Képviselőházi napló, 1869. VI. kötet • 1870. február 18–márczius 9.

Ülésnapok - 1869-133

133. országos ütés sebben kiterjesztett választási reformot kívánjuk mindnyájan; ámde, t. ház, mire fog az vezetni, még ha magát az átalános szavazati jogot megadjuk is, ha azok, kik ezen magasztos joggal felruháztatnak, meg hagyják magukat vásárolni, akár egyik, akár másik párt által. T. ház! mi felszabadítottuk a sajtót. Ez igen nagy tény, ós valóban Európában a ritkaságok közzé tartozik, mely által intelligentiánknak nagy bizonyságát adtuk. A sajtóról az mondatik, hogy a szellem locomotiveja; de t. ház, ha valahol vasút létesíttetett, és egyszersmind nincs gondolkodás arról, hogy az illető államnak ipara minden irányban emeltessék, ama vasúton csak idegen czikkeket lehet behozni, de az által a belföldi tőkéket forgalom nem fogja sokszorozni, miért ? mert nincs mit sokszorozni. Ha a sajtót felszabadítottuk, egy kötelezettséget vállaltunk magunkra: javítani hazánk lakosainak erkölcsi, értelmi állapotát. Ez nagy kötelesség. Ezen kötelesség teljesítésénél nem elegendő felszólalni, és ugy vakon, minden meggondolás és minden számítás nélkül egy bizonyos összeget, bármily nagy legyen ezen somma, — megszavazni, hanem, tisztelt ház! tenni kell azt, mit más nemzetek tettek, t. i. utasíttatni a kormányt, hogy törvényjavaslatot terjeszszen elő mind a szükségletre nézve, mind a szükséglet fedezésére megkívántató összeget illetőleg. Mennyi lesz ezen összeg, midőn még a szükségletet tökéletesen számuk szerint nem ismerjük, hanem csak érezzük, azt én, valamint senki e házban, megmondani nem tudom. T. ház! 1867-ben, midőn alkotmányos életünk ismét folyamatba tétetett, valóban helyesen cselekedtünk, midőn első gondjaink közé soroztuk a vasutak és csatornák építését. Mit akartunk ez által? Akartuk, hogy a közlekedés, a forgalom Magyarországban, hol ezek hiánya és a rósz utak miatt, úgyszólván, nem egyik megye a másiktól, hanem az egyik község is a másiktól el volt zárva, lehetővé tétessék, és hogy e részben az akadály elhárittassék. Én azt mondom, t. ház, hogy most, midőn nem kevesebbről van szó, mint a szellem szabad utjának egyengetéséről, a közműveltség átalánossá tételéről, hogy akkor mi egy nagy áldozatra — ha áldozatnak lehet mondani azt, a mivel tartozunk — határozzuk el magunkat. Ez nem olyan valami lesz, t. ház, melynek csak a jelen nemzedék veszi hasznát, de a mely századokra ki fog hatni. Nem volna tehát helyes, t. ház, ha az csak a jelen nemzedéket terhelné; azért azt gondolom: dolgoztasson ki a t. ház egy részletes tervet és vegyen fel kölcsönt, mint vett a márczius í. !370. 215 vasutak és csatornák építésére; és akkor, ugy hiszem, helyesen fog cselekedni. Most e pillanatban a különbség csak a közt lehet, hogy a t. miniszter ur 250 ezer irtot tevén előirányzatba, ezt fogadjuk el, vagy inkább azon összeget, melyet t. barátom, Kállay Ödön, inkább az érzeménynek mint a számitásnak engedve, indítványozott? 0 kevesli a kisebb összeget és én magam is szeretném, ha a budgetben egy millió frt. lenne fölvéve; de t. ház, ennél magasabbra is kell mennünk: Paulo majora canamus, és azért Tissza Kálmán barátom indítványát pártolom és elfogadom. (Helyeslés.) Jankovich Antal: T. ház! Én is pártolom Tisza Kálmán t. képviselő ur indítványát. E mellett pedig én is bátor vagyok a t. háznak és a miniszter urnák egy kérést terjeszteni elő. A t. ház bizonyosan méltóztatik emlékezni, hogy Pest belváros igen érdemes képviselője kevéssel ezelőtt egy kérvényt nyújtott be a t. ház elé a nőképezde ügyében, melyben sok ezer aláírással egy nőképző-főtanodának országos fölállítása kéretik. Ez a kiküldött kérvényi bizottságnak véleménye szerint e házban pártolást nyert és ugyanazon pártolással a minisztériumhoz áttétetett. Azonban a nőképző-egylet átlátván, hogy hazánk jelen körülményei között ily országos nőképző-főtanoda fölállítására egyhamar kilátás nincs, más részről pedig tekintetbe véve az időnek haladásával járó kárt, maga erejéből állított föl ily tanodát, és arra a fővárosnak legjobb tanereit, melyek szükségesek voltak, megnyerte, és múlt őszszel az oktatást meg is kezdette. Idő közben tapasztalta azonban, hogy ezen tanodának nagyobb haszonvehetőségére szükséges volna még egy előkészítő osztályt is nyitni; de a nő képző-egyletnek erre elegendő ereje nem levén, segélyért folyamodott a minisztériumhoz. A folyamodvány azonban annyira elkésett, hogy a minisztérium azt a budgetbe már be nem vehette. En bizonyos vagyok benne, hogy a minisztérium magának a kerületi főtanigazgatóság utján ez ügyben a kellő adatokat meg fogja szerezni, és hogy az pártolását idővel megnyerendi. Azért most kérelmem csak oda terjed, hogy a t. ház ezt szintén pártolásába véve, a miniszter ur azon előterjesztvényében, melyet a háznak az előterjesztett indítvány folytán tenni fog, ezen ügyet szintén tekintetbe vegye és ezen nőképző-egylet segélyezéséről megemlékezzék. (Helyeslés.) Patay István: Mindenek előtt köszönetet szavazok Kállay elvtársamnak azért, hogy indítványával — mint ime mutatja a jelen tanácskozmány — a többségnek alkalmat adott, hogy valahára az általa annyiszor hangsúlyozott