Képviselőházi napló, 1869. V. kötet • 1870. január 27–február 17.

Ülésnapok - 1869-118

118. országos ölés február 11. 1870. 291 a dalmű oly tárgy, mely minden nemzetiséget egyaránt érdekel. (Átalános helyeslés.) BoDory Károly: Azt hiszem, t. ház, midőn az országnak egy tudományos egyetemét segélyezzük, egy oly tudományos intézetet, mely a tudomány jelen korszerinti állását képviseli; az nem csak egyedül a magyar nemzetnek, a ma­gyar fajnak van érdekében, hanem azt kívánja a nemzeti közbecsület, a nemzeti közérdek. Ez áll a tudományokra, de ép ugy a szépművé­szetekre nézve is, melyek a közművelődésnek szintén egyik főágát képezik; ennélfogva vala­mint a tudományos egyetem, hol ámbár egyedül magyar nyelven tőrténnek előadások, nem egye­dül a magyar ifjúság javára, hanem az egész ország összes nemzeteinek érdekében áll főn, ugy azon intézetek is, melyek a közművelő­désnek egyik lényeges ágának : a szépművésze­tek emelésére állanak főn, szintén nem egyes nemzetiség érdekeinek előmozdítására, hanem az egész haza javára szolgálnak. A nemzeti színház pedig nem egyéb, mint a nemzet aestetikai közművelődésének egyik gyakorlati iskolája, (He­lyeslés) melynek nem egyedül a magyar nemzet fiai veszik hasznát, hanem itt a központon Pes­ten lakó összes nemzetiségek fiai. (Élénk he­lyeslés) Például fölhozhatom, hogy Bukarest váro­sában nem kevesebb számmal vannak magyarok, mint itt Pesten románok, és a Bukurestben lakó magyarság soha nem kívánja, hogy a bukaresti oláh színház emelésére a nemzet által megsza­vazott összeg elvonassék, (Helyeslés) vagy pedig nem fogja követelni azt. hogy midőn 100,000-ket ad az állam román színházra, a román nemzet ott magyar színházat is állítson föl. Vagy ve­gyük például Bécset: hol mint tudva van, oly nagy számmal vannak magyarok, mint némely nemzetiség a magyar hazában, még sem hallot­tam sohasem, hogy akár Bécs városától, akár a birodalmi tanácstól azt kívánták volna a magya­rok, hogy számokra magyar színház építtessék. (Élénk helyeslés.) Ennélfogva azt hiszem, más nemzetiségű képviselőtársaim meg fognak nyugodni abban, hogy a magyar nemzeti színház, mely nem egye­dül a magyar ifjúságnak, hanem valamennyi nemzetiség fiatalságának aestetikai közművelő­dési iskolája, a költségvetésben kitett segélyezést megkapja, és én ezt akár ezen czim alatt, akár azon czim alatt, meiyet a miniszter ur emiitett, megszavazom. (Élénk helyeslés.) Halász Boldizsár: Elállók. (Éljenzés.) Kuk Jenő: T. ház! (Elíll! eláll!) Mi­előtt ezen kérdéshez érdemleg hozzászólhatnék, engedje meg a t. ház, hogy az előttem szóló képviselő urak némely megjegyzésére igen rövi­den feleljek, Én mindenek előtt azon elvből indulok ki, hogy minden reform a törvény korlátai közt ma­radjon, és a már létező positiv törvényekhez alkalmaztassák. Hivatkozom e kérdésben külö­nösen arra, hogy a múlt országgyűlés habár utolsó stádiumában keletkezett egy, a nemzeti­ségi egyenjogúságról szóló törvény, melyet a ház bölcsesége hozott mint olyat, a melynek szükségéről, a melynek méltányosságáról és igazságáról meg volt győződve; ha tehát a későbbi reform-kérdésekben alkalom nyujtatik a képviselő­ház előtt egyik vagy másik nemzetiségi kép­viselőnek, hogy ne azt követelje, mint Janko­vics képviselő ur monda, hogy a mivel az egyik nemzetiség bir, azt is el kell venni, hanem hogy az ő nemzetisége is birjon hasonló méltányos igazságon alapuló jogokkal: én azt hiszem, csak az igen t. képviselőház által hozott törvénynek felel meg az illető, a mely a nemzetiségi egyen­jogúságról szól. Ugyanazért nem hiszem, pedig nem értettem, de egyátalában nem gondoiom, hogy Hodossiu József t. képviselőtársam és ba­rátom azt mondotta volna, vagy egyátalában azon eszme mellett kelt volna fel, hogy a nem­zeti színház segélyezésére kért összeget megta­gadjuk. Nem lehet föltenni senkiről, ki Magyar­országban lakik, hogjr Magyarország bármely nemzetiségétől a műveltség és a képzőmüvelő­dós terén a segélypzést megtagadja és kivált­képen nagyon furcsa volna, hogy Magyarország mostani országgyűlése tegye ezt, mikor a lefolyt kormánynak oly közegei számára,, a kik az al­kotmányt és a szabad fejlődést elnyomni segí­tettek, ezerek és ezerek hozatnak javaslatba és egy személyre többet költenek mint az elaggott I művészekre, a kik részére csak 8000 frt. elő­irányoztatott: {Helyeslés a szélső bal oldalon) le­hetetlen akármelyik szabadelvű képviselőről is, ki a kor tudományának színvonalán áll, fel­tenni, hogy ezen philantrophicus czélokra kért segélyzést megtagadja. (Helyeslés a jobb oldalon.) Az igen t. miniszter ur, hogy további po­lemizálásnak elejét vegye, szíves volt kijelente­ni, hogy ezen czim itt hibás, mennyiben itt nem annak kellene állani : nemzeti színház se­gélyezése, hanem a dalmű és zenede részére adan­dó évi adomány. Nem akarom az igen t. bel­ügyminiszter urnák ezen állítását kétségbe vonni, sem megczáfolm; de élénk emlékben van a nemzeti színház keletkezése, és minthogy én is, habár igénytelen pártolója vagyok a művészet­nek, és mindig kegyelettel csüggök minden mű­velődési institutiókon, világosan tudom, hogy ezen segé'yezés másszor és az azelőtti években mégis a nemzeti színház segélyalapja javára 37*

Next

/
Oldalképek
Tartalom