Képviselőházi napló, 1869. V. kötet • 1870. január 27–február 17.

Ülésnapok - 1869-108

108. országos Ülés január 29. 1870. 57 visszaéléseket nyomozni és kellőleg büntetni is "kell. Mikó Imre gr. közlekedési miniszter: Megtörtént! Simonyi Ernő: Egyes esetekben meglehet ; én magam bátor leszek a miniszter ur figyelmét fölhíni egy speciális esetre. Nyitra vármegyében a Verebély bői Nyitrára menő országos útnak — mely a nagyszombat-krakói útnak egy részét teszi, - kaviesolása iránt szerződés köttetett több helységgel a kormány által. A múlt évben megjelent egy állítólag Pestről a központból jött mérnök e helységekbe s megkérdezte őket, akarják-e tovább ezen munkát folytatni ? Azok azt mondták, hogy igen. Tehát úgymond akkor irják alá az előterjesztett jegyzőkönyveket. Ezek a jegyzőkönyveket aláirtak ós néhány hét múlva jött egy idegen ember aki azt mondta nekik; „ Szerződjetek velem a kaviesolás végett." ük azt mondták „hiszen mi szerződtünk a kormány nyal." Hiszen „ti akartátok, hogy lemondtok az előbbi szerződésről." Akkor nyilt föl a szemök, és ők panaszszal fordultak ide a minisztériumhoz. Ezek Babinda és Kaszai községek, a melyek még a múlt esztendei május hóban folyamodtak e tárgyban. Szeretném tudni, mi lett ezen folyamodásnak eredménye? történt-e vizsgálat ? és mi ezen vizsgálat eredménye 1 Nagyon hiszem és természetesnek találom, hogy ily részletes kérdésre a miniszter ur azonnal felelni nem tud, mert ezen esettel most rögtön nem foglalkozott. Hanem kérném a miniszter urat, méltóztassék nekem felvilágosítást adni, hogy mi történt erre nézve? Ha szűkségesnek tartja a miniszter ur, én ez iránt interpellátiót írásban is fogok benyújtani. Ezen verebélyi utnái levén, eszembe jut egy más körülmény is, mely nemcsak ezen, hanem más utaknál is előfordul, és melyre nézve igen .szükségesnek találnám, hogy a minisztérium az úthálózat kidolgozásánál erre is terjeszsze ki figyelmét. „A régi időből t. i. maradtak vissza oly szokások és jogok, miszerint a közutaknak egyes részeit bizonyos uradalmak építvén, azért vámot szedtek rajtok. így van ez jelesen ezen az utón is. Verebély városon keresztül van egyűehány száz öl ut, a melyet a prímás csináltatott, és azért a prímás ott vámot szed. Már ha a bányavárosokból jövő ezen ut tökéletesen jó karban van is, ha az idő rósz, mikor az ember azon Verebély városához érkezik, ott megakad, mert ott feneketlen sár van; és gondolhatja a t. ház a szegény embernek érzelmeit, mikor épen ott a hol a lovát halálra kinozza, ott kell neki vámot fizetni. Hasonló körülmény van a komárom-érsek KÉPV. H. NAPLÓ 1844 v. újvári vonalon, hol a primás vámja Baj'cs mellett megakasztja a közlekedést. Ezekre méltóztassék figyelmét kiterjeszteni a miniszter ur. mert az ily visszaélések többé nem tűrhetők. Hogy az megváltandó-e, vagy pedig egyszerűen megszüntetendő, az az országgyűlés intézkedésétől fog függni, hanem ily visszaélést az országban többé tűrni nem lehet. Mindebből az látszik, hogy eddigelé a minisztériumban a közutakra igen kevés gond fordíttatott. Bemélem, azon viták folytán, melyek a házban fölmerültek, ugy a közutakra, mint szintén az azok körül tapasztalható visszaélések megszüntetésére több gond fog fordíttatni. Ezeknek megszüntetésére egyik leggyökeresebb orvoslás, azt hiszem az, a mi az egész világ tanúsága és tapasztalása szerint annak bizonyult : — a nyilvánosság. A nyilvánosság mindenütt és mindenben az egyedüli orvosság a visszaélések megszüntetésére. Méltóztassék már most megengedni t. ház, hogy a közutakra vonatkozólag néhány észrevételt tegyek azokra, a melyeket a múlt napokban Hollán Ernő államtitkár ur nekem válaszul mondott. 0 ugyanis azt monda, hogy az én adataim nagyon hibásak, és mindenek előtt megjegyzi, hogy azon okmány a melyet én itt franczia nyelven fölolvastam, magyarul is meg van. Igaz, más nap, miután itt fölolvastam, én is megkaptam azt. Megvallom, eddig lételéről semmit sem tudtam: (Elég Inba! jobb felől) mert midőn az a képviselő urak között kiosztatott, ón még az országban nem voltam, és az országgyűlési irományok közt nem találván, nem csoda, hogy róla tudomásom nem volt; de az nap reggelén, midőn az államtitkár ur e megjegyzést tette, egyik t. barátomtól megkaptam azt. Meg kell azonban jegyeznem, hogy nem egészen vág öszsze a francziával. Hogy melyik az eredeti ? azt nem tudom, de hogy egyes tárgyakban lényeges eltérés van a kettő között, azt tudom. Azt mondja az államtitkár ur; „legyen szabad őt figyelmeztetnem — már t. i. engem — ugyanezen jelentésnek 7-ik lapjára, melyből tételeit merítette és látni fogja, hogy ott kifeledett valamit, mi az ő állításait nagyban megváltoztatja. Látni fogja ezen táblázatból, mert meg kellett volna néznie a jegyzéket, hogy nem foglaltatnak ott az utfentartási költségek közöl azok, melyek a bánsági ut föntartására fordíttattak" ; engedelmet kérek, én megnéztem ezen jegyzeteket, hanem meg kell jegyeznem, hogy a magyar fordításban ezen jegyzetek nagyon homályosan vannak tartva. E jegyzékben az van, I „hogy a szerb Vajdaság és Bánság egy ötöd rész 8