Képviselőházi napló, 1869. VI. kötet • 1870. február 18–márczius 9.

Ülésnapok - 1869-130

140 130. országos ülés február 25. 1870. őt kifejleszteni azon jelentőségre, a mint szükéges., Erezték t. ház, a tanügy körül a felügyelet lényegesen szükséges voltát mindazok, kik a tanügy körül foglalkoztak. A prot. egyház, mely századok óta keze között tartja a tanügyet, jól tudva ezt, gondoskodott már régi idők óta arról, hogy a tanügy körül tanfelügyelök is legyenek. Kalok a lelkész, ki nem csupán a lelkiekben, de a lelkiek körül, tehát a közművelődés dolgaiban is mintegy hivatalilag kötelezve van gondoskodni, rendes felügyelője annak az iskolának, a mely gyülekezetének körében van. Ezen kivül a nép köréből is voltak választva tanfelügyelők, kik az illető gyülekezet iskoláira, mint folytonosan jelen levők, folytonosan és rendesen felügyelhessenek. De ezen kivül felügyelt az egyes egyházat képviselő egyházmegye akként, hogy öt, hat, nyolcz és tiz iskola számára egy-egy külön tanfelügyelőt állított, a kinek tisztévé tétetett az iskulákat nemcsak megtekinteni, hanem a tanügy lényegére befolyólag minél többször látogatni. Sőt ezzel sem elégedett meg a tanügy körül magát mindig mélyen érdekelt prot. egyház, hanem az úgynevezett eanonica visitatiónál is kötelessége volt a felügyelet, sőt az egyes superintendentiákból alakult prot. egyház egyeteme oly nagy mérvű intézkedéseket tett, különösen közelebbi időkben, melyeket csak szükségesnek tartott a tanügy körül. És mi volt ezen eljárásnak eredménye, t. házi A.z, hogy a tanügy, az ujabb időkben kiválóan nagy lépésekkel, jelentékeny mérvben haladt előre. Azonban, t. ház, mindezen intézkedés, fájdalom, nem vala teljesen elégséges. Miért? Mert mindazon felügyelők, kik a tanügy köré állíttattak, nem találtak egy köztörvényt, a melyre támaszkodhattak volna intézkedesökben, s a végrehajtás szüksége esetén a tanügy legnagyobb hiányait s akadályait nem voltak képesek elhárítani azért, mert igen tudjuk, hogy ily dolgokban puszta erkölcsi erő azok ellen , kiknél épen az erkölcsi erő hiányzik, nem elégséges. Megtörtént aztán, hogy igen sokszor világi hatóság gyámolitásához kellett folyamodniuk, kik által ha nagy ritkán, nagy későn gyámolittattak is, az ily gyámolitásnak is igen kevés volt sikere, sokszor csak annyi, hogy az illetőknek eleven szenet gyűjtött fejökre. Nagyon helyesen gondolkozott tehát a közoktatásügyi miniszter ur, a mikor független egyéneket állított a tanfelügyelőség élére. De nézetem szerint a t. miniszter ur, midőn a szeg fejére czélzott, nem találta el a szeg fejét: mert minden felügyelet szerintem s bizonyára minden gondolkozó szerint is csak ugy ér valamit, ha az alapos lehet s folytonos. Elemezzük egy kissé a dolgot. Azon tanfelügyelőség, mely a XXXVIII. t. ezikkben felállítva van, vajon alapos-e, s vajon lehet-e az folytonos ? nézzük, illustráljuk egy gyakorlati példával a dolgot, és szabad legyen a t. házat figyelmeztetnem, hogy a miket mondani akarok, szerintem nagyon is a dolog lényegéhez valók; ennél fogva némi figyelemre legalább a t. miniszter ur tán méltathatná a dolgot. Ulustrálni kívánom, mondom, némi példával a tanfelügyeleti rendszer helyzetét, hogy felismerhessük aztán hiányait. A törvény szerint pl. oly megyében, mint Somogy, vagy egy-egy oly megyében, mint Fehér és Veszprém, egy tanfelügyelőség alapittatik. Egy ily tanfelügyelő tisztei következők: levén négy-öt száz iskola egy-egy tankerületben, kötelessége ezen iskolákat évenkint megtekinteni, azon kivül irodai foglalkozásukban, levelezésekkel a községekkel, tanügyi hatóságokkal, egyházakkal, a minisztériummal, s statistikai adatok összegyűjtésével foglalkozni. Most már kérdem a t. házat, illetőleg a t. miniszter urat, hogy ha tekintetbe veszszük azt, hogy egy éven át legalább négy nyári hónapon keresztül magának az általam már sokszor idézett törvénynek értelme szerint nincs iskola, négy hónapofr'kivéve, a mintegy 300 munka-napból, mely egy évre esik, mi marad fen rendelkezésére Marad csupán 180 nap. Most méltóztassék abból leszámítani legalább egyegy hónapot, mit az őszi s tavaszi járkatlan utak levonnak, tehát 60 napot, marad csupán 120 nap; e 120 napon át, ha a tanfelügyelő betegség vagy más körülmények által nem akadályoztatnék is, vajon képes volna-e a maga teendőit alaposan, az az behatólag képes volna-e folytonosan ugy elvégezni, mint egy fejlődő tanügy érdeke azt kívánja 1 Legfeljebb is a legkedvezőbb esetben 4—5 iskolát lehetvén megtekinteni naponkint, s miután azon 4—5 iskola egymástól legtöbb esetben 1 — 1 órai távolságra van, mit tehet? Hogy a törvény betűinek megfeleljen: betekint az iskolába, de ott nem foglalkozhatik, és csakugyan, a mint a tudósításokat veszszük, a mint halljuk s tapasztaljuk, a tanfelügyelet akként történik, hogy a tanfelügyelő legfölebb 4—5 perczet tölt egy iskolában. A kik pedig hivataluknak legfölebb csak nagyságos oldalát tekintik, tudván, hogy ugy sem tehetnek semmi lényeges szolgálatot, talán be sem tekintenek az iskolákba, ki sem indulnak tiszteik teljesítésére, a mint ezt olvassuk a lapokban és halljuk azon vidékekről , melyek tanfelügyelőiket reclamálják és currentálják. Már most bátor vagyok a t. miniszter urat kérdezni, vajon ily tanfelügyelet, melynek hiánya már magában a szervezetben van, megfelelhet-e