Képviselőházi napló, 1869. VI. kötet • 1870. február 18–márczius 9.

Ülésnapok - 1869-135

135. országot ülés mfrczius 3. 1870. 263 tantárgy föl van véve. Midőn azon meggyőződésben vagyok, hogy a közoktatási minisztérium az emiitett tanterv készítése alkalmával nem csak a szükséges tanerők megszerzéséről, hanem a kellő szükséglet fedezéséről is gondoskodott: ezen a közoktatási minisztérium által már tett szerintem ezélszerü intézkedéssel szemben határozati javaslatom tárgyalását többé kivánatosnak nem tarthatom. (Helyeslés.) Ezen oknál fogva, valamint tekintettel arra is, hogy a t. ház ideje épen most nagyon drága, kötelességemnek érzem határozati javaslatomat egyszerűen visszavonni. (Élénk helyeslés.) Elnök: A t. ház tudomásul veszi. Berzenczey László: Hát a vakok intézete % (Fölkiáltások: Az magánintézet, nem ide tartozik !) Körinendy Sándor: T. ház! A t. vallás- és közoktatási miniszter ur előterjesztést tett a fölügyelete alatt álló közalapítványok és alapok vagyona és jövedelmi állásáról az 1869. évre vonatkozólag. Ezen kimutatás 6-ik lapjának 15-ik száma alatt következőket olvashatunk: „Mühlborn-fóle alap azon nyitramegyei nőszemélyek fölsegélyezésére, kik 1855. óta az evangelikus-ágostai vagy helvét hitvallásból a kath. hitre tértek át." (Derültség a szélső bal oldalon.) T. ház! En nem vonom azt kétségbe, hogy joga van minden vallásfelekezetnek és egyeseknek is propagandát csinálni; de bátor vagyok a t. vallásügyi miniszter urat — és e tekintetben igen szeretném, ha figyelmére méltatná fölszólalásomat — fölkérni, legyen szives kijelenteni: vajon azon állással, a melyet mint vallásügyi miniszter a hazában elfoglal, és a mely szerintem az, hogy fölügyeljen főkép arra. miszerint a vallásszabadság e hazában akképen álljon tön és akkép létesíttessék, miszerint az a vallásfelekezetek közt testvérietlenségre, neveletlenségre ne változhassak át: helyzetével megegyezőnek tarthatja-e azt, hogy ily alapítványok fölött fölügyelési jogot gyakoroljon, és vigye továbbra is, mely az ő állásává] épen meg nem egyeztethető. E tekintetben bátor voltam igen röviden ezen kérést előterjeszteni és kérem a miniszter urat, hogy arra becses fölvilágositását, illetőleg vála szát adni méltóztassék. (Fölkiáltások a szélső ba\ oldalon: Halljuk a minisztert! Zaj.) Elnök: Következik a napirend második tárgya: az igazságügyminiszterium budgetje. Méltóztattak már egy előbbi alkalommal az igazságügyi minisztérium költségvetése fölött az átalános vitát megkezdeni. Sajnálatunkra akkor a miniszter ur komolyan megbetegedvén és a tanácskozásokban részt nem vehetvén, a vita megszüntettetett; most örömmel látjuk, hogy a miniszter ur ismét megjelent, (Jobb felől élénk éljenzés) és igy most folytatjuk az ő költségvetése fölött a tanácskozást. A szólók sorában következik Irányi Dániel. Irányi Dániel: T. képviselőház! Az 1867-ki átalakulással sok és fontos föladat nehezült a kormányra, nehezült az egyes miniszterekre ; de senkire sem nagyobb, egyre sem fohtosabb, mint az igazságügyminiszter úrra. 0 tőle várta a nemzet, hogy a codificatió terén évtizedek mulasztásait pótolja; ő tőle várta, hogy a törvénykezést átalakítsa, a bíróságokat újra szervezze és az igazságszolgáltatás iránt megrendült hitet, bizalmat helyreállítsa; ő tőle várta, hogy saját részrehajlat]ansága által példát mutasson az igazságszolgáltatás minden közegeinek azon országban, hol — fájdalom — a pártindulat, a magánérdek nem mindig kerülte el az igazságszolgáltatásnak szentélyeit sem. Lássuk immár, miképen oldotta meg a t. miniszter ur e sokszerű, és nehéz föladatot. A mi a codificatiót illeti, mindenekelőtt azt várta — véleményem szerint — a nemzet, hogy a büntetőtörvénykönyv átvizsgálásához fogjon, mert arra volt leginkább szüksége, a mennyiben azon törvények, azon eljárás, a mit e tekintetben követünk, a múlt korból származott át a jelen korba. Három éve múlt, hogy a t. miniszter ur tárczáját átvette, és a büntetőtörvénykönyv még nem terjesztetett a ház elé, pedig nem is kellett volna ujat teremteni, csak átvizsgálni vagy átvizsgáltatni azon törvénykönyvet, melyet egy országos bizottság 1841/42-ben elkészített, és melyet a reá következő országgyűlés alstáblája elfogadott. Tett is e részben, ha jól értesültem, intéz kedést, csak hogy — ha nem vagyok roszul értesülve — kissé későn, és az eredmény az lett, hogy ámbár e napokban kezéhez vette az átvizsgált törvénykönyvet, de miután a személyben, kire bizta volt, csalódott: azt a ház elé ily alakban nem terjesztheti, és a nemzetnek ismét várni és várni kell, hogy büntetőtörvénykönyve legyen. Hogy a polgári törvénykönyvet még be nem mutatta: azon kevésbbé akadok fel; nem csak azért, minthogy e részben előmunkálatok nem álltak rendelkezésére, hanem azért sem, mert sokkal nagyobb fontosságot helyezek a polgári törvénykönyvre, azon oknál fogva, mivel az egyszer megalkotott polgári törvénykönyvet gyakori izben bolygatni, változtatni nem szabad. A polgári törvénykönyvvel is — mint hallottam — szintén megbízott egy kitűnő jogtudóst, de ismét — ha nem vagyok roszul értesülve — későn, csak a múlt óv nyarának derekán, ugy hogy, nem csak az egyik, hanem a másik tör-