Képviselőházi napló, 1869. V. kötet • 1870. január 27–február 17.

Ülésnapok - 1869-106

106. ortzígos Dlés január 27. 1870. 21 Ián Ernő államtitkár ur, kézhez vétele után azonnal gróf Mikó Imre miniszter urnák, további intézkedésre átadta. A miniszteri tanácsnak e tárgyban hozott határozata alapján ezen eset az utalvány szószerinti szövegével együtt ezennel köztudomásra hozatik, azon megjegyzéssel, hogy az ajánlattevők megfenyitése iránt — minthogy az iŰetők külföldiek — a közös külügyér utján a tárgyalások megindittattak." Ez tehát január 16-án jelent meg a „Budapesti Közlöny*ben. Midőn ezen irományokra és a per indokolására szükséges irományokra nézve tán később kérdés fog intéztetni a t. közlekedési miniszter úrhoz, akkor tán bővebb részletezése is következik a tárgynak, melyre nézve én ma csak azon egyszerű észrevételt teszem, hogy azon utalványnak kelte november 25-én, a levél pedig, melynek foglalatját képezé november 24-én kelt, tehát egy nappal későbbi keletű az utalvány mint a levél, melyhez csatolva volt, ezt azonban csak mellékesen jegyzem meg. Januárban múlt egy esztendeje nyilváníttatott ki ez a „Közlöny"-ben, s azóta a közönség folyton várta, hogy mi történik hát ezen perrel, a hírlapok tudakozódtak a közönség érdekében, mondom a közönség érdekében: mert arról biztosithatok akárkit, mint szerkesztő, hogy nekünk legkevesebb gyönyörűséget sem csinál az ilyen dolgok megírása; (Közbeszólások a jobb oldalon: Ezen nagyon kételkedünk!) hanemmegteszszük, akár tetszik magunknak, vagy másoknak, akár nem tetszik, megteszszük a közönség érdekében, mert erre, vállalkoztunk. (Folytonos zaj a jobb oldalon.) Igenis uraim! Körünknek ép ugy megvannak kötelességei, mint megvan az országgyűlési képviselőnek kötelssége, melyet ha nem teljesít valaki, nem érdemes helyet elfoglalni. Hogy visszatérjek a tárgyra; a januárban felmerült kérdés, hogy tehát mi történt ez ügyben? azután is ismételtetett. Erre Hollán Ernő államtitkár ur részéről június 30-kán, tehát 6 hónappal később következő levél jelent meg : (Olvassa:) „Budán, jun. 30-án következő levél intéztetett az „Ellenőr" czimü lap szerkesztőjéhez Pesten: „Az Ellenőr közelebb ismételve azon kérdést intézte hozzám, vajon mi lett azon pernek eredménye, melyet az ismeretes belga vesztegetési kísérlet ügyében a „Buda-Pesti Közlöny" értesítése szerint, a minisztertanács a külügyminisztérium utján megindittatni rendelt? Minthogy a „Buda-Pesti Közlöny"-ben annak idején megjelent, az „Ellenőr" által szó szerint idézett közleményből világosan kitűnik, 1-ször hogy én a czimem alatt küldött 40,000 frtról szóló ígérvényt rögtön annak vétele után, miniszteremnek átadtam, hogy 2-szor gróf Mikó erről a minisztertanácsnak jelentést tett, hogy 3-szor a minisztertanács az ígérvény kiállítói ellen indítandó vizsgálat tárgyában határozatot hozott: ezeknél fogva az egész ügy igen természetesen megszűnt az én magán ügyem lenni, és miután a minisztertanácsi rendelet végrehajtásáról mindeddig hivatalosan értesítve nem lettem, a kívánt válaszszal nem szolgálhatok. Hollán Ernő." Erre csak azt jegyzem meg, hogy a mit Hollán államtitkár ur igen természetesen mint magára nézve megszűnt ügyet tekinte, ebben a kérdésben — mely pedig nagyon fontos kérdés — azt ő egy más kérdésben megszűnt ügynek tekintette: mert ámbár egy pert indított a közlekedési minisztérium egy lap ellen, azért ő mégis megtette saját nevében is ugyanazt, mit a minisztérium megtett, Tehát e részben nézete az államtitkár urnák ugy látszik változott. De ezen ügygyei nem akarom fárasztani tovább a házat, (Helyeslés. Halljuk!) habár el tudnám a kérdés phrázisait sorolni, mert igen sok felszólalás történt ez ügyben, mig a dolog végre oda fejlődött, hogy egy esztendő múlva az első nyilatkozat után a „Buda-Pesti Közlöny" első nyilatkozata után, — tehát 14—15 hónappal a tény megtörténte után — az mondatik a „Buda-Pesti Közlöny"-ben, hogy „megkezdetnek" a tárgyalások ; tehát most ismét csak az mondatik a mi már egy év előtt mondatott. Kérdem már most : hogy lehessen az, hogy ily ténynyel szemben ily rendkívül sürgős ügy ily hosszas hallgatás után a közönség ne jöjjön azon nézetre, hogy hát itt csakugyan lenni kell valaminek: mert különben siettetnék a dolgot. Az országnak joga van megtudni, hogy tulajdonképen miféle ok lehet az, mely a két belga bankárt arra vezette, hogy föltegye egy magas állású hivatalnokáról a magyar kormánynak — akár melyik hivatalnokáról— hogy az megvesztegethető. A közönségnek okoskodása itt egyszerű eszével az volt, hogy ezt nem lehet egy perczig is eltűrni, hanem hogy itt a vizsgálatnak meg kell történni minél előbb, mert tudni akarjuk a körülményeket, nem csak Hollán becsületének tisztázása végett — melyről akkor senkisem kételkedett s én részemről remélem, hogy ő az egész dologból tisztán fog kijönni — hanem tudnunk kell, hogy micsodák ezen körülmények? mert arra még nem fordult elő eset, hogy valaki ajánlott volna gr. Mikónak megvesztegetési összeget, arra sem, hogy valaki gr. Andrásyt meg akarta volna vesztegetni, sem pedig nem hallottuk, hogy a minisztérium tagjai közül valaki ily helyzetben lett volna. Tehát azt akarjuk tudni, mily körülmények vezethettek arra, hogy akár melyik minisztériumnak, és ezen esetben a közlekedési minisztériumnak államtitkárát megvesztegethetőnek