Képviselőházi napló, 1869. VI. kötet • 1870. február 18–márczius 9.
Ülésnapok - 1869-133
133. országos ülés márczius I. 1370. 207 második az, hogy nem kellő mérvben gondoskodott anyagi ellátásáról azon tudományos intézeteknek, melyek gondjaira bizvák. Hogy mit tart a t. miniszter ur az első szemrehányásról, azt nem tudom, hanem hogy a másodikat nem gondolja egészen alaptalannak, méltóztatott bebizonyítani az által, hogy tegnapi napon maga is igérte, hogy póthitelt fog kérni a háztól bizonyos tételek fölebb emelésére. De ha végig tekintünk a tudományos czélokra kért tételeken, egyik sem ötlik fel annyira, egyik sem oly kirivó, oly visszatetsző, mint épen az, melyhez az imént érkeztünk : ez a népnevelés tétele. Mert a miniszter ur csak 250,000 frtot kórt az összes hazai népnevelésre az állam részéről akkor, midőn a ménesekre 400 néhány ezerét szavaztunk meg, midőn több ezerre mennek azon községek, hol népiskolák nincsenek, midőn a különben meglehetősen hiányos statistikai adatokból is annyit körülbelül mégis tudunk, hogy 20 éves ujonczaink közül körülbelül 75 c /o nem tud irni és olvasni. Én, t. ház, nem fogok párhuzamot vonni közművelődés tekintetében Magyarországnak mostani állapota és azon államoké között, melyek e téren minket talán egy századdal megelőztek. hanem engedje meg a t. ház és engedje meg a t. miniszter ur, hogy figyelmeztessem azon óriási haladásra, melyet csak néhány év alatt tettek a nyugati nemzetek, tett Franczia-, tett Angol-, Olaszország, és erre nézve nem lesz czéltaian, ha adatokkal kezemben állok elő. (Halljuk!) Francziaországban még 1855-ben az összes népnevelési költség esak 13 millió frtot tett, már 1863-ban 29 millióra emeltetett. 1861-ben volt mindössze 55 ezer iskola, két évvel később 68,761, tehát 13 ezer iskolával több; 63-tól 66-ig 1054 UJ nyilvános iskola nyilt. Angolországban az állam részéről segélyezett és kormányi felügyelet alatt állott iskolák száma 1854-ben még csak 3825 volt, 6 évvel később, t. i. 1860-ban már 7272-re ment azok száma, 5 évvel később, 1865-ben már 8438-ra rúgott, és a költség, mit az angol állam fordított ezen intézetekre, mindamellett, hogy ott, mint tudjuk, a felekezetek, a társulatok óriási összegeket költenek e czélra, a költség — mondom — mit az állam fordított ezen iskolákra, s mely 1839-ben csak 303,000 frtot tett, 1860 óta 6 egész 8 millió írtra terjedt, Olaszországnál alig van talán nyugati Európában a nevelés terén elhányagoltabb ország; el volt hanyagolva, különösen a régi rendszer alatt. Az egyesítés óta ez országban óriási lépésekkel haladnak elő; így az 1862/3. iskolai évben a velenczei tartományokon kivűl 29,000 népiskola volt, (a százasokat elhagyván, csupán az ezreseket hozván fel), már az 1863/4. iskolai évben, tehát a közvetlenül következőben, 31,675 volt, mert ezen államok felfogták, t. ház a köznevelés fontosságát és nem kímélték attól a szükséges költségeket. En igen jól tudom t. ház, hogy mily sanyarú körülmények között vaunak az ország pénzügyei; de vannak költségek, melyeket kímélnünk nem szabad, épen ugy, mint a jó gazdának nem szabad kímélnie a befektetést, midőn előre látja, és jól tudja, hogy az hasznosan kamatozni fog. T. barátom Tisza Kálmán minap egy oly gazdához hasonlított minket, ki, — miután látja, hogy adósságokba verte magát — többé nem számit, hanem újra költ és újra adósságokat csinál. En, bocsásson meg t. barátom, ezen hasonlítást a mi viszonyainkra nem találom alkalmazhatónak. Ha arról volna szó, hogy szükségtelen, mellőzhető költségeket, kiadásokat tegyünk, tökéletesen egyetértenék vele, de midőn a népnevelésről van szó, sokkal találóbbnak gondolom azon hasonlítást, miszerint oly birtokoshoz hasonlítunk, ki midőn jószágára ér és azt látja, hogy míg a jószágigazgató a maga dijának felemeltetését kéri, és mig a tiszttartók egyátalában nem működnek, addig az arató-gépek, addig az ekék, addig a vetőmag hiányzik. És ki fogja rósz néven venni ezen földbirtokosnak, ha addig is, mig arra fordítja gondját, hogy néhány túlságos költségek lerovassanak, az ezen jószág hasznosítására mulhatlanul megkívántató szükségeket pótolja és megrendeli, hogy ^vétessenek ekék és vétessék vető-mag. En, t. ház, ily helyzetben látván magunkat, igen természetes, hogy pártolom t. barátom Kállay indítványát, és ha majd azon nehézségekre figyelmeztetnek, hogy nem fogjuk tudni, miként pótolni ezen szükségletet, annyival inkább, mert már is 8 millióra terjed azon hiány, melyet a költségvetés felmutat, akkor szabadságot veszek magamnak addig is, mig a pénzügyi bizottság a maga részéről, talán czélszerübb inditványnyal állna elő, e részben arra utalni, hogy vannak még nekünk is pénzforrásaink, melyekből meríteni lehet. Már egy előbbi alkalommal — és akkor a pénzügyminiszterhez volt szerencsénk — bátor voltam felhívni az ő figyelmét arra, hogy mig a most meglevő adók túlságosan terhesek, van még egy neme az adónak, a melytől meg vagyunk kímélve, a melyet pedig szerintem behoznunk kell, behoznunk szükséges : a fényűzési adók. Ezen adók léteznek Angliában, nem látom át , miért ne hozzuk be azokat Magyarországban? különösen akkor, mikor még a legszükségesebbre, mikor még a népnevelésre magára is azt mondják, hogy nincs pénz. Ezenkívül lenne még — és
