Képviselőházi napló, 1869. VI. kötet • 1870. február 18–márczius 9.

Ülésnapok - 1869-134

238 ,34- onxtQM W*'« márczius 2. 1870. Én a múzeum t. igazgatójának, és egyszersmind képviselőtársunk Pulszky Ferencz urnák ajánlatára annál inkább megszavazni kívánom a kivánt összeget, mert ugy veszem észre, ha nem segítünk most, később talán sokkal többet kellend kiadnunk, hogy a szóba hozott hiányokat pótolhassuk ; de nem tartom szabályszerűnek, hogy mindez így mellékesen kéressék, és azt hiszem, hogy a t. közoktatási miniszter urat figyelmeztethetem, hogy erre, valamint más közművelődési czélokra póthitelt kérjen, és ily utón a nemzeti múzeum fölsegélyezését is előmozdítsa. De van még két megjegyzésem: az egyik az, hogy a múzeumnak igen könnyen lehetne saját kebelében segélyforrást nyitni. Azt hiszem, hogy a múzeumi t. igazgató jól ismeri, és érvényesíteni fogja e forrást. Ertem azon többszörös példányokat, melyek ugy az ásvány, mint az érmeknél előfordulnak, és melyekbői ennél fogva a fölös példányokat lehetne más nemüekkel kicserélni vagy eladni és így a bejövő összeget hasznosan a múzeum számára befektetni. Igen kérném tehát az igazgató urat, merítsen ezen forrásból is némi összeget a múzeum előmozdítására. Másik megjegyzésemet a t. közoktatásügyi miniszter úrhoz intézem, és ez az, hogy miután itt már a mint látom, gypsz-öntvényekről van szó, és miután remélem, hogy az Eszterházy-képtár sem fog elsiklani kezeink közül, és igy ha a múzeumnak mind kép-szobor gyűjteménye, mind minta-tára lesz, én az ezekre fordított összeget mindaddig holt tőkének fogom tartani, mig melléjök minta-, rajz- és szobortanintézet nem állíttatik, mert csak akkor válik e tőke kamatozóvá. És ezért vagyok bátor kérni a miniszter urat, hogy ez iránt méltóztassék indítványt tenni. Eötvös József b. közoktatásügyi miniszter: A mi először is képviselőtársunk azon indítványát és nézetét illeti, hogy a múzeumnak különböző doublettei eladás által értékesíttessenek, részemről nem tartom czélirányosnak. (Helyeslés.) Nézetem szerint a múzeum készletéből csak olyak adhatók el, melyek sehol és semmi tudományos intézetben nem használhatók. Azon doubletteket, melyeket máshol sehol sem találhatni, sokkal inkább értékesíthetni az által, ha azokat más magyarországi intézetek kapják meg; ha az országnak ezen tudományos kincsét más hazai intézeteknek elküldheti, ezáltal sokkal nagyobb hasznot teendünk az ügynek, mintha egy pár száz forintot kapnánk ezen doublettekért. Értem a valódi doubletteket, mert sok olyan is tartatik doublettnek, a mi nem az. A mi az Eszterházy-féle képtárt illeti, erre nézve lesz szerencsém némi fölvilágositást adni. {Halljuk!) Kétséget nem szenved, hogy az országnak érdekében fekszik, hogy ezen képgyűjteményt, mely már együtt van ós itt az országban tartatik, és az ország által használtatik, ne vigyék a külföldre. Erdekünkben fekszik tehát, hogy ezen képtár az országnak megszereztessék; de abból nem következik az, hogy az ország az Eszterházy-kép tárt meg fogja venni minden áron. (Helyeslés.) Abból nem következik semmi más, mint hogy az ország nem kímélve az áldozatot, ezen képtárért azt meg fogja adni, a mit ér. Hogy tehát e tekintetben a törvényhozás elé tervvel léphessünk és ajánlatot tehessünk, első szükség az volt, hogy a képtárt megbeesültessük. A képtárt megbecsültettük különböző egyéniségek által, kik azt mind körülbelől egyenlő magasságra becsülték, és én még ezzel sem elégedvén meg, a Louvre egyik becslőjét hozattam ide, ki minden egyes képet külön katalogizált, és igy az egész képtár becsét meghatározta. Ezen becslésért, mellesleg mondva, fizettem 4000 frankot, és ezen ősszeg azok közé fog tartozni, melyekre nézve a tisztelt háztól póthitelt fogok kérni, mert ezen kiadás az én budgetemet terheli. Méltóztassanak tehát meggyőződve lenni, hogy mi e tekintetben nem mulasztottunk el semmit; de kötelességünknek tartjuk a képtárért csak azt adni meg, a mit ér, de nem többet. (Helyeslés.) Mi azt illeti, hogy ha az országban művészi kincsek vannak, azok az országnak csak akkor gyümölcsözhetnek valóban, ha rajz- és szobrászati iskolákról gondoskodunk : ez annyira az én meggyőződésem is, hogy már jelenleg négy fiatal embert küldöttem ki Németország legkitűnőbb intézeteibe azon czélból, hogy azután itt mint rajzmesterek alkalmaztassanak; mert meggyőződésem szerint én a jó, tökéletes és a czélnak megfelelő rajz- és minta-iskolákat sokkal fontosabbnak tartom, mint az úgynevezett művészeti akadémiák fölállítását. Az úgynevezett művészeti akadémiák külsőleg imponálnak ugyan, de eltekintve attól, miután a régiségi kincseket a külföld előlünk elragadta, mi a legnagyobb áldozatokkal sem lennénk képesek oly művészeti akadémiát fölállítani, a milyen például Parisban vagy Rómában létezik. Ha mi itt jó rajz- és mintaiskolát állítunk föl és hozzá ösztöndijakat alapítunk azok számára, kik magukat a rajz-iskolában kiképezték, és valódi tehetség jeleit adták, ösztöndijakat azon czélból, hogy valamely létező külföldi akadémiára mehessenek: ezáltal sokkal sebesebben és czélirányosabban fogunk haladni, mint egy akadémia fölállítása által. (Helyeslés.) Henszlmann Imre : T. ház! Megvallom, hogy Pulszky Ferencz képviselőtársam szerénységét csodálom. Ha a külföldi muzeumokat tekintjük, azt látjuk, hogy azokra igen nagy