Képviselőházi napló, 1869. VI. kötet • 1870. február 18–márczius 9.
Ülésnapok - 1869-128
128. országos Ülés február 23. 1870 58 ti zonyára az ország szükségletei sorába tartoznak: de továbbá nem azt mondja az emiitett törvényczikk, hogy csak az állam, az ország * jövedelmeiről tartozik a minisztérium számot adni, hanem azt mondja, hogy a múltra nézve az általa kezelt jövedelmekről tartozik számot adni, tehát számot adni tartozik minden jövedelemről, mit kezel, és igy az általa kezelt kérdéses alapok és alapítványokról is. De az érv súlyát nem ezen állításra helyezem, hanem azon véleményben vagyok, hogy Samassa képviselőtársam oly argumentummal élt, melyetigy szoktunk nevezni: „filius antepatrem." Végig néztem a zárszámadásokban és az azokhoz tartozó rovatos kimutatásban foglalt sorrendét a kérdéses alapok és alapítványoknak : van azok között magyar kir. tanulmányi alap, van magyar kir. vallási alap, van magyar kir. egyetemi alap, vannak átalán közalapítványi alapok, de azok között csak egy alapítványt sem találtam, mely katholikus alapítvány neve alatt kezelte tnék; és ha nem szabad praejudicálni a későbbi határozatnak azon irányban, hogy valamely alap már most állami tulajdonnak mondassák ki, ugy viszont nem szabad praejudicálni azon irányban sem, hogy valamely alap már most a vizsgálat eredményének bevárása előtt kath. alapítványnak neveztessék. (Helyeslés bal felől.) Katholikus alapítvány a minisztérium kezelése alatt ez idő szerint nincs; lesz jövőben, midőn ez iránt az országgyűlés fog határozni. Addig ezen alapítványok oly állami jövedelmek, melyek bizonyos határozott czélokra vannak rendelve, de azért, mert bizonyos határozott czélokra vannak rendelve, állami jövedelmek lenni meg nem szűntek, épen ugy, mint például a földtelermentesitési járulék, mely kizár rólag a földtehermentesitési alap szükségeinek fedezésére van rendelve, e miatt állami előirányzat, és számadás alá tartozó állami jövedelem lenni meg nem szűnt. (Élénk helyeslés bal felől.) Végre az mondatott, hogy nem lehet ezen ügyet az országgyűlés elé terjeszteni, mert tagjai nem mind kathobkusok. Bőven meg volt ezen érv már czáfolva; én részemről azokhoz, kik ezen argumentummal éltek, csak egy kérést vagyok bátor intézni: ne legyenek elericusabbak a magyar, legalább a hajdani magj'ar clerusnál. Az 1790: LXVII. t. ez. által számos országos bizottságok küldettek ki, melyeknek különféle törvényjavaslatoknak a törvényhozás számára leendő kidolgozása tétetett kötelességökké. Igy küldetett ki egy küldöttség in re litteraria, kinek kötelességévé tétetett, hogy átvizsgálja a létező tanrendszert, s a tanintézetek, az alsó, közép és felső tanintézetek, valamint az egyetem rendezése iránt kimerítő törvényjavaslatot terjeszszen az országgyűlés elé, törvényhozás utján leendő /*'^--^r : \ 107 elhatározás végett; köíeÍ|gí^|^pcétetett továbbá, hogy véleményt adjon á--JöaÍTfetusok, fundatiók, és stipendiumok visszaállítása iránt. Ezen küldöttség tagja volt két püspök, tagja volt egy Prónay, egy Podmaniczky, egy Vay, és több más; és hogy azok, kiket neveztem, nem voltak a kath. egyház tagjai, azt hiszem, közönségesen tudva van, és mégis sem az 1790-iki országgyűlés, sem az általam említett országos küldöttség, sem az abban ülő főpapok nem akadtak fön azon, hogy ezen nem kath. férfiak szintén részt vehessenek azon tanácskozásokban, melyek azon állítólag katholikus tanintézetek rendezése tervének az országgyűlés elé leendő terjesztéséről folytak. (Élénk helyeslés a bal oldalon.) Volt egy másik küldöttség is in ecclesiasticis, ennek föladata volt a szerzetes rendnek, az ájtatos fundatióknak kívánt visszaállítása iránt véleményt adni. — Különösen pedig a görög és római kath. plébániák rendezése iránt törv. javaslatot dolgozni ki. Ezen küldöttségnek elnöke volt az ország prímása, tagjai voltak a kalocsai érsek, zágrábi püspök, és több más világi és egyházi férfi. Es mégis ezen főméltóságok nem ütköztek meg azon, hogy ily vélemény és törvényjavaslat kidolgozására, és a tőrvényhozás számára, előkészítésére küldettek ki, sőt e kiküldetésük elfogadása által elismerték azt, hogy még „oly tárgyak is, melyeket emiitettem, tárgyalhatók az országgyűlésen, daczára annak, hogy ott nem csupán a kath. egyház tagjai foglalnak helyet. 1827-ben tovább hasonló országgyűlési küldöttség küldetett ki és akkor is a dolog ugyanily módon történt mint 1790-ben. Én részemről nem tartom lehetőnek, hogy a népképviseleti alapon álló parlamenttől megtagadni lehessen oly jogot, melyet már a hajdani országgyűlések is kétségkívül gyakoroltak. (Élénk helyeslés.) S azért bátor vagyok határozati javaslatom elfogadását a t. háznak ajánlani. (Élénk sajos éjenzés bal felől.) Eötvös József o. vallás- és közoktatási miniszter : Csak egy pár szót kívánok szólani. (Halljuk!) Előttem szólott képviselő ur félreértvén szavaimat, ugy magyarázta, mintha én a Bábel tornyát összeköttetésbe hoztam volna ezen tanácskozással. Hivatkozom e tekintetben gyorsírói jegyzetekre, melyek különben is meg fognak jelenni, és kinyilatkoztatom mint tényt, hogy sokkal jobban ismerem azon tiszteletet, a melylyel e háznak tartozom, mintsem ilyesmit mondhattam volna. (Helyeslés.) Hoffmann Pál : T. ház! (Halljuk! Nagy zaj.) Szemmel tartva a mai ülés idejének előrehaladott voltát, a már nagyon hosszura nyúlt átalános tárgyalást, lehető röviden fogok indítványomnak indokolása czéljából nyilatkozni. A mi Horváth Mihály képviselő ur indit14*
