Képviselőházi napló, 1869. VI. kötet • 1870. február 18–márczius 9.
Ülésnapok - 1869-124
124. országos ölés február 18 1870. 1 legyen szabad arra nézve néhány szót mondanom. Megjegyeztetett itt, hogy talán azért sürgettetik itt némelyek által a papi javak elvétele, illetőleg azoknak más czélokra való fordítása, hogy azokban más felekezetek osztozhassanak. E föltevést én magamtól határozottan elutasítom. Kijelentem, hogy mint egy más autonóm felekezet tagja, azon felekezet részére egyátalában nem kívánok osztozni azon javakban, melyek katholikus egyházi czólokra fordítandók. Sőt azt sem kívánom, hogy az 1848: XX. törvényczikk életbe léptettessék, mert nem kívánom, hogy az egyház szolgái az állam hivatalnokaivá változtassanak ; épen azért nem kívánom pedig azon javakban az osztozást, mivel föl akarom tartani saját felekezetem függetlenségét. Meg vagyok pedig győződve, hogy ez csak akkor történhetik meg, hogyha az állam sem segélyezés, sem más utón be nem avatkozik azon ügyekbe. Én ugyanis hive nagyok azon elvnek: „szabad egyház szabad államban", és azt hiszem, hogy ezen elv már most is valósitható mindazon felekezeteknél, ahol egy valóságos autonómiának szervezete már tettleg fönáll. Óhajtom, hogy ez a katholikusokra nézve mielőbb bekövetkezzék; kívánom, legyen szervezve náluk is minél elébb egy oly autonómia, s ne legyen többé semmi akadály azon elv valósításában: „szabad egyház szabad államban." Azonban azon utón, t. ház, melyen eddig az autonómia létesítésére irányzó törekvések megindultak, alig remélhető ezen nagy elvnek minél elébbi életbeléptetése; mert, fájdalom, ugy, mint most az autonómia ügye szőnyegre van hozva, én abban nyíltan kimondom nézetemet, nem láthatok egyebet, mint egy országos mystificatiót (Zaj. Mozgás és ellenmondás jobb felől.) Annál inkább kell fájlalnom, nogy ez ügy élén, mint már itt mondatott, kezdeményezőkép az igen t. kultuszminiszter ur maga áll; mélyen kell fájlalnom azt. hogy azon férfiú, ki a magyar értelmiségnek egyik legfényesebb illustrátiója, ahelyett, hogy saját magas szellemének bélyegét ütné mindazon dolgok kezelésére, melyek tárczájához tartoznak, ellenkezőleg a hierarchiai befolyás által látszik magát vezettetni; annál inkább kell azt fájlalnunk, hogy ezen befolyás már odáig ment, amint látszik, hogy némely intézkedései már egyenesen az alkotmányosságba, sőt a fönálló törvényekbe ütköznek. Azt hittük, t. ház, hogy a kiegyenlítésnek létrejötte után, midőn alkotmányunk újra visszaállíttatott, megszűntek természetesen mindazon intézkedések is, melyek egy törvénytelen hatalom által „rólunk nélkülünk" létrehozattak, hogy megszűnt nevezetesen minden érvénye a concordatumnak; és ime a pénzügyi budget tárgyalása alkalmával ott kerestük a bevételek közt a j megürült papijószágok intercalaris jövedelmeit I és arra ébredünk, hogy a concordatum nálunk j még mindig hatályban van, mert ime a t. cul! tusminiszter ur annak szabványai szerint kezelte i a megürült papi javak jövedelmeit; és midőn ezen ügy itt szóba hozatott a törvényesen fönálló és csakis az absolut korszakokban félbeszaj kasztott törvényes usus ellenében, eljárását, régi | törvényekből vont analógiák, és a dolog terméI szetéből vont érvekből igyekszik, nem igazolni | — a mi nézetem szerint lehetetlen — hanem j elpalástolni. ; De ez még nem elég. Mint már emlitve volt j itt, a t. miniszter ur a zsidó congressus ügyében egyoldalulag intézkedett, egyoldalulag, miután azon befolyást, melyet az állam ezen tárgyban gyakorolni hivatva volt, csak az állam egyik felének, t. i. a kormánynak és fejedelemnek befolyásával, de nem egyszersmint az országgyűlésnek befolyásával gyakorolta. Bs ime ez csak előzményéül szolgál egy még sokkal fontosabb kérdés hasonló egyoldalú elintézésének. Ime azfc látjuk, hogy a katholikus autonómia épen a cultusminiszter ur kezdeménye folytán, a püspöki karnak fölterjesztése nyomán már szervezve van, s ő fölsége által szentesittetett. v En megvallom, azt hittem mindeddig, hogy ez még csak terv, hogy még nem valósult, és ime tegnap Krajesik képviselő és nagyprépost ur, a ki e I tekintetben bizonyosan nem csak magánvéleményét, hanem azon felfogást is tolmácsolta, a mely e tekintetben a papság köreiben uralkodik, egyenesen bevallotta, hogy a katholikus autonómia immár valósulva van. (Ellenmondás.) Igenis, ezek voltak szavai, s arról egyátalában ugy beszélt, mint oly dologról, mely már bevégzett tény, sőt analógiát vont a bécsi és linczi pacificatiókról, és azt monda, hogy erre nézve az országgyűlésnek nincs semmi más feladata, minthogy azt majd valamikor utólag beczikkelyezze. A t. cultusminiszter ur, az országgyűlés elé nem terjesztette az ügyet, nekünk arról egy szót sem szólt, és Komárom városa mólyen t. képviselőjének jutott a szerep, melylyel magának a nemzet háláját biztosította (Élénk éljenzés bal felől.) Paczolay János: Tagadjuk! Mocsáry Lajoss: . . . hogy ezen ügyet itt szóba hozta, hogy azt itt tanácskozás tárgyává tette. Kernelem, a t. ház ezáltal figyelmeztetve, és a helyes útra vezettetve meg fogja tenni kötelességét, melylyel az állam még fönálló jogainak és magának a katholikus felekezet tagjai szabadságának tartozik. Csatlakozom az imént elmondottak után azon nézetekhez és kívánsághoz, a melyet Koma-
