Képviselőházi napló, 1869. V. kötet • 1870. január 27–február 17.

Ülésnapok - 1869-120

120. országos Ülés február 14. 1870. 325 szem, a t. képviselő ur teljesen megelégedhetik. | (Helyeslés.) Elnök : Méltóztatnak tudomásul venni a i miniszter ur feleletét? (Tudomásul veszszük!) Je- j lenleg tehát a határozati javaslatnak egyéb ered­ménye nem lesz, minthogy a miniszter ur válasza tudomásul vétetik és az előirányzott 18.788 frt megszavaztatik. Csak azt kell még megjegyez­nem, hogy ezen 15,000 frt nem az évi rendes bevételekből áll, hanem a hátralékokból befo­lyandó összegekből. Zsedényi Ede előadó: T. ház! Tegnap már felolvastam volt a pénzügyi bizottságnak illető jelentését, de akkor már kimenő-félben vol­tak at. ház tagjai, sazért most még egyszer fel fogom olvasni. (Olvassa:) „Ez alkalommal a belügyminisz­ter bemutatta a magyarországi és erdélyi köz­alapok vagyoni állásáról szóló kimutatást, hogy a tavalyi költségvetés megállapításánál nyilvání­tott kívánat szerint kiindulásul szolgáljon az ala­poknak czélba vett jövedelmi rendezésénél. A bizottság tekintve azt, hogy ezen alapok közül némelyeknek eredeti rendeltetése már megszűnt és másoknak határozott rendeltetése máig sin­csen, a belügyminisztert oda utasitandónak véle­ményezi, hogy ezen nehézségek elhárítása s az ügykezelés könnyítése és egyszerűsítése iránt ja­vaslatot terjeszszen az országgyűlés elé, addig is azonban a magánosoknak kölcsönzött tőkéket ha­lasztás nélkül felmondván, a befizetendő pénzeket csak is magyar állam-, magyar földtehermentesi­tési- és magyar földhitelintézeti kötvényekbe he­lyeztesse el, magától értetvén, hogy azon adó­sokkal szemközt, kik a kamatokat rendesen fizet­ték, a tőketörlesztési határnapok megállapítá­sánál kellő kímélet tanúsítandó. Elnök: Elfogadja a t. ház a pénzügyi bi­zottságnak felolvasott véleményét ? (Elfogadjuk !) Ez tehát mint határozat fog a jegyzőkönyvbe vezettetni. Simonyi Ernő: T. ház! Egy tétel van a pénzügyi bizottság jelentésében, mely azt javasolja, hogy minden magánosaknál levő tőké­ket a kormány, vagy is az illető minisztérium, i azonnal felmondjon. Ha e tőkéknek azonnali be­fektetése valami más hasznos czélokra szükséges, akkor fel kell azokat mondani; hanem különben ha tökéletes biztosíték mellett vannak magáno­soknál ily tőkék elhelyezve, én egy általában nem lá­tom át, hogy mi indíthatta a pénzügyi bizottsá­got arra, hogy azt a magánosoknál felmondván, • hitelintézeteknél tegye le. Tudjuk, hogy Ma- J gyarországban a pénzbeli viszonyok olyanok, hogy igen nehéz magános embernek még a legjobb biztosíték mellett is méltányos kamat mellett nagyobb összeget kapni. Ha tehát ezen pénzek­nek egyes összegei magánosoknál, de tökéletes biztosíték mellett el vannak helyezve, azt hiszem, hogy az ezentúl is ott maradhat mind addig, míg az országnak nem lesz ezen összegekre szük­sége, hogy azt más czélokra fordítsa. Zsedényi Ede előadó : A pénzügyi bizottságot felolvasott javaslatára azon körül­mény indította, hogy ezen különféle alapok épen az által csökkentek annyira, hogy el voltak he­lyezve nem biztos embereknél, minek folytán szük­ségesnek tartotta általán véve a magánosoknál levő tökéket felmondani, melyek mégis nem oly biztosak, mintha ezen tőkék a javasolt módon helyeztetnének el, mert meglehet, hogy a pénzek bizonyos egyénnél egészen biztosak, de az örö­kösöknél már nem; azt hitte tehát a pénzügyi bizottság, hogy ily összegek biztosan, csak ma­gyar földhitelintézeti kötvényekbe vagy a magyar vasúti kölcsön papírjaiba fektethetők. Egyébiránt Simonyi Ernő képviselő úr kivánatának a bizott­ság javaslata eleget tesz; a mennyiben azt mondja, hogy azokra, kik a kamatokat rendesen fizetik, némi tekintettel legyen a minisztérium, s ezeknek ne mondja fel a tőkét. (Helyeslés.) Simonyi Ernő: Azt hiszem, t. ház, azon ellenvetés, hogy sokat vesztettek ezen ala­pok, állhat a múltra, mikor az ország vagyona oly kezekben volt, melyek az országgyűlésnek felelősek nem voltak. A miniszternek, a ki az országgyűlésnek felelős, kötelessége nézni arra, hogy akármely részét az ország vagyonának he­lyezi el, azt tökéletes biztosíték mellett tegye. En ugy tudom, a magyar törvények szerint ma­gánosoknál is lehet ugy helyezni el tőkéket, hogy azok teljesen biztosak legyenek, ha azok fekvő va­gyonra betáblázás mellett adatnak. Ily elhelye­zés mellett én semmi veszélyt nem látok, mig azt tartom, hogy ezáltal, bár nem tudom, kiknél vannak ily pénzek és igy nem vezethet semmi magánérdek, sok család fogna zavarba helyez­tetni, és hogy ha a kormánynak ezen eljárását követnék, a káptalanok és más hiteles helyek is, számtalan milliomokra menő tőkék fogván fel­mondatni, sokaknak igen nagy kár okoztatnék; azon véleményben vagyok tehát, hogy ott, hol biztosan vannak e pénzek elhelyezve, maradjanak meg ezentúl is, s csak a hol nincsenek bizto­sítva, mondassanak föl. Szilágyi Virgil: A pénzügyi bizottság indítványának azon motiválását illetőleg akarok észrevételt tenni, a mit Zsedényi előadó ur az imént előterjesztett, hogy t. i. az alapítványi tő­kék átalánosan felmondassanak, mit én részem­ről fel nem tudok fogni, legalább annak oksze­rűségét vagy közgazdasági helyességét be nem látom. Előadó ur azzal indokolja a pénzügyi bizott-

Next

/
Oldalképek
Tartalom