Képviselőházi napló, 1869. V. kötet • 1870. január 27–február 17.

Ülésnapok - 1869-118

118. országos Ülés február 11. 1870. 935 (Időközben Szaplonczay József ismét belépvén a terembe, elnök a jegyzőhöz fordulva) : Tessék Szaplonczay József urat ujolag fölhívni. (Megtörténik.) Szaplonczay József : Már szavaztam nemmel. Széll Kálmán jegyző: 403 igazolt képviselő közül igennel szavazott 167, nemmel szavazott 136, elnök nem szavazott, távol volt 99 képviselő. Elnök'. A többség tehát a pénzügyi bizottság előterjesztését elfogadva, megszavazza a 271,000 frtot. Miniszterelnök ur engedelmet kér a háztól hogy két interpellatióra válaszolhasson. (Halljuk!) Andrásy Gyula gr. miniszterelnök: A t. ház engedelméből bátor vagyok két interpellatióra válaszolni. (Halljuk!) Szalay Sándor a körmendi kerület érdemes képviselője kérdést intézett hozzám: hogyan történt az, hogy a megye által az ottani lovasság számára kijelölt helyiség az által el nem foglaltatott ? Miután ugy tudom, hogy a képviselő ur is meggyőződött azóta arról, hogy a mit akkor petitoriumképen állított föl, már megtörtént, esak arra vagyok bátor figyelmeztetni, hogy ez azért nem történt oly rögtön, mint a megye kívánhatta volna, mert a megye akkor, mikor a téli szállásról gondoskodott, nem gondoskodott egyszersmind gyakorlati helyiségről a lovasság számára, így történt, hogy esak néhány hónap múlva, de tényleg mégis elfoglalta azon helyiséségeket. Azt gondolom tehát, miután a képviselő urnák ebbeli kívánsága teljesült, fel fog menteni a képviselő ur és a t. ház, hogy részletekbe bocsátkozzam. (Helyeslés.) Szalay Sándor: Az 1867-ik XII-ki törvényezikk eziménél fogva a nemzet magának a katonaság elhelyezését fentartotta. A törvény , míg törvény, kell hogy mindenki által tiszteletben tartassék , és igeu sajnálom, hogy a közös hadsereg és a General-Commando ez elvet nem követte. Mégis, miután utánjárásomra sikerült meggyőződnöm arról, hogy a nemes gróf ur erélyes közbenjárása folytán ezen törvény rendeletének jelen esetben elég van téve, csak elismerésemet és köszönetemet fejezem ki. (Helyeslés.) Andrásy Gyula gr. miniszterelnök : T. ház! Debreczen város érdemes képviselője Tisza Kálmán kérdést intézett hozzám, először aziránt: mi utón lett kivetve az ujonczjutalék Debreczen városára? Másodszor: vajon hajlandó volna-e a minisztérium, a mennyiben ő azoa föltevésből indult ki, hogy a keletinél nagyobb számban vettetett ki az ujoncz-jutalék Debreczen városára, vajon hajlandó volna-e a minisztérium még a sorozás előtt uj revisio alá bocsátani a kivetést ? és harmadszor: mért nem követi a mostani kormány az előbbi absolut kormány által követett azon rendszert, hogy az ujonczokra vonatkozó minden részleteket és öszszes táblázatot minden törvényhatósággal közölje. E kérdésekre bátor vagyok válaszolni, hogy tudtommal az előbbi kormány vagyis a helytartó-tanács idejében nem volt szokásban az egyes hatóságokkal az összes kimutatást közölni, hanem mindenhatósággal csak az őt illető kivonat közöltetett. Mindazonáltal legkevésbbé sem habozom elismerni, hogy azon követelés, melyet a t. képviselő ur hozzám intézett, gyakorlatinak és czélszerünek mutatkozik, és ennek következtében én most, miután az ujonczozások közt m ár tiz hónapi időköz lesz, mi eddig nem volt, ige n szívesen járulok ahoz, hogy ezentúl ne esak a táblázat, hanem az összes ujonczozásnak eredménye is közé tétessék, hogy mind a hatóságok, mind pedig az összes ország ellenőrizhesse az eredményeket is. Óhajtom ezt azért, hogy igy a közvélemény határozzon és biztos adatok szerint ítélhessen a kormány eljárása fölött, de egyszersmind a törvényhatóságok eljárása fölött is, melyeknek egynémelyike vagy igen nehezen, vagy épen nem felelnek meg azon föladatnak, mely őket e tekintetben törvényesen illeti. A mi második kérdését illeti, hogy t. i. miféle kulcs szerint voltak kivetve az ujonczokl erre nézve bátor vagyok válaszolni: hogy a véderőről szóló törvény 30-ik §-a értelmében, mely azt mondja, hogy az ujoncz-jutalék a sorozó kerületek szerint vettetik ki és pedig a tapasztalás által helyesnek bizonyult ujonczállitási képesség szerint; igy történt ez Debreczen városára nézve is. A t. képviselő ur azon nézetből indul ki, hogy Debreczen városára több ujoncz vettetett ki, mint mennyi a kulcs szerint megillette volna. Én részemről az ellenkezőről győződtem meg; miután azonban a t. képviselő ur nem csak azt kérdezte : minő kulcs és számítás szerint vettetett ki Debreczen városára ilyen szám, hanem egyszersmind átaláuosságban összehasonlításba kívánta hozni azt Pest városa ujonczjutalékával is, e tekintetben pedig nincs világos szám szerinti kimutatás, melylyel ép ugy meggyőzhetném a t. képviselő urat, valamint magam is meggyőződtem arról, hogy a kivetés tisztán törvényes alapon történt : ennélfogva én is a t. ház engedelmével bátor volnék azon kérést intézni, a mennyiben a szám szerinti részleteket én nem volnék képes oly világosan kimutatni: méltóztassék megengedni, hogy helyettem t. barátom a honvédelmi miniszteri államtitkár ur adjon erre fölvilágosítást. (Halljuk!) Kerkapolyi Károly államtitkárt Az ujonczjutalék, mint miniszterelnök ur épen