Képviselőházi napló, 1869. VI. kötet • 1870. február 18–márczius 9.

Ülésnapok - 1869-124

124. országos ölés február 18 1870. 1 legyen szabad arra nézve néhány szót monda­nom. Megjegyeztetett itt, hogy talán azért sür­gettetik itt némelyek által a papi javak elvé­tele, illetőleg azoknak más czélokra való fordí­tása, hogy azokban más felekezetek osztozhassa­nak. E föltevést én magamtól határozottan eluta­sítom. Kijelentem, hogy mint egy más autonóm felekezet tagja, azon felekezet részére egyátalá­ban nem kívánok osztozni azon javakban, melyek katholikus egyházi czólokra fordítandók. Sőt azt sem kívánom, hogy az 1848: XX. törvényczikk életbe léptettessék, mert nem kívánom, hogy az egyház szolgái az állam hivatalnokaivá változ­tassanak ; épen azért nem kívánom pedig azon javakban az osztozást, mivel föl akarom tartani saját felekezetem függetlenségét. Meg vagyok pedig győződve, hogy ez csak akkor történhetik meg, hogyha az állam sem segélyezés, sem más utón be nem avatkozik azon ügyekbe. Én ugyan­is hive nagyok azon elvnek: „szabad egyház sza­bad államban", és azt hiszem, hogy ezen elv már most is valósitható mindazon felekezeteknél, ahol egy valóságos autonómiának szervezete már tettleg fönáll. Óhajtom, hogy ez a katholiku­sokra nézve mielőbb bekövetkezzék; kívánom, legyen szervezve náluk is minél elébb egy oly autonómia, s ne legyen többé semmi akadály azon elv valósításában: „szabad egyház szabad államban." Azonban azon utón, t. ház, melyen eddig az autonómia létesítésére irányzó törekvé­sek megindultak, alig remélhető ezen nagy elv­nek minél elébbi életbeléptetése; mert, fájdalom, ugy, mint most az autonómia ügye szőnyegre van hozva, én abban nyíltan kimondom nézete­met, nem láthatok egyebet, mint egy országos mystificatiót (Zaj. Mozgás és ellenmondás jobb fe­lől.) Annál inkább kell fájlalnom, nogy ez ügy élén, mint már itt mondatott, kezdeményezőkép az igen t. kultuszminiszter ur maga áll; mélyen kell fájlalnom azt. hogy azon férfiú, ki a ma­gyar értelmiségnek egyik legfényesebb illustrá­tiója, ahelyett, hogy saját magas szellemének bélyegét ütné mindazon dolgok kezelésére, me­lyek tárczájához tartoznak, ellenkezőleg a hierar­chiai befolyás által látszik magát vezettetni; annál inkább kell azt fájlalnunk, hogy ezen be­folyás már odáig ment, amint látszik, hogy né­mely intézkedései már egyenesen az alkotmá­nyosságba, sőt a fönálló törvényekbe ütköznek. Azt hittük, t. ház, hogy a kiegyenlítésnek létrejötte után, midőn alkotmányunk újra vissza­állíttatott, megszűntek természetesen mindazon intézkedések is, melyek egy törvénytelen hata­lom által „rólunk nélkülünk" létrehozattak, hogy megszűnt nevezetesen minden érvénye a concor­datumnak; és ime a pénzügyi budget tárgya­lása alkalmával ott kerestük a bevételek közt a j megürült papijószágok intercalaris jövedelmeit I és arra ébredünk, hogy a concordatum nálunk j még mindig hatályban van, mert ime a t. cul­! tusminiszter ur annak szabványai szerint kezelte i a megürült papi javak jövedelmeit; és midőn ezen ügy itt szóba hozatott a törvényesen fön­álló és csakis az absolut korszakokban félbesza­j kasztott törvényes usus ellenében, eljárását, régi | törvényekből vont analógiák, és a dolog termé­I szetéből vont érvekből igyekszik, nem igazolni | — a mi nézetem szerint lehetetlen — hanem j elpalástolni. ; De ez még nem elég. Mint már emlitve volt j itt, a t. miniszter ur a zsidó congressus ügyé­ben egyoldalulag intézkedett, egyoldalulag, miu­tán azon befolyást, melyet az állam ezen tárgy­ban gyakorolni hivatva volt, csak az állam egyik felének, t. i. a kormánynak és fejedelemnek be­folyásával, de nem egyszersmint az országgyű­lésnek befolyásával gyakorolta. Bs ime ez csak előzményéül szolgál egy még sokkal fontosabb kérdés hasonló egyoldalú elintézésének. Ime azfc látjuk, hogy a katholikus autonómia épen a cultusminiszter ur kezdeménye folytán, a püs­pöki karnak fölterjesztése nyomán már szervezve van, s ő fölsége által szentesittetett. v En meg­vallom, azt hittem mindeddig, hogy ez még csak terv, hogy még nem valósult, és ime tegnap Krajesik képviselő és nagyprépost ur, a ki e I tekintetben bizonyosan nem csak magánvélemé­nyét, hanem azon felfogást is tolmácsolta, a mely e tekintetben a papság köreiben uralkodik, egye­nesen bevallotta, hogy a katholikus autonómia immár valósulva van. (Ellenmondás.) Igenis, ezek voltak szavai, s arról egyátalában ugy beszélt, mint oly dologról, mely már bevégzett tény, sőt analógiát vont a bécsi és linczi pacificatiók­ról, és azt monda, hogy erre nézve az ország­gyűlésnek nincs semmi más feladata, minthogy azt majd valamikor utólag beczikkelyezze. A t. cultusminiszter ur, az országgyűlés elé nem ter­jesztette az ügyet, nekünk arról egy szót sem szólt, és Komárom városa mólyen t. képviselő­jének jutott a szerep, melylyel magának a nem­zet háláját biztosította (Élénk éljenzés bal felől.) Paczolay János: Tagadjuk! Mocsáry Lajoss: . . . hogy ezen ügyet itt szóba hozta, hogy azt itt tanácskozás tár­gyává tette. Kernelem, a t. ház ezáltal figyelmeztetve, és a helyes útra vezettetve meg fogja tenni kö­telességét, melylyel az állam még fönálló jogai­nak és magának a katholikus felekezet tagjai szabadságának tartozik. Csatlakozom az imént elmondottak után azon nézetekhez és kívánsághoz, a melyet Koma-

Next

/
Oldalképek
Tartalom