
135. országos ülés kevés adat előterjesztése a törvényhozás elé, j melynek szomorú feladata megszavazni a költ- j ségeket. A telekkönyvvezési czimnél t. ház, nekem j hiányként tűnik fel, hogy nem látom párhuzamba téve ennek adatait a pénzügyminisztérium költségvetése indokolásában kimulatott katasztrális felméréssel. Nézetem szerint egyik a másikat kiegészítő adat volna. Legalább a miért, hogyan és mennyi kérdések eldöntésénél sokkal értelmesebb volna ily nevezetes költségnek megszavazása. A mit oly régóta és oly gyakran em- | legetünk, hogy tudniillik mennyire óhajtandó a közigazgatás ügyének elkülönzóse az igazságszolgáltatástól : ez, — mint annyi más, — nem szűnik meg folyvást jámbor óhajtás maradni. Mindig készülnek a reformokhoz, néha sikertelen kísérleteket látunk és végre is — semmi eredmény- Ez az, mi minden esetre aggodalmat kelthet annak lelkében, ki egyelőre hivatva érezné magát az ily költségvetési tételek megszavazására is, és mint kezdetben mondottam, az igazságérzetnek , a társadalmi jogszolgáltatás alásülyedésének bebizonyítására. Most egy másik nagyon bizonyos, de annál inkább elszomorító tényadatot kívánok felhozni. J T. ház! Lehetősége annak a jelenlegi ma- j gyár alkotmányos igazságszolgáltatás korában, i hogy a most három évvel ezelőtt a földfelszínéről eltűnt katonaköteles nagykorú ember szerencsétlen ügyének eldöntését, közvetlen a megyék közigazgatási utón kísérlik meg, és ha semmi sikere nines, akkor rendelnek bünfenyitő vizsgálatot az igazságügyi minisztériumnak kegyelmes avatkozása folytán, és hogy még azt is síkeret- j lenül teszik, és hogy három évnél túlra terjed- I het az ily eljárás. Én részemről t. ház, azon né- j zetben vagyok, melyet előttem szóló Máttyus j Arisztid t. képviselőtársam kifejtett: hogy első j feladata az államnak, a polgári szabadságot meg- j óvni. A mely igazságszolgáltatásnál arra kellő , tekintet van, arra mulhatlan kötelessége a nép- j képviseletnek a költséget megszavazni, de erre I én most nem szavazhatom meg. Latinovics Vincze: T. ház! Az igazságügyminiszteri költségvetés tárgyalása már vagy négy hét előtt kezdetett meg; sajnos, hogy folyama megszakadt; mert jegyzeteim épen j azon támadásokat registrálják, melyek akkor | a költségvetés tárgyalása megkezdésekor ellesse i felhozattak. Én nem számítottam arra, hogy az , igazságügyminisztert költségvetésének átalanos j tárgyalásánál oly vádakkal támadják meg, melyek j törvényre nem alapíthatók, sőt melyek egyéne- j sen ellenkeznek más meghozott törvényeinkkel. \ Különösen nagyon csodálkozom Dietrich lg- ! KÉPV. H. NAPLÓ 18ÍJ£ vi. márczius 3. 1870. 273 nácz t. képviselőtársamon, kit híréből jeles törvénytudónak ismerek, hogy oly törvényekre alapította vádállitásait, melyek Magyarország törvénykönyvében sehol nem léteznek, sőt melyekkel épen ellenkeznek ujabb törvényeink. Mielőtt azonban, t. ház, ezen ellentétes idézetekre átmennék, kell. hogy magát a vádat, ugy a mint felhozatott, soroljam elő. Azt mondja a t. képviselő ur: mily örömmel tapasztalja az igazságügyminiszter költségvetésének áttekintésénél, hogy abban a már szentesitett törvény által megszavazott birói szervezés költségei nincsenek praeliminálva, mert ennek következtében azt hiszi, hogy az igazságügyminiszter átlátva, mennyire veszélyes Magyarországban a kinevezett birák általi bíráskodás, azt valósítani nem fogja. Nagyon sajnálom, hogy azon hitben ringatja magát, és felteszi Magyarország alkotmányos igazságügyi miniszteréről, hogy az általa előterjesztett, a törvényhozás által megszavazott és a koronás király által szentesitett törvényt kötelességszerűig nem hajtja végre, vagy felteszi a törvényhozásról, hogy a törvény r végrehajtását nem sürgeti. Egyébként, ha ezen hitben ringatja magát, akkor igen helyesen cselekszik, mert álláspontját oda viszi, hogy az mind maga, mind pártja előtt tarthatlanná válik. Azt mondja a képviselő ur, hogy bár nagy volt öröme e hiány tapasztalásánál, mégis fél, hogy ennek hiányában a törvényhatóságok nem fogván megalakittatni, Magyarország kormányzatában fenakadás áll be, mert végre a tisztviselők, kik három évre kapták hivatalukat, tömegesen fognak leköszönni, és ekkor mi lesz kormányzatunkból ? De ez ellen kénytelen vagyok kérdeni : melyik törvénykönyvből olvasta, hogy a megyei municipium és tisztviselő három évre választatik ? Igaz, a képviselő ur talán fölhozhatná, hogy az 1861-ki és 1867-ki gyakorlat az ellenkezőt tanúsította. — Nézetem szerint abban, hogy az 1861-ki és 1867-ki gyakorlat az ellenkezőt tanúsította, tökéletes igaza van, de a positiv törvény ellenében a gyakorlati érv soha sem alkalmazható, különösen a megyei tisztviselők választásánál nem, melynek keresztülvitele mindig a körülményektől függött. Például minő ellentétes körülmény lenne az, ba valamely megyének főispánja bármely okból gátoltatnék a tisztújítást eszközleni. Én több esetet hozhatnék föl; elég legyen azonbaa csak egyet megemlítenem : Bács megyében 1828 óta és pedig gr. Győry főispánsága alatt egész 1838-ig, t. i. midőn a még most is köztiszteletben áiló b. Rudics főispán ki nem neveztetett: tisztújítás nem tartatott. Mi történt volna a megyével ? ha akkor az összes megyei tisztikar lemond; lehe tett volna-e kormányzat ? 35
