Képviselőházi napló, 1869. VI. kötet • 1870. február 18–márczius 9.
Ülésnapok - 1869-129
134 129. országos Dlés február 24. 1870. pitsanak, hogy a törvényes 5%-át adójoknak az iskolák fölállítására fordítsák, s mennyiben az elegendő nem volna, abból segélyezzék azokat, akkor nem 41 tankerületi felügyelő lenne az országban, hanem 5 — 600 uj iskola, és azon 5000 község, melynek iskolája nincs, ennyi százzal legalább kevesednek. De, mint mondom, a tanfelügyelők állását ez esetben megváltoztatni nem lehet, mert azok a törvény által meg vannak állapítva, a tankerületi főfelügyelők azonban nem; ez utóbbiakra nézve bátor vagyok következő indítványt terjeszteni elő: (Halljuk!) „A Ill-ik czim első rovatában előirányzott 28,200 frt, a mennyiben a tankerületi főfelügyelőségek semmi törvényben nem alapulnak, de különben is fölöslegesek, eltöri endők." (Helyeslés bal felől.) Jámbor Pál jegyző (újra fölolvassa Simonyi Ernő indítványát.) Schwarcz Gyula: T. ház! Hogy a tanfelügyelet szükséges, azt szakember nem fogja kétségbe vonni. A tanfelügyelet nem csak szükséges a növendékek fölé, hanem szükséges a tanitószemélyzet fölé is s a tanfelügyelő ép oly szükséges a másodlagos tanfolyamokon, mint szükséges az elemieken. Azonban ebből nem az következik, hogy ezen rovatát a budgetnek ugy, a mint van, helyeseljem. Az igen t. miniszter ur azt mondta, hogy jövőre beadandó középtanodai törvényjavaslat által a dolgon módosítva lesz, s én remélem is, hogy módosítva lesz; mert belátom ugyanazt, a mit mondott, hogy az állam igazgatása alatt álló másodlagos tanodák minden felügyelet nélkül nem maradhatnak; ez természetes : mert hisz az államnak azok tanári személyzetet is kell ellenőrizni; hanem én azt látom, hogy ez intézmény ugy, a mint előttünk áll, nem egyéb, mint sajnos öröksége a múlt 1847-iki időszaknak. Nekem nincs kifogásom az ellen, hogy a gymnasiumok és reáltanodák fölött tanfelügyelet gyakoroltassék, hanem az ellen van kifogásom, hogy megtartassék azon régi szokás, mely abból állott, hogy czimzetes apátok és prépostok, kiknek valami kilátásuk volt magasabb állásra, a régi helytartótanácshoz becommandiroztattak és ezekre bízatott a közóptanodák fölügyeleti vezetése. Nem szólok a jelen tankerületi főtanfelügyelők személyes tulajdonairól, hanem tudom, hogy átalános indignátió uralkodik az ország szakértő köreiben a fölött, hogy a kerületi főtanfelügyelők most is, mint a 47-es korban volt, papok és pedig kivétel nélkül papok. Én ennek nem látom szükségét, és igy, a hogy a dolog jelenleg áll, nem látok abban egyebet, mint folytatását a 47-es dicasterialismusnak. Már most az a kérdés, hogy midőn miniszter ur arról beszélt, hogy jövőre ez máskép lesz, mit értett ez alatt a „jövőre* szó alatt. Én. attól teszem függővé elhatározásomat, hogy mit értett az alatt a miniszter ur, hogy jövőre máskép lesz? Most tárgyaljuk az 1870. évi költségvetést, és pár -hónap múlva remélem, elő fog terjesztetni az 1871-iki. Az tehát már most a kérdés, mit értett ezen jövő alatt? Azt értette-e, hogy az ő középtanodai törvényjavaslata előbb be fog terjesztetni, mint az 1871-iki előirányzat? és hogy az 1871-ik évi előirányzatban már nem lesz bajunk ezen dicasteriális intézmónynyel ? Vagy pedig értett átalában véve valami vague időpontot, melyről nem tudjuk, mikor fog bekövetkezni? Ha a cultusminiszter ur igéretét fejezi ki az iránt, hogy az 1871-ik évi előirányzat előterjesztése előtt fogja azon törvényjavaslatot beadni, azon esetben én részemről, miután tanfelügyeletnek létezni kell, sajnálatomat fejezem ki ugyan a tanfelügyeletnek jelen színezete fölött; de egyátalában a tanfelügyeletet eltörlendőnek e helyütt nem tartom. De az esetben, ha ő az iránt ígéretet nem tesz és nem biztosit bennünket, hogy az 1871-iki előirányzat megszavazása előtt beterjesztendi a tanfelügyeletre is vonatkozó középtanodai reformjavaslatát, az esetben én a jelenlegi hagyományos intézményt végtelen időkre prolongálva látom és ellene szavazok: mert nem pár hónapról, hanem hosszabb időről, bizonytalan időhuzamról szólva, inkább nem akarok semmi tanfelügyeletet, mint a jelenlegi dicasteriális elavult tanfelügyeletet. (Helyeslés bal felől.) Eötvös József b. cultusminiszter: Engedelmet kérek, t. ház, hogy szólhassak. Nem igen könnyen érzem magamat sértve; de azt hiszem, nincs senki följogosítva azt mondani: ha igéretemet teljesíteni fogom. Azon kételkedni, hogy igéretemet teljesítem — meggyőződésem szerint — senkinek jogában nincs, és követelhetem mindenkitől, hogy szavaimnak hitelt adjon. (Élénk helyeslés a jobb oldalon.) Schwarc: Gyula: T. ház! (Zaj. Felkiáltások: Másodszor szólni nem szabad!) Elnök: A képviselő ur jogában van szavai félreértését helyreigazítani. Schwarcz Gyula: Nagyon csodálkozom, hogy a t. cultusminiszter ur annyira fékeérthetett. Itc vannak szomszédaim, a kik haliották szavaimat. En nem azt mondtam, hogy. ha a miniszter ur igéretót teljesiti; hanem azt mondtam, hogy: ha a miniszter ur azon ígéretet teszi. Ne méltóztatott volna a miniszter ur conversalni, hanem hallgatni szavaimra, akkor e félreértés nem történik meg. (Zaj jobb jelöl. Ugy van! Igaz! a bal oldalon.)
