Képviselőházi napló, 1869. VI. kötet • 1870. február 18–márczius 9.

Ülésnapok - 1869-134

236 134. orszígos iiiés -árczius 2. 1870. kellene forditani, mintsem hogy leirja a neveket, a mire ugyan szükség van, de ezt egy napi dijnok is megteheti. Erre szintén kell egy pár száz lorint. Ezenkívül szükség van szakkönyvekre, mert ily könyvei az osztályőröknek nincsenek, és néha még a legszükségesebb szakkönyvek sincsenek arra, hogy valamit meghatározni lehessen. Erre én előirányoztam 5000 frtot, és azt el akartam osztani 6 osztályba 900 forintonként; de ezzel az első évben egyátalában nem segítünk a szükségen ; mert például Mionnet, Cohen és más ily könyvek fölötte drágák. Azonban, ha az egyes osztályoknak csak 900 forintot adok is, már a nagy könyvtár szaporítására nem marad semmi, pedig minden esztendőben igen gyakran megtörténik, hogy oly könyveket ajánlanak eladásra, melyek még nincsenek meg, de melyeket megvenni nem lehet, mert nincsen reá alap. A régiség-osztály gyűjteményének szaporítására csak 1500 frtot kértem, mert akkor még nem tudtam, hogy körülbelül mit ajánlanak föl a múzeumnak megvásárlásra. Most februáriusban vagyunk, és ajánlottak már két nagy ezüst lemezt, milyet az alföldön négyet találtak; kettőt megvett Napóleon császár a szt.-germaini múzeum számára 2000 frankon; a másik kettőt a mostani tulajdonos — ki igen derék férfiú, — örvendek, hogy megnevezhetem, Egger Sámuel — fölajánlotta nekünk azon föltétel alatt, hogy a múzeum veszi meg, mert másnak drágábban adná — 400 Mért. Találtak Vasmegyében igen szép árpádkori csatot, mely a legszebbek közé tartozik, és 30 arany nehézségű, ára 300 forint; nem akartam kibocsátani. Találtak Konstantinus Monomachus koronájához — mely Nyitra megyében ásatott ki — egy darabot; ezt ki nem bocsáthatom, minthogy a koronának többi részei már nálunk vannak, és ezen uj darab kiegészítené a már meglevő kincset. Ez megint 200 forint. Azóta ajánlották Béla Duxnak 120 érmét; Béla Dux érme eddig a ritkaságokhoz tartozik, és ezen 120 darab közt van 80 olyan, a melyek külön veretüek és mindegyik más más. Ha ezt eladják egyenkint, egy-egy darabnak ára 5 frt. Ha kibocsátom, megveszik külföldön; hanem én azt kívánnám, hogy az a magyar múzeumnak tartassák meg. Ebből méltóztatnak látni, hogy habár februárban vagyunk még csak, az 1500 forintnak végén vagyunk. (Derültség) Mit fogok tenni a többi hónapokban ? Én reméltem, hogy fognak hozni néhány ritka darabot, de hogy annyi legyen, és hogy annyira összehalmozódnak a megveendők, az nem volt előre látható, és így megint azon helyzetben vagyok, hogy e czólra is többre volna szükségem. De hiszen nem oly nagy ősszeg az, melyet kérek. Mindazokra, a miket előadtam, összesen 8000 frt kellene. Meg fogom mondani egyenkint minden egyes tételnél, hogy hol kérek többet. Ezek mind oly dolgok, melyek valóban mellőzhetlenek. Nagy István könyvgyűjteménye egyike a legkitűnőbb könyvtáraknak hungaricákra vonatkozólag. Mikor az örökösök el akarták adni, a múzeumi könyvtár nem vehette meg, mert négy ötöd része ezen könyveknek megvan, ámbár voltak köztök olyan ritkaságok is, melyek a múzeumban hiányoztak, s ugyanez okból nem vette meg az akadémiai könyvtár. A könyvtárt Lipcsében vették meg és most eladó. A hozzánk beküldött jegyzékből tudjuk, hogy a nálunk hiányzó müvek ára igen drágára van szabva, igy például a második könyv, mely magyar nyelven adatott ki és mely könyvtárunkban nincs meg — szt. Pál levelei, fordítva Heltai Gáspár által — Krakóban jelent meg, 80 tallérra van téve; pedig nagyon kívánatos volna, hogy miután az első lenyomat megvan a könyvtárban, ezt is megszerezzük. És még számos ily könyv van, melyet, ha drágán is, mégis olcsóbban veszünk meg, mint ha az egész könyvtárt megszereztük volna, minthogy ez által csak kiegészítjük a meglevőket és nem szaporítjuk a különben is sok doubletteűnket. Elkészíttettem tehát két rendbeli kimutatást, az egyiket Toldy Ferencz igen t. tudósunk készité, kinek érdemeit mindenki ismeri, és a ki körülbelül 2600 frt ára könyveket irt ki, melyeknek megszerzése szükséges lenne; a másikat Barna múzeumi őrseged készité, ki ismervén azon körülményt, hogy a múzeum nem oly gazdag, csak 600 tallér árán irt ki könyveket, legnagyobb részt azonosakat az előbbi kimutatásban foglaltakkal. Ezek is oly dolgok, melyeket, nagyon örülnék, ba megszerezhetné a nemzeti múzeum, mert azok nagy értékűek és meglehet, hogy 50 évig kell várni, mig ismét kínálják. (Közbeszólás : Megadjuk!) Igen, hiszem hogy megadják, hanem itt periculum in mora van. Mikor Angolországban voltam, annyit beszéltem az ottani múzeum tisztviselőinek, hogy azok a magyar könyveket azóta megkezdték szeretni és egy igen szép gazdag magyar könyvtárt alapítottak. Ok azt könnyen tehetik, mert nekik néhány száz font csekélység, és igy minden ritkaságra vevők. Azóta szidnak is engem, meg szidják az angolokat is — a magyar régi könyvek ára azóta már kétszer oly drága — mert ott, a hol ők a vásáron megjelennek, semmit sem lehet venni. Ezen ritka dolgokat tehát minél előbb meg kell vennünk, mert félek, hogy az angolok elviszik előlünk. Tudom én azt t. ház, hogy a dolog rendje azt kívánná, hogy kérésem