Képviselőházi napló, 1869. VI. kötet • 1870. február 18–márczius 9.

Ülésnapok - 1869-135

266 135. országos ülés márczius 3. 1870. az ő keresőktől, sem attól, hogy ez más által kéressék. Azt uraim minden börtönfelügyelő tudja, hogy ha a fogoly megbetegedik, azt koródába kell vinni, még saját akarata ellen is. (Felkiál­tások bal felől: Ugy van ! Ellenmondás jobb felől.) Én azt sem emlitem fel, hogy kegyelmet nem eszkö­zölt ki a miniszter ur Böszörményi számára, mindamellett, hogy hatóságok is tolyamodtak érte, mert emlékszem, hogy Kiss János t. kép^ viselőtársam azt felemiitette egy interpellatió­ban, melyet még júniusban intézett a t. minisz­ter úrhoz, hogy a hatóságok folyamodtak Bö­szörményi szabadon bocsáttatásáért, de én nem kérdem: vajon felterjesztette-e ezt ő felségéhez vagy nem ? Én azt gondolom, hogy ez lett volna egyik legszebb alkalom a t. miniszter urnák népszerűségre vergődni; (Felkiáltások jobbról: mi nem hajhássunk népszerűséget! Zaj. Elnök csenget.) és nem mondom saját, hanem másoknak hibáját jóvá tenni. A kegyelemosztogatás is, — azt megint Pauler Tivadar hja — nem függ az ille­tőnek kérésétől, (Halljuk!) a kegyelem-osztogatás­nál egyedül az illetőre vonatkozó személyes és egyéb körülmények jönnek tekintetbe. Ha már —uraim—egy oly súlyosan beteg férfiú, mint minő volt Böszörményi, köztudomás szerint nem érdemes kegyelemre, akkor én nem tudom, hogy kit tart ő arra méltónak. (Helyeslés a bal oldalon.Zaj. Halljuk!) Böszörményi meghalt, két vagy három hét múlva esztendeje lesz, hogy eltemették. (Közbe­szólások : Béke hamvaira íj En nem szívesen hoztam fel ezen eseteket, (Felkiáltások jobb felől: Dehogy nem!) én (Tudjuk! Tudjuk!) nem szívesen újítottam meg annak em­lékezetét, (Mozgás. Zaj. Elnök csnget.j de szüksé­gesnek tartottam azért, mert én, — bár külön­ben igen tisztelem a miniszter urat, (Felkiál­tások jobbról: Ismerjük, mennyire tiszteli! Zaj. El­nök csenget.) de ezen esetből azt láttam, hogy ő maga sem emelkedik fel mindig a pártindulat fölé, mert lehetetlen föltennem róla azt, hogy azon elveket, melyeket a jogtudomány elemeiben min­denkimegolvashat, csak ő maga az igazságügymi­niszter ur nem tudná. (Helyeslés bal. derültség jobb felől). Én az igazságügyminiszter költségvetését a részletes vita alapjául el nem fogadom. (Helyes­lés a szélső bal oldalon) Bujanovits Sándor: T. képviselőház! Ugy hiszem, nem vétek a parlamenti gyakorlat szabályai ellen, ha ón is ugy, miként azt előttem szólott t. képviselőtársam teve, az igazságügy­minisztérium költségvetésének átalános tárgya­lása alkalmával röviden előadom nézeteimet, igaz­ságszolgáltatásunk jelen helyzete s annak né­mely gyors orvoslást igénylő hiánya fölött, a nélkül, hogy a költségvetés számtételeire nézve megjegyzést, vagy észrevételt koczkáztatnék. Epén a költségvetések tárgyalása alkalmá­vel felmerülő viták ezélja: a múltból merített tapasztalatok előadása által felhívni a kormány figyelmét és irányt szabni tevékenységének. Ez bátorít és talán jogosít is engem a felszólalásra. Mint mondám, a polgári és büntető igazság­szolgáltatásnak helyzetére kívánom a t. ház fig} T el­mét felhívni, annál is inkább, mivel ez azon maj dnem egyedüli tér, melyen a parlamentáris kormányforma életbe léptetése óta javulás alig, vagy csak igen csekély mérvben történt, daczára, j a múlt évi júliusban életbe léptetett perrendtar­j tásnak, vagy talán épen a perrendtartás némely | intézkedéseinél fogva. Tudom és ismerem én mind ezen akadá­j lyokat, melyek igazságszolgáltatásunk teljes és ) gyökeres reformját eddigelé gátolták, és jelenleg | is gátolják; tudom, hogy ennek létrejöttére i nézve a legfőbb kellék, t. i. az idő hiányzott. Nem is kivántam a mulasztás vagy tétlen­ség vádját a t. miniszter ur ellen emelni, és pe­I dig annál kevésbbé, minthogy megjegyzésem nem J arra vonatkozik, a mi meg nem történt, hanem i arra, a mi megtörtént, és nézetem szerint helyte­! lenül törtónt. Ha már igazságügyi törvényhozásunkra I nézve megjegyzést kell tennem, ugy az egyedül ' az eddig követett perrendre, és azon rendszerre í vonatkozik, mely mellett itt eddig nagy fontos­ságú ugyan, de a gyakorlati életre — ezen perrend­tartás kivételével, ezen ülésszak alatt—csak ke­vésbbé kiható törvények alkotásával foglalkoz­tunk. Azonban, ezen túlvagyunk, ma-holnap a bíróságok iránti törvényjavaslatok tárgyalása vár reánk, és ez iránt én most észrevételt nem teszek. De bátorkodom a t. ház figyelmét felhívni j a perrendtartásnak, különösen igazságszolgáltatá­| sunknak egy káros intézkedésére, és a perrendtar­| tás által megállapított felsőbb bíróságok rendsze­| rére nézve, hol nézetem szerint igazságszolgáltatá­I sunknak ez idő szerint leglényegesebb bajai rejlenek. Ez ügy t. ház, élénken foglalkoztatja hazai ' közönségünket, és pedig nem csak a jog terén ér­deklődő részét, hanem egyátalában az igazság­! szolgáltatás hitele iránt érdeklődő közönség figyel­mét is. A hátralékok óriási száma, mint ezen bi­! róságok fenállásának fél évi eredménye, meg­döbbenti mindazokat, kik hitelünk iránt érdek­! kel viseltetnek, és magok ezen bíróságok elnökei, | áthatva a baj komolyságának érzetétől, érintke­I zésbe léptek az igazságügyminiszterrel, értekez­| leteket tartottak, és a mint az köztudomású, j ezen bajnak elhárítása tekintetéből a felebbezést ; gátolni, és megtorolni szándékozó rendelet kibo­' csátása mellett a bíróság tagjainak nagy mérvű

Next

/
Oldalképek
Tartalom