Képviselőházi napló, 1869. VI. kötet • 1870. február 18–márczius 9.
Ülésnapok - 1869-135
266 135. országos ülés márczius 3. 1870. az ő keresőktől, sem attól, hogy ez más által kéressék. Azt uraim minden börtönfelügyelő tudja, hogy ha a fogoly megbetegedik, azt koródába kell vinni, még saját akarata ellen is. (Felkiáltások bal felől: Ugy van ! Ellenmondás jobb felől.) Én azt sem emlitem fel, hogy kegyelmet nem eszközölt ki a miniszter ur Böszörményi számára, mindamellett, hogy hatóságok is tolyamodtak érte, mert emlékszem, hogy Kiss János t. kép^ viselőtársam azt felemiitette egy interpellatióban, melyet még júniusban intézett a t. miniszter úrhoz, hogy a hatóságok folyamodtak Böszörményi szabadon bocsáttatásáért, de én nem kérdem: vajon felterjesztette-e ezt ő felségéhez vagy nem ? Én azt gondolom, hogy ez lett volna egyik legszebb alkalom a t. miniszter urnák népszerűségre vergődni; (Felkiáltások jobbról: mi nem hajhássunk népszerűséget! Zaj. Elnök csenget.) és nem mondom saját, hanem másoknak hibáját jóvá tenni. A kegyelemosztogatás is, — azt megint Pauler Tivadar hja — nem függ az illetőnek kérésétől, (Halljuk!) a kegyelem-osztogatásnál egyedül az illetőre vonatkozó személyes és egyéb körülmények jönnek tekintetbe. Ha már —uraim—egy oly súlyosan beteg férfiú, mint minő volt Böszörményi, köztudomás szerint nem érdemes kegyelemre, akkor én nem tudom, hogy kit tart ő arra méltónak. (Helyeslés a bal oldalon.Zaj. Halljuk!) Böszörményi meghalt, két vagy három hét múlva esztendeje lesz, hogy eltemették. (Közbeszólások : Béke hamvaira íj En nem szívesen hoztam fel ezen eseteket, (Felkiáltások jobb felől: Dehogy nem!) én (Tudjuk! Tudjuk!) nem szívesen újítottam meg annak emlékezetét, (Mozgás. Zaj. Elnök csnget.j de szükségesnek tartottam azért, mert én, — bár különben igen tisztelem a miniszter urat, (Felkiáltások jobbról: Ismerjük, mennyire tiszteli! Zaj. Elnök csenget.) de ezen esetből azt láttam, hogy ő maga sem emelkedik fel mindig a pártindulat fölé, mert lehetetlen föltennem róla azt, hogy azon elveket, melyeket a jogtudomány elemeiben mindenkimegolvashat, csak ő maga az igazságügyminiszter ur nem tudná. (Helyeslés bal. derültség jobb felől). Én az igazságügyminiszter költségvetését a részletes vita alapjául el nem fogadom. (Helyeslés a szélső bal oldalon) Bujanovits Sándor: T. képviselőház! Ugy hiszem, nem vétek a parlamenti gyakorlat szabályai ellen, ha ón is ugy, miként azt előttem szólott t. képviselőtársam teve, az igazságügyminisztérium költségvetésének átalános tárgyalása alkalmával röviden előadom nézeteimet, igazságszolgáltatásunk jelen helyzete s annak némely gyors orvoslást igénylő hiánya fölött, a nélkül, hogy a költségvetés számtételeire nézve megjegyzést, vagy észrevételt koczkáztatnék. Epén a költségvetések tárgyalása alkalmável felmerülő viták ezélja: a múltból merített tapasztalatok előadása által felhívni a kormány figyelmét és irányt szabni tevékenységének. Ez bátorít és talán jogosít is engem a felszólalásra. Mint mondám, a polgári és büntető igazságszolgáltatásnak helyzetére kívánom a t. ház fig} T elmét felhívni, annál is inkább, mivel ez azon maj dnem egyedüli tér, melyen a parlamentáris kormányforma életbe léptetése óta javulás alig, vagy csak igen csekély mérvben történt, daczára, j a múlt évi júliusban életbe léptetett perrendtarj tásnak, vagy talán épen a perrendtartás némely | intézkedéseinél fogva. Tudom és ismerem én mind ezen akadáj lyokat, melyek igazságszolgáltatásunk teljes és ) gyökeres reformját eddigelé gátolták, és jelenleg | is gátolják; tudom, hogy ennek létrejöttére i nézve a legfőbb kellék, t. i. az idő hiányzott. Nem is kivántam a mulasztás vagy tétlenség vádját a t. miniszter ur ellen emelni, és peI dig annál kevésbbé, minthogy megjegyzésem nem J arra vonatkozik, a mi meg nem történt, hanem i arra, a mi megtörtént, és nézetem szerint helyte! lenül törtónt. Ha már igazságügyi törvényhozásunkra I nézve megjegyzést kell tennem, ugy az egyedül ' az eddig követett perrendre, és azon rendszerre í vonatkozik, mely mellett itt eddig nagy fontosságú ugyan, de a gyakorlati életre — ezen perrendtartás kivételével, ezen ülésszak alatt—csak kevésbbé kiható törvények alkotásával foglalkoztunk. Azonban, ezen túlvagyunk, ma-holnap a bíróságok iránti törvényjavaslatok tárgyalása vár reánk, és ez iránt én most észrevételt nem teszek. De bátorkodom a t. ház figyelmét felhívni j a perrendtartásnak, különösen igazságszolgáltatá| sunknak egy káros intézkedésére, és a perrendtar| tás által megállapított felsőbb bíróságok rendsze| rére nézve, hol nézetem szerint igazságszolgáltatáI sunknak ez idő szerint leglényegesebb bajai rejlenek. Ez ügy t. ház, élénken foglalkoztatja hazai ' közönségünket, és pedig nem csak a jog terén érdeklődő részét, hanem egyátalában az igazság! szolgáltatás hitele iránt érdeklődő közönség figyelmét is. A hátralékok óriási száma, mint ezen bi! róságok fenállásának fél évi eredménye, megdöbbenti mindazokat, kik hitelünk iránt érdek! kel viseltetnek, és magok ezen bíróságok elnökei, | áthatva a baj komolyságának érzetétől, érintkeI zésbe léptek az igazságügyminiszterrel, értekez| leteket tartottak, és a mint az köztudomású, j ezen bajnak elhárítása tekintetéből a felebbezést ; gátolni, és megtorolni szándékozó rendelet kibo' csátása mellett a bíróság tagjainak nagy mérvű
