Képviselőházi napló, 1869. VI. kötet • 1870. február 18–márczius 9.
Ülésnapok - 1869-132
196 132. országos ülés február 28. 1870. épen a baj!) és adatott is 1,225 vagy 50 arany; és csak azután, belátván a bécsi kormány ezen segély veszélyes voltát, önkényt ajánlott 4000 frtot azon szándékkal, — mint értesülve vagyok — hogy ezen összeg évenkint, vagy legalább időnkint megtoldassék, hogy szükségtelenné tegye a^ külföldi segélyt. Én tehát részemről épen politikai tekintetekből ezen eljárást ajánlom a magyar törvényhozásnak is. Egyébiránt, t. ház, minthogy erről van szó, bátorkodom kinyilatkoztatni, hogy a hol a népnek ily szükségleteiről van szó, s azok saját kormánya és törvényhozása által nem fedeztetnek, a nép jogosult azokhoz folyamodni, kik támogatni készek. (Fölkiáltás: Ohóíj Ez életszükség. En ugy tudom, a brassóiaknak ugyanazon alapítványból több segélyezése is van, tehát iskolai segélye is van: mert mulhatlanul szükség volt egy reál- és egy kereskedelmi iskolára. Mi magunk — ugy tudom — hogy mások is segélyezték és segélyezik ezentúl is; és épen azért kérem a t. házat, ne méltóztassék rósz néven venni, hogy ezen összeg a budgetben előfordul, sőt kérem, ha lehet, méltóztassék azt időnkint fölemelni; és minthogy minden kétségen kívül ezen gymnasium román gymnasium, és minthogy a felekezetiségben még nincs kifejezve a nemzetiségi jelleg, s görög keletiek vannak szerbek, vagy talán más nemzetiségbeliek is, azért pártolom Hódosiu képviselőtársam indítványát, miszerint itt nyíltan kimondassák, hogy a segély a brassói román gymnasiumnak adatik. Nyáry Pál: T. ház! Ezen pontnál két kérdés kerül szőnyegre; az egyik egyenesen az ország függetlenségét érinti, a másik pedig a tanszabadság függetlenségét. En megvallom, nem hiszem, hogy a t. ház, ha egyszer tudomása van arról, hogy van Magyarországon iskola, melynek számára egy más nemzet törvényhozása által a budgetben szavaztatik bizonyos összeg, azt hallgatással mellőzhetné. Épen ugy, midőn azt olvassuk a t. ház 1868-ki határozatában, hogy az országos pénztár 4000 frttal járul egy magánosok által alapított iskola fölsegélyezéséhez; ebből megengedhetnők vonatni azon következtetést, hogy tehát az államnak joga támadt, ezen iskola tanárait kinevezni. Mindkét kérdés oly nagy, oly fontos, tisztelt ház, hogy megvallom, nem tartanám helyesnek csak mellékesen határozni e tárgyban; annálfogva azt vagyok bátor kijelenteni — föntartván magamnak azon alkalommal, midőn majd a t. miniszter ur az általa igért törvényjavaslatot elő fogja terjeszteni, hogy e részben talán indítványt is terjeszthessek a t. ház elé — hogy most mellőzve ezeket a kérdéseket, szavaznék meg e tételt a folyó évre, (Helyeslés hal felől) de hogy ebből semmi következés ne vonathassák jövőre nézve, azt gondolom, hogy ezen 4000 forint nem a rendes, hanem csak a rendkívüli költségek közt foglalhat helyet. E kérdéshez, annak helyén nekünk protestánsoknak is — kik független iskolákkal bírunk és csak annyiban vagyunk a kormánynak befolyása alatt, és csak annyiban engedhetünk annak dolgainkba befolyást, mennyiben a legfőbb felügyeleti jog őt illeti — van és lesz majdan beleszólásunk, ez tehát reánk is tartozik, mert hogy ha minden előforduló esetben azt mondhatná a t. ház, hogy ha egy vagy más iskolának segélyt ad, a miniszternek mindjárt joga van professorokat is nevezni: vége lenne a tanszabadság eszméjének is. En ezt fő elvi kérdésnek tartom, és ezért nem kívánnám, hogy mellékesen praecedens alkotása által legyen eldöntve. Méltóztassék azért megszavazni azon 4000 frtot, de a rendkívüli költségek között. Borlea Zsigmond: T. ház! Én csak azután fogok szólani, miután a brassói gymnasiumrü nézve beadott indítvány elfogadtatik, és pedig bátor leszek szorosan a gymnasiumokra nézve indítványt terjeszteni be. Elnök i T. ház! A ezimre nézve Hódosiu képviselő ur módosítást adott be, melyben a „brassói" és „gymnasium" közé a „román" szót beszuratni kívánja. (Elfogadjuk!) Először bátor leszek a tiszt, házhoz azon kérdést intézni, elfogadja-e a czimet ugy, a mint a pénzügyi bizottság előadta? (Elfogadjuk! Nem fogadjuk el!) Kérem tehát, miután ellentétesek a vélemények, méltóztassanak ezen kérdést szavazattal eldönteni. Kérem azon képviselő urakat, kik a pénzügyi bizottság által tett javaslatot pártolják, méltóztassanak fölkelni. Várady Gábor: Mielőtt a tiszt, iiáz a kérdés fölött szavazna, hozzá kívánnék szólani, (Halljuk!) Ha a t. ház a czimet ugy méltóztatik elfogadni, a mint van, azon föntartással, hogy a háznak két izben hozott határozata itt megujittatik, az ellen semmi észrevételem; különben nem fognék a ezimre szavazni, hanem csak ugy, a mint Nyáry Pál t. barátom mondotta, hogy ez a rendkívüli költségek közé soroztassék; de ha a ház két izben hozott határozatát ez alkalommal is fon kívánja tartani, nem lenne észrevételem az ellen, hogy a ház e helyen is megszavazza, mert ez nem vitiálná e kérdést. Elnök: Bocsánatot kérek, ugy erre vonatkozólag, mint átalában is, kérem a t. képviselő urakat, hogy ha indítványt nyújtanak be,