Képviselőházi napló, 1869. V. kötet • 1870. január 27–február 17.
Ülésnapok - 1869-115
115. országos ülés február 8. 1870. 215 azokat. (Főlkiáltások bal felől: Tessék hát elfogadni a módositványt!) Azért tartottam szükségesnek megvilágosítani az eredménynek ugyanazonosságát, mert elejét akarom venni annak, hogy ha a központi bizottság szerkezete fogadtatik el, a ház túlsó oldalán ebből okot merítsenek arra, hogy az ő sürgetésükre megalkotott intézmény ellen már előre is a reményeket csökkentsék, a bizalmat aláássák. (Helyeslés jobb felől.) A mint kimutattam, a két szerkezet közt érdemleges különbség nincs, mert mindkét esetben a ház elé kerülnek ugyanazon okmányok. (Helyeslés jobb felől.) Várady Gábor: A házszabályok 128-ik §-a értelmében kívánok szólani. Hoffmann Pál képviselő urnák ugy látszik szokása, ellenfelének, vagy annak, kinek nézeteit czáfolni igyekszik, szavait megfordítva, vagy elferdítve idézni. (Felkiáltás bal felől: Igaz!) E szokásához hű maradt mostani alkalommal is. Elnök: Kérem, a t. képviselő urnák e tárgyban nincs szava, mert személy nem volt megtámadva. Várady Gábor A házszabályok 128-ik §-a értelmében szavaim fólremagyarázfatása tárgyában kértem szót- (Helyeslés a bal oldalon.) Elnök: Nem Ivánka Imre ur szavaira vonatkjzott Hoffmann Pál ur beszéde 1 Várady Gábor: Az én szavaimra is! Elnök: Méltóztassék hát! Várady Gábor: Hoffmann képviselő ur azt mondotta;, hogy én az állarnszámvevőszébet ugy mutattam föl, mint a mely, ha fölállittatik, a gyanúsítások, kételyek és vádak egy részének végét szakítja vala. Hoffmann Pál: Igen! Várady Gábor: Én nem ezt mondottam; hanem azt, hogy ha az államszámvevőszék fölállittatott volna , és ezenkívül hozatott volna egy olyan törvény, mely az állam vagyona bevételeinek és kiadásainak miképen való kezeltetését részletesen szabályozza: akkor megszűntek volna azon kételyek és gyanúsítások. E közt pedig lényeges különbség van, a mit Hoffmann képviselő ur magának megjegyezhetett volna. {Fölkiáltás bal felől: Igaz!) Szontagh Pál (csanádi): T. ház! Nekem ugy látszik, ezen országban, vagy legalább azon helyen, hol ezen ország hivatalosan, diplomatice képviselve van, félnek az ellenőrzés eszméjétől. (Ellenmondás jobb felől) Hogy félnek az ellenőrzés eszméjétől, ebbeli hitemet onnan merítem, hogy azon eszmét, melyet tegnap tisztelt barátom, Pestmegye egyik országos képviselője érintett, a cour de comptes meghonosítását még csak megpendittetni sem próbáltatott. Nem próbálták továbbá javaslatba tétetni a belgiumi eljárást, melynél fogva — a mint egy igen tisztelt társamtól tudom — a 44,000 költségvetési tóteleknek legnagyobb része csak az ellenőrzési hatóság előleges helybenhagyása következtében utalványoztathatik a minisztérium által. Azonban javasoltatott ezeknél — mondom — szelídebb modorban való ellenőrzés : az utólagos ellenőrzés. És ha figyelembe veszem azon indokokat, melyeknél fogva ezt kedvessé tenni igyekeztek, ugy a képviselőház mint a nagy közönség előtt nem tagadhatom, hogy azon indokok, melyek különösen a pénzügyi bizottság jelentésében folhozattak, alkalmasak voltak arra, hogy ennek kedvező utat egyengessenek. Ugyanis az mondatik a pénzügyi bizottság jelentésében : „ez intézménynek alkotmányunk rendszerében oly állás volna biztosítandó, mely azt teljesen önálló, minden kormányi befolyástól független ellenőrzési közeggé tenné, s szervezetében a testületi rendszer kizárásával a személyes felelősségi elvet venné alapul;" továbbá „másfelől az, hogy a szóban levő elnök (a ki állása és fizetésére nézve a miniszterekkel egy vonalba volna helyezendő) eljárásáért közvetlenül az országgyűlésnek felelős, s ez utóbbival való érintkezése törvényileg biztosított legyen." Ha már most az ezen indokokkal kisért bizottsági javaslatot tekintem, azt látom, hogy annak 1-ső §-tól a 22-ikig a legszebb logieai rendben körvonaloztatnak a számvevőszék teendői. Valóságos egyöntetű mű tűnik föl előttem, és nem igyekszem megmagyarázni — hisz majd talán egy kutató jogtudós, vagy pedig az , a ki a magyar törvényhozásnak történelmét meg fogja irni. le fogja lebbentem a fátyolt annak idejében, miért csuklik meg egyszerre ezen logikai rend a 22. és 23-ik §§-ok közt ? miért félnek a közel érintkezéstől az országgyűlés és a. számvevőszók elnöke közt? Az előttem szóló igen t. képviselőtársam a túlsó oldalon azt méltóztatott mondani, hogy a ki a számadó, az tartozik a számadásokat beterjeszteni. Valóságos igaz. De tapasztalta ö azt a közéletben, vagy van-e az ugy valahol, hogy midőn arra észrevétel tétetik, azt előbb a számadás kötelességével terheltnek adja át, és ez, hogy ha akarja, vissza is tarthatja ? (Zaj jobb felől.) Nem mondom, t. ház, hogy adott körülmények között visszatartja, de visszatarthatja; mert ha a miniszterelnökség utján tsrjesztetnek be az államszámvevőszék elnökének észrevételei a képviselőházhoz, akkor a miniszterelnökség, ha érdekében látja a visszatartóztatást, visszatarthatja; (Ellenmondás jobb felől) ha érdekében nem látja, akkor beterjesztheti vagy beterjeszti. Csodálkozom, hogy a nemtetszés jeleivel találkozik ezen kifejezésem. Csak nem teszem föl a t. képviselőházról, hogy azt higye, hogy a
