Képviselőházi napló, 1869. VI. kötet • 1870. február 18–márczius 9.

Ülésnapok - 1869-130

140 130. országos ülés február 25. 1870. őt kifejleszteni azon jelentőségre, a mint szük­éges., Erezték t. ház, a tanügy körül a felügyelet lényegesen szükséges voltát mindazok, kik a tan­ügy körül foglalkoztak. A prot. egyház, mely századok óta keze között tartja a tanügyet, jól tudva ezt, gondos­kodott már régi idők óta arról, hogy a tanügy körül tanfelügyelök is legyenek. Kalok a lelkész, ki nem csupán a lelkiekben, de a lelkiek körül, tehát a közművelődés dolgaiban is mintegy hiva­talilag kötelezve van gondoskodni, rendes fel­ügyelője annak az iskolának, a mely gyülekeze­tének körében van. Ezen kivül a nép köréből is voltak választva tanfelügyelők, kik az illető gyülekezet iskoláira, mint folytonosan jelen levők, folytonosan és rendesen felügyelhessenek. De ezen kivül felügyelt az egyes egyházat képviselő egyházmegye akként, hogy öt, hat, nyolcz és tiz iskola számára egy-egy külön tanfelügyelőt állí­tott, a kinek tisztévé tétetett az iskulákat nem­csak megtekinteni, hanem a tanügy lényegére befolyólag minél többször látogatni. Sőt ezzel sem elégedett meg a tanügy körül magát min­dig mélyen érdekelt prot. egyház, hanem az úgynevezett eanonica visitatiónál is kötelessége volt a felügyelet, sőt az egyes superintendenti­ákból alakult prot. egyház egyeteme oly nagy mérvű intézkedéseket tett, különösen közelebbi időkben, melyeket csak szükségesnek tartott a tanügy körül. És mi volt ezen eljárásnak ered­ménye, t. házi A.z, hogy a tanügy, az ujabb idők­ben kiválóan nagy lépésekkel, jelentékeny mérvben haladt előre. Azonban, t. ház, mindezen intézkedés, fájdalom, nem vala teljesen elégséges. Miért? Mert mindazon felügyelők, kik a tanügy köré állíttat­tak, nem találtak egy köztörvényt, a melyre támaszkodhattak volna intézkedesökben, s a vég­rehajtás szüksége esetén a tanügy legnagyobb hiányait s akadályait nem voltak képesek elhá­rítani azért, mert igen tudjuk, hogy ily dolgok­ban puszta erkölcsi erő azok ellen , kiknél épen az erkölcsi erő hiányzik, nem elégséges. Meg­történt aztán, hogy igen sokszor világi hatóság gyámolitásához kellett folyamodniuk, kik által ha nagy ritkán, nagy későn gyámolittattak is, az ily gyámolitásnak is igen kevés volt sikere, sok­szor csak annyi, hogy az illetőknek eleven sze­net gyűjtött fejökre. Nagyon helyesen gondolkozott tehát a köz­oktatásügyi miniszter ur, a mikor független egyéneket állított a tanfelügyelőség élére. De nézetem szerint a t. miniszter ur, midőn a szeg fejére czélzott, nem találta el a szeg fejét: mert minden felügyelet szerintem s bizonyára minden gondolkozó szerint is csak ugy ér valamit, ha az alapos lehet s folytonos. Elemezzük egy kissé a dolgot. Azon tanfel­ügyelőség, mely a XXXVIII. t. ezikkben felál­lítva van, vajon alapos-e, s vajon lehet-e az folytonos ? nézzük, illustráljuk egy gyakorlati példával a dolgot, és szabad legyen a t. házat figyelmeztetnem, hogy a miket mondani akarok, szerintem nagyon is a dolog lényegéhez valók; ennél fogva némi figyelemre legalább a t. minisz­ter ur tán méltathatná a dolgot. Ulustrálni kí­vánom, mondom, némi példával a tanfelügyeleti rendszer helyzetét, hogy felismerhessük aztán hiányait. A törvény szerint pl. oly megyében, mint Somogy, vagy egy-egy oly megyében, mint Fehér és Veszprém, egy tanfelügyelőség alapittatik. Egy ily tanfelügyelő tisztei következők: levén négy-öt száz iskola egy-egy tankerületben, köte­lessége ezen iskolákat évenkint megtekinteni, azon kivül irodai foglalkozásukban, levelezések­kel a községekkel, tanügyi hatóságokkal, egyhá­zakkal, a minisztériummal, s statistikai adatok összegyűjtésével foglalkozni. Most már kérdem a t. házat, illetőleg a t. miniszter urat, hogy ha tekintetbe veszszük azt, hogy egy éven át lega­lább négy nyári hónapon keresztül magának az általam már sokszor idézett törvénynek értelme szerint nincs iskola, négy hónapofr'kivéve, a mint­egy 300 munka-napból, mely egy évre esik, mi marad fen rendelkezésére Marad csupán 180 nap. Most méltóztassék abból leszámítani legalább egy­egy hónapot, mit az őszi s tavaszi járkatlan utak levonnak, tehát 60 napot, marad csupán 120 nap; e 120 napon át, ha a tanfelügyelő beteg­ség vagy más körülmények által nem akadályoz­tatnék is, vajon képes volna-e a maga teendőit alaposan, az az behatólag képes volna-e folytono­san ugy elvégezni, mint egy fejlődő tanügy ér­deke azt kívánja 1 Legfeljebb is a legkedvezőbb esetben 4—5 iskolát lehetvén megtekinteni na­ponkint, s miután azon 4—5 iskola egymástól legtöbb esetben 1 — 1 órai távolságra van, mit tehet? Hogy a törvény betűinek megfeleljen: betekint az iskolába, de ott nem foglalkozhatik, és csakugyan, a mint a tudósításokat veszszük, a mint halljuk s tapasztaljuk, a tanfelügyelet akként történik, hogy a tanfelügyelő legfölebb 4—5 perczet tölt egy iskolában. A kik pedig hivata­luknak legfölebb csak nagyságos oldalát tekintik, tudván, hogy ugy sem tehetnek semmi lényeges szolgálatot, talán be sem tekintenek az iskolák­ba, ki sem indulnak tiszteik teljesítésére, a mint ezt olvassuk a lapokban és halljuk azon vidé­kekről , melyek tanfelügyelőiket reclamálják és currentálják. Már most bátor vagyok a t. miniszter urat kérdezni, vajon ily tanfelügyelet, melynek hiánya már magában a szervezetben van, megfelelhet-e

Next

/
Oldalképek
Tartalom