Képviselőházi napló, 1869. VI. kötet • 1870. február 18–márczius 9.

Ülésnapok - 1869-133

226 133. országot Ülés márczius t. 1870. bet a községektől, azoknak buzgalmától és áldozatkészségétől; — és azon felnőttektől, kik eddigelé a tudomány első kulcsának birtokában nincsenek, várom azt, hogy félretéve az álszemérmef, igyekezzenek kipótolni azt, mit gyermekkorukban elmulasztottak; de legtöbbet várok magoktól a tanítóktól. Francziaországban igen csekély azon jutalom, melyben ezért a tanítók ott részesülnek; ott is az ő buzgalmok, az ő lelkesedésök pótolja azon fizetést, melyre különben igényt tarthatnának. Én tehát legtöbbet várok itt a tanítóktól; várom azt, hogy azon súlyos terhekhez, melyeket már is viselnek, vállaikra ujabb terhet vegyenek ; hogy megmutassák a francziáknak, kik eddigelé, midőn Magyarországról szó volt, csak katonáinkat ismerték: hogy itt a tanítók is hasonlóké}) tiszteletre és becsülésre érdemesek; mutassák meg, hogy ők is katonák, katonái a tudománynak, a felvilágosodásnak; hiszen hadjárat ez, keresztes háború, melyet a tudatlanság, a babona, az erkölcstelenség ellen indítunk. Mutassák meg. hogy ha testök az anyagi gondok súlya alatt néha a földre görnyed is, leikök mindannyiszor a magasba emelkedik, valahányszor a haza, az emberiség neve említtetik. Ajánlom indítványomat a t. ház pártfogásába azon hozzáadással, hogy miután két ut vezet ezen czél elérésére, t. i. a társadalmi és a hivatalos, én részemről törvényjavaslatommal, melyet e napokban leszek bátor bemutatni, ez utóbbit, a hivatalost választottam, nem mintha az elsőt, a társadalmit kizárni akarnám. Korántsem; sőt inkább én azt gondolom, hogy karöltve mind a társadalmi, mind a hivatalos utón elő kell az ügyet mozdítani. Részemről, mi csekély tehetségemtől kitelik, a társadalmi utón is meg fogom tenni: hanem arra fogom kérni a t. házat, hogy a kormánynak és a köznevelés mindazon közegeinek, melyek arra hivatvák, szintén alkalmat és módot nyújtson, hogy e tekintetben a közhaza javát előmozdíthassák. (Helyeslés.) Eötvös Jószef h. vallás- és közoktatási miniszter: Köszönettel tartozom a t. képviselő urnák, hogy e nagy fontosságú tárgyat itt a házban szóba hozta, mert csakugyan, ha hazánkban a felnőtt személyek nevelésére, oktatására nem fogunk figyelmet fordítani , sokkal lassabban fogunk haladni a miveltségben, mint az nem csak kívánatos, de szükséges is; és ezért én t. képviselő társunknak indítványát, a mennyiben abban szabadság adatik, éa átalában csak a felnőttek oktatásának eszközlése czéloztatik, elfogadom. Egyébiránt, én most is kénytelennek érzem magamat kinyilatkoztatni, hogy én részemről, főként a jelen pillanatban, ezen ügyet másként mint a társadalmi utón, elősegíteni nem tudom. Ha a minisztérium, a kormány kezében egy bizonyos összeg van azon meghagyással, hogy ily természetű társulatokat segélyezzen, a menynyiben azok czélszerüen működnek, teljes meggyőződésem szerint sokkal többet fogunk elérni, mint, ha ugyanazon összeget egyenesen, hivatalos utón akarnók alkalmazni. A háznak egyik legczélszerűbb rendelkezése az volna, ha a kormánynak lehetővé tétetnék, egyes, ily culturalis társulatokat elősegíteni, mind a gyermekek, mind a felnőttek nevelése érdekéből. Egyébiránt azt hiszem, hogy ezen indítvány is akkor lesz legczélszerűbben tárgyaltatható, midőn majd az illető póthitelt fogom kérni. Elnök: T. házi Méltóztatik tehát abban megnyugodni, hogy ezen indítvány akkor tárgyaltassék, midőn a miniszter ur a póthitel iránt teend előterjesztést. Egy előbbeni határozatnál fogva ugy sem lehetne az összeget most betenni, miután kimondtuk, hogy az ugy, is a pénzügyi bizottsághoz utasítandó, s azt hiszem, abba indítványozó ur is beleegyezik. Irányi Dániel: T. ház! Én, ha a t. ház a végett akarja utasítani a pénzügyi bizottsághoz, hogy az összeg itt most meg nem határozható , hanem a pénzügyi bizottság határozza meg azt: akkor igen természetesnek fogom ezt találni, miután már több inditványnyal is ez törtónt; azonban a t. miniszter ur meg fogja engedni, hogy észrevételt tegyek arra, a mit az imént méltóztatott mondani, t. i. hogy nem gondolja . . . (Jobb felől mozgás.) A miniszter ur azt kívánja, hogy azon összeg, a mely meg fog szavaztatni, az ő kezére bizassék, ós ő azt egyes társulatoknak adhassa, a mint azok megalakulnak; én pedig, ha nagyobb szerencsében részesültem volna és a t. ház méltóztatott volna meghal]gatni, elmondtam volna, hogy mily alapokon nyugszik azon javaslat, melyet be fogok nyújtani. (Jobb felöl felkiáltások: Akkor less idő, most nem tárgyaljuk.) Én tehát most, ha a t. ház az elvet elfogadja és az összeg meghatározása végett küldi csupán a pénzügyi bizottsághoz, abban megnyugszom ; de nem nyughatom meg abban, hogy az én törvényjavaslatom, melyet be fogok nyújtani, az által már megelőztessék, hogy azon öszszeg a miniszter ur kezébe adassék, és általa osztassék azon társulatoknak^ miután ez az én javaslatommal ellenkeznék. Én nem csak a társulatokra, hanem a községekre, a megyékre, az egyesekre s azok buzgósága és áldozatkészségére is hivatkozni akarok; minélfogva kénytelen leszek törvényjavaslatomat benyújtani; és ha mostani indítványomat a pénzügyi bizottsághoz