Képviselőházi napló, 1869. VI. kötet • 1870. február 18–márczius 9.

Ülésnapok - 1869-132

200 132. országos ülés február 28 1870. gedelmet kérek, méltóztassanak rajta tetszés sze­rint csodálkozni, de én ugy értettem, s igen ter­mészetszerű, hogy ugy lehet, sőt kell érteni, mert mikor egyszer már megszavaztuk az összeget, akkor azon felvilágosításnak, melyre azért van szükség, hogy tudjuk, megszavazzuk-e vagy nem, nincs semmi értelme. (Ellenmondás jobb felől.) En­gedelmet kérek, de ez úgy van. Arra nézve, a mit Zichy Nándor gr. t. kép­viselő úr fölhozott, bátor vagyok megjegyezni, hogy itt senki két ily fontos intézet lételét ve­szélyezteti nem akarta. Márczius végéig már különben is meg van a budgetnek minden té­tele szavazva. Márczius végéig pedig mindaz, a mi szükséges arra, hogy e tekintetben tájékozást szerezhessünk, — igen régen megfogott történhetni. Ellenkezőleg, már előre is kimondotta mindenki e házban, a ki részünkről felszólalt, hogy nem akarjuk megtagadni ez intézetektől a segélyezést; hogy készek vagyunk, ha máskép nem lehet, az adóalapból is fön tartani azokat; de akarjuk azt; mit akarni kötelességünk, mielőtt ujabb terhe­ket vállalunk az adóalapra: akarunk meggyő­ződést nyerni arról, mi oknál fogva szükséges ezen terheket, melyek eddig a tanulmányi alap­ból nyertek fedezetet, — az adóalapra áthárítani. (Élénk helyeslés bal felől.) Ez indoka és alapja azon kívánságnak, me­lyet Salamon Lajos képviselőtársam kifejezett, és én részemről, kivált a miniszter ur nyilatko­zata után, annyival inkább kérem, hogy méltóz­tatnék azt elfogadni, hogy a tisztelt miniszter ur által megígért fölvilágositás megadásáig a szava­zás ezen két tétel fölött elhalasztassék; mert itt egyátalában nincs szó, azon mindenesetre na­gyobb munkát, és több időt igénylő eljárásról, mely a tanulmányi alapra vonatkozólag Ghyczy Kálmán képviselőtársam által inditványoztatott : hanem van csak épen arról szó, hogy ezen szem­pontból mutattassák ki, hogy a tanulmányi alap, mely okoknál fogva nem birja ezen terhet elviselni, kérem tehát méltóztassék a miniszter urnák nyi­latkozatát elfogadni. Eötvös József b. vallás- és közok­tatásügyi miniszter : G-hyczy Kálmán képviselő ur a fölötti csodálkozását fejezte ki, hogy a tanulmányi alap a múlt években plus­ban volt, az idén pedig minusban van ; mire ón kijelentettem, hogy a pénzügyi bizottság előtt kimerítő fölvilágosítást fogok adni e kérdésben. Nem láthatom át, miért kellene e körülmény folytán a költségvetés tárgyalásánál e tétel meg­szavazását elhalasztani? (Helyeslés jobb felől.) Mihályi Péter: T. ház! Megvallom, a I a tisztelt cultus miniszter ur előadását -gészen j másképen értettem, mint Q-hyczy Kálmán és Tisza Kálmán t. képviselő urak. En azt hiszem, [ a miniszter ur mindenesetre kijelenthette, hogy ezen kérdésre nézve hogyan merült az fel, hogy a tanulmányi alapban a legközelebbi időben hi­ány van; ezen kérdésre nézve a fölvilágosítást kilátásba helyezte a pénzügyi bizottság előtt megtenni, s a pénzügyi bizottság e tekintetben jelentést fog terjeszteni a ház elé. Azonban ebből egyátalában nem következtetem azt, hogy a költ­ségvetés ezen két rovata s ezzel a határozati javaslatnak tárgyalása későbbi időre halasztás ­sék ; s még kevésbbé fogadhatom el azon nézetet, hogy ez ügy a pénzügyi bizottsághoz utasíttas­sák; hiszen azon elvi kérdésben, melyben a ház sem tudott megállapodni, bizonyosan a pénzügyi bizottság sem fog véleményt előterjeszthetni. En mindezeknél fogva egyszerűen a határozati javas­lat mellőzését s a költségvetésben előirányzott rovatoknak elfogadását ajánlom. Simonyi Ernő: T. ház! Itt a költség­vetés két tételének megszavazása kéretik, a budai és kassai föreáltanoda számára. Ezen két intézet fönállásának szükségét senki nem vonta kétségbe, hanem az adatott itt elő, hogy ezen két intézet eddig a tanulmányi alapból tartatott fön, most pedig az mondatik, hogy a tanulmányi alap nem levén erre elégséges, a nevezett intézetek a köz­adókból tartassanak fön. Erre azon körülmény hozatván föl, hogy a ház előtt semmivel sem volt se igazolva, se kimutatva, hogy a tanul­mányi alap ezen költség elviselésére nem képes. Ez nézetem szerint a tényállás. A miniszter ur erre azt mondja: én kész vagyok fölvilágosítást adni a pénzügyi bizottság előtt, a tanulmányi alap állására nézve. Csak ezen földerítés után lesz a ház képes elhatározni, vajon a tanulmá­nyi alapból ezen intézetek továbbra is föntart­hatók-e vagy nem ? Részemről nem látom veszé­lyeztetve az ügyet, ha ez iránt a tárgyalás el­halásztatok, mert arról nincs szó, hogy elhalasz­tassék a tanítás, miután elég idő van arra, hogy a ház határozatot hozzon. Csernátony lajos: En csak azt va­gyok bátor megjegyezni, hogy természetesnek találom azt, ha Dante isteni komédiájának vagy a bibliának valamely tételét itt-ott az egyik így, a másik amúgy értelmezi, mert az illető írók már nem léteznek. Más helyzetben vagyunk azon­ban most. A miniszter ur tett nyilatkozatot ós azt hiszem, a miniszter ur a maga szavainak legjobb értelmezője, ő megmondhatja nekünk, hogy mit gondolt és valóban mit akart mondani. Szlávy József: Igen t. barátom, Tisza Kálmán figyelmeztette a házat, hogy a törvény­hozás a miniszternek megadta az egyhónapi időt, mely alatt e kérdés megoldása foganatba veendő^ és ezen idő alatt megtörténhetik mindaz, a mi szükséges, hogy e két intézet fön ne akadjon.

Next

/
Oldalképek
Tartalom