Képviselőházi napló, 1869. V. kötet • 1870. január 27–február 17.

Ülésnapok - 1869-116

116. országos ülés február 9. 1870. 243 azon működésemre mindig büszkeséggel fogok visszaemlékezni; (Éljenzés a bal oldalon) de hozzáteszem azt is, hogy azon foglalkozást, melyet a mostani kir. biztosok elvállaltak, soha el nem fogadnám. (Helyeslés és éljenzés a bal oldalon.) Sehvarez Gyula: Csak néhány szót kívánok mondani t. ház! (Zaj. Halljuk!) Nem fogom használni az alkalmat arra, hogy a közigazgatási politikát elemezzem ; hanem csak arra, hogy kérdést tegyek belügyminiszter úrhoz oly ügyben, melylyel ezen költségvetés egybefügg. Egypár héttel az országgyűlés megnyitása után bátor voltam interpellatiót intézni a miniszterelnökhöz, illetőleg az összes minisztériumhoz a részben, hogy szándékozik-e a kormány a szegónyügyre vonatkozólag törvényjavaslatot terjeszteni a ház elé? Az idő múlt és nem kaptam feleletet. Két hóval ezelőtt ismételtem interpellatiómat és sürgettem a feleletet, de az mindeddig késik. Valóban nem tudom t. ház, mi az oka, hogy a t. kormányférfiak közül némelyek talán nem tartják szükségesnek, hogy h ház padjainak e tájékáról történik interpellatió, arra feleletet adjanak ? Egyátalában nem ismerem okát, ós nem tudom, hogy egy ily ügyben hogy lehet a kormánynak megnyugtatást és fölvilágosítást nem adni a hozzá intézett kérdésekre nézve. Szükségesnek tartom pedig ezt annyival is inkább, mert a szegónyügy a jelen költségvetési előirányzatban is, oly esekély összeggel szerepel, mely valóban nem válhatik díszére a magyar háztartásnak, és mely csak igen is parányi részét képezi a kiadásnak. A köz egészségi ügyet szintén hozzá lehet csatolnom a szegényügyhöz. E tekintetben nem kell mást tennem. mint hivatkoznom azon kimutatásra ,vagy j elentésre, melyet a belügyminisztérium egyik közegészségi tisztviselője közrebocsátott. Ezen tisztviselő maga constatálja, hogy míg Csehországban minden 2 8 mértföldre esik egy közkórház , addig nálunk minden 108-ra esik egy; constatálja, hogy nálunk mindösszesen csak 33 közkórház van, és hogy ezek közül csak egyet alapított az állam maga. Hanem mindezek mellett tudjuk még más részről azt is, hogy a közegészségi állapot, sehol sem oly kedvezőtlen mint nálunk: e tekintetben csak a gyermekek halandóságára, a ragályokra és járványokra utalok, s fölemlítem, mily nagy a halandóság nálunk egyátalában is, és mindenki látni fogja, hogy mennyire hátra vagyunk. A szegényügy alatt érteni szoktuk a munkaképtelenek támogatását, gyámolitását. Nem fogom most a t. házat untatni statistikai adatokkal, csak arra kérem föl, méltóztassék egy futó pillantást vetni a külföldi államokra: nevezetesen bátor vagyok a t. ház figyelmét fölhivni azon igen nevezetes gyűjteményre, mely e tekintetben Berlinben készült ujabban, és melyben Erninghaus szedte össze Európa minden állanmnak szegényügyeire vonatkozó adatait. Ezen gyűjteményben benne fogják találni a más államokban a szegény-ügyre előirányzott roppant összegeket, melyek milliókra mennek néhol, de benne fogják találni, azon szerves törvényeket is, melyek az egyes államokban ez ügyre nézve hozattak. — Mindezek alapján bátor vagyok egy kérdést intézni az igen t. minisztériumhoz: szándékozik- e a szegényügyre vonatkozólag törvényjavaslatot terjeszteni a ház elé ? Rajner Pál belügyminiszter: Miután az interpellatiókra adandó válaszok a házszabályok értelmében a napirend előtt teendők; de állásomnál fogva is, miután az interpellatió az összes minisztériumhoz volt intézve, és a minisztérium részéről én a válaszadásra nem birok meghatalmazással: az interpellatióra érdemileg nem válaszolhatok. Azonban annyit kijelenthetek, hogy én mind a szegények ügyét, mind a közegészség ügyét szomorú állapotúnak ismervén nálunk, e tekintetben kötelességemnek fogom tartani mindazt megtenni, mit az ország anyagi viszonyai megengednek, és ezen ügyeket beható tárgyalások alá is vettem már a községek és törvényhatóságok rendezése kérdésénél: mert azokat ezekkel szoros kapcsolatban állóknak tartom. Tehát csak annyit jelenthetek ki, hogy mind a községek, mind a törvényhatóságok rendezésénél figyelmemet ki fogom terjeszteni a szegény- és egészségügyre is. (Helyeslés.) Hodossiu József: T. ház! Nem volt szándékom fölszólalni ez alkalommal e tárgyban, és nem is szólaltam volna föl t. ház, ha Zeyk Károly képviselő, és egyszersmind a belügyminisztériumnak államtitkára nem tüntette volna föl az erdélyi románokat, mint a magyarok ellenségeit. Zeyk Károly: Egy szóval sem mondottam. Hodossiu József: De őket értette. Ily insinuatió ellen tiltakozni szoros kötelességein, és kinyilatkoztatom, hogy a románok a magyaroknak, mint olyaknak, soha ellenségei nem voltak, nem is azok, s nem is lesznek. A románok ellenségei a mostani rendszernek és a kormány eljárásának. (Helyeslés bal felől.) És hogy jár el a kormány Erdélyben? megmutatta a tófalvi eset. Ezen eljárásnak ellenségei a románok. Hogy áll az igazságszolgáltatás, az administratio ? sokkal roszabbul, mint Magyarországon — habár itt sem áll oly jól — és sokkal roszabbul, mint a németek alatt. A kormány ez eljárásainak ellenségei a románok, és miért? mert épen a kormány az, mely nem tartja meg a törvényt. A múlt ülésszakban meghozatott a nem31*