Képviselőházi napló, 1869. VI. kötet • 1870. február 18–márczius 9.
Ülésnapok - 1869-134
244 134. országos Ölés márczius 2. 1870. csakugyan mondatott is ez, de nem a politikai jogok gyakorlatára vonatkozólag, hanem mondatott igen is azon követeléssel szemben, midőn itt mint román nemzet akarnak előállani; akkor mondatott, — s ha jól emlékezem — nem általam, de más által mondatott, hogy a román nemzet Romániában van ; s megengedjen, hogy figyelmeztessem arra, hogy midőn mindig épen a legnagyobb szabadelvüséggel akarnak előállni, midőn a szabadelvű elveket vitatják, mindannyiszor azon követelés ökkel egy formaszerüleg oly privilégiumot követelnek maguknak , minővel Európában egy nemzetiség, sőt egy nemzet sem bir. (Hódosiu: Csak épen a magyar!) Mert Európában több nemzetiség van olyan, mely nem csak egy országban, nem csak egy hazában lakik, s minden oly nemzetiség csak ott, azon országban, mely róla neveztetik, nemzet, és má-. sutt nem nemzet, hanem nemzetiség. (Ugy van!) Soha eszébe nem fog jutni a Franeziaországban lakó németeknek, hogy ők magokat ott mint nemzet gerálják, pedig ezek nagy számmal vannak ott. Soha eszébe nem fog jutni a Romániában lakó magyaroknak, hogy magukat ott nemzetnek tekintessék, és soha nem is jutott maguknak a románoknak is eszébe, hogy Szerbiában magokat nemzetnek kívánják tekinteni. Midőn tehát azt követelik, mivel más sokkal nagyobb nemzetiségek sem birnak: hogy ők nem csak saját hazájokban, az az abban, melynek a nevet ők adják, mert hiszen ez is hazájok, mint polgároké, de másutt is mint nemzet kívánják, hogy szerepeljenek: akkor privilégiumot követelnek magoknak, és midőn ezt nem mindenütt, hanem kiválólag csak nálunk követelik , megengedjen a t. képviselő ur, még a közös haza iránti szeretetnek sem nagy jelét adják. (Élénk helyeslés.) Különben én hiszem és reménylem, hogy e hazában lakó román polgártársainknak legnagyobb része nem vágyik kimenni e hazából, és nincs is oka vágyni; mert ha kimenne azon hazába, melynek ő nem gyermeke, de mely nevét az ő nemzetiségétől kapja, alig hiszem, hogy magát jobban érezhetné. (Ugy van!) Én hiszem, hogy ők nem vágynak el, s bizonynyal nagyon sajnálnok is, ha vágynának, de nem tartanok ugyan őket erőszakkal vissza: (Több hang: Nem bizony!) de azt hiszem, hogy meg fogunk tenni mindent arra, hogy maguktól itthon maradjanak; az az meg fogunk tenni mindent arra, hogy itt magukat elégedetteknek s bo ldogoknak érezzék; de ha egyesek, meg nem elégedve azzal, a mi lehető, vágynak kimenni : legj r en meggyőződve a képviselő ur, marasztalni senki nem fogja. (Élénk helyeslés.) A mi az indítványt a közművelődési czélokra vonatkozólag illeti, annak idején majd hozzá lehet szólni, természetesen ez is mindenesetre azon osztályba esik, mely fölött itt rögtönözve határozni nem lehet. Most még csak egy pár szót képviselő urnák adomájára. (Halljuk!) T. képviselő ur elmondotta ugyan, hogy az nem fenyegetés ; azonban, ha nem akart fenyegetés lenni, akkor nem tudom, hogy mi? mert akkor értelme ugyan nincs ; mert ha ő majd haza fog menni a nép közé, el fogja mondani, hogy minden indítványai elbuktak, az analógia a Bohus iránt adott felelettel — az, hogy a nép azt fogja mondani, mert ez az analógia, „annál roszabb a magyarnak." Én részemről, ha fenyegetés volt, akkor nevetségesnek tartom, (Átalános élénk helyeslés!) ha fenyegetés nem volt, akkor semminek sem tartom (Átalános helyeslés); hanem egyet megjegyzek és ez az egy az, hogy én magam is azt hiszem, hogy alig van Európában két faj, mely ugy mint a magyar és román, ha helyesen fogja föl rendeltetését, érdekét és jövőjét, egymásra lenne utalva, csak legyünk tisztában e tekintetben is azon szóval, a melyet képviselő ur mondott, hogy r egymás természetszerű szövetségesei vagyunk. En azt gondolom: azok, kik itt e hazában lakunk, egymásnak nem szövetségesei, hanem hon- és polgártársai vagyunk; azon kivül igen is óhajtom és kívánom, hogy őszintén szövetségesei legyünk a román fajnak ott, hol az államot ők képviselik, vagyis szövetségben legyünk azon állammal, a melynek nevét a román nemzet adja. Még csak azon jajjal szemben, melyet képviselő ur alkalmazott , kénytelen vagyok azzal fejezni be beszédemet, hogy én pedig azt mondom, és igazán sajnálattal és vérző szívvel mondom,— nem alkalmazva egyébiránt a dolgot senkire sem — jaj azon népnek, melyet vezérei félre vezetnek! (Átalános élénk helyeslés) Simonyi Ernő : Azok után, a mik előttem szólott képviselő ur által elmondattak, és a melyekkel én minden tekintetben tökéletesen egyet értek, nem fogok több észrevételeket tenni azon megjegyzésekre, melyekkel Hodossiu képviselő ur indítványát kisérte, hanem egyszerűen áttérek magára az indítványra. Arra nézve azt akarom kijelenteni t. ház, hogy én egyátalában pártolom a közművelődési czéloknak előmozdítását az országban, az ország határain belül: bármely nemzetiség, bármely faj közt történjék is az, nem politikai agitatiókra, hanem közművelődési ezélokra; én egyátalában nem ellenzem, sőt pártolom, hogy adassék segélyezés, nem ezen vagy azon nemzetiségnek külön, hanem nyelv- és fajkülönbség nélkül. Miután ugy vagyok értesülve, hogy más oldalról is hasonló indítvány tétetik egy külön
