Képviselőházi napló, 1869. V. kötet • 1870. január 27–február 17.

Ülésnapok - 1869-114

194 114. országos Ulét február 7. 1870. rium által, és itt mi megállunk, mert a harma­dik nólkülözhetlen kiegészitő rész tökéletesen hiányzott, t. i. az állam — vagy, mint némelyek szeretik nevezni, főszánivevőszéií. Ha, a mint mondám, az előhaladottabb nemzeteknek előmun­kálatára tekintünk, ugy látjuk, hogy 1789-ben, midőn a franczia nép visszavette az egyedül őt illető jogokat, mindjárt gondolkozott egy ily számvevő, vagy állam, vagy ellenőri birói testü­let alkotásáról; de ez nem lehetett tökéletes, inert a törvényhozás, előzmény hiányában, a ho­mályban tapogatott, és mindaddig, mig 1807-ben Napóleon magához nem ragadta a hatalmat, ezen intézmény, agy szólván, nem. is volt fogalmazva. Fagyon természetes, hogy alkotmányos intéz­mény és absoiutismus, egymással meg nem férő két dolog, s hogy e miatt ezen intézmény csak névleges volt Napóleon alatt, és valósággá lett csak akkor, midőn Francziaországban az alkot­mányos monarchia fölállittatott. Három ily in­tézmény létezik jelenleg: az egyik az angol, a másik a franczia, a harmadik a belga. Én nem akarok szélesen kiterjeszkedni e tárgyban, én csak a magam meggyőződését mon­dom ki: hogy én elismerve ez intézmény szük­ségességét, nem tartanám Magyarország képvi­selő testületének méltósága alatti dolognak, ha a belga intézményt egészen szó szerint elfogadta volna. (Helyeslés bal felől.) Oly államban, mely­ben egy nem szerenesésen végződött forradalom, egy majdnem 20 évig tartott absoiutismus után rendezkedni kell, igen természetes, hogy e ren­dezkedés nem lehet egy pillanat munkája. -Mi itt a minisztérium által előterjesztett pénzügyi törvényeket megvitatjuk, megszavazzuk, a pénz­ügyminiszter az absoiutismus alatt létrejött rend­szert követvén és — hozzá teszem — követni kénytelenittetvén, a dolgok mennek azon "szép za­varban, melyben voltak ez eiőtt, holott a kép­viselőháznak, a törvényhozásnak első kötelessége volna eszközölni, hogy senki, ki az állam pénzét bármi kis részben kezeli is, a számadást ki ne kerülhesse. Ez nem történik, és nem történt ed­dig. De - kérdem — ezen terv szerint fog-e történni 1 Felelet: nem fog történni. Ez oly ne­me az ellenőrzési intézménynek, mely tán a múlt században megjárta volna, de mely való­sággal nincs ugy organizálva, hogy a czélnak s a tudomány igényeinek megfelelhessen. Jól je­gyezte meg Várady Gábor t. barátom: arra, hogy tökéletes legyen az ellenőrzés, annak nem utólagosnak csupán, hanem előlegesnek is kell lennie; de hogy egészen tökéletes legyen, annak oly testület, oly független testület által kell gyakoroltatnia, mely egyszersmind birói t hatóság­gal is bír. A budget-törvény époly \ törvény, mint egy másik, ezen törvényt végrehajtja a kormány, de a képviselőház kötelessége fölü­gyelni : mikép hajtja végre azt 1 de e kötelesség­nek csak ugy felelhet meg a képviselőház, ha gondoskodik egy akkép szervezett testület léte­sítéséről, mely ne csak utólag ellenőrizzen, ha­nem előleg is, és a mely egyszersmind birói ha­talommal is föl legyen ruházva. Én meg vagyok győződve t. ház : hogy a legközelebbi alkalom­mal, midőn ezen általunk fölállítandó, szerintem tőkéletlen intézmény munkái elénk fognak ter­jesztetni, azt, a mit most én kívánok, fogja kí­vánni az egész ház: azt t. L, hogy fogadtassék el egyik a három létező, az angol, franczia, vagy belga hasonló intézmények közül. Eddig én azt gondolom, miután sem egyik sem másik in­dítvány nem terjedt ki ily nagy körre, a beter­jesztett törvényjavaslatot legfölebb is csak kísér­letnek íehet tekinteni. En e dologhoz ez alkalommal bővebben szó­lani nem tartom szükségesnek; de azt hiszem, a t. ház legközelebbi alkalommal gyakorlatilag szerezhet tudomást arról, hogy a tervezett in­tézmény, akár az egyik, akár a másik javaslat fogadtassék el, nem lesz az, a mit akarunk élet­beléptetni, s erről meggyőződvén, meg fogja változtatni a most e részben alkotandó törvényt, és az úgynevezett — magyarul ugyan nem lehet megnevezni, vagy talán én nem tudom — j.cour. de comptes-t minden consequentiájával föl j fogja állítani. Ezeket t. hág, mint meggyőződésemet, kö­telességem levén elmondani, az előterjesztett ja­vaslatot azon módosításokkal, melyek a kisebb­ségi véleményben foglaltatnak, a részletes tár­gyalás alapjául elfogadom. (Helyeslés hal felöl) Elnök: Mielőtt a kérdést föltenném,hogy méltóztatnak-e elfogadni a beterjesztett javasla­tot ? kérném, méltóztassanak az iránt nyilatkozni, kivánják-e, hogy fölolvastassák a pénzügyi bi­zottság javaslata? (Nem szükséges!') Tehát mint ismeretes, fölolvasottnak vétetik. Elfogadja-e a t. ház a pénzügyi bizottság javaslatát ? (A köz­ponti bizottságét.) A központi bizottság a pénzü­gyi bízottság javaslatára tette észrevételét, te­hát e fölött kell szavazni. (Nem áll!) A pénzügyi bizottság javaslata adatott ki az osztályoknak, az osztályok erre tették észrevételeiket. Ghyczy Ignácz: T. ház! A 146. sza­kasz, ha jól emlékszem, tisztán kimondja, hogy a központi bizottság javaslata képezi a tanács­kozás tárgyát. (Helyeslés.) Elnök: Magában a központi bizottság javaslatában ez áll: „A központi bizottság ugy találta, hogy a pénzügyi bizottság által szer­kesztett törvényjavaslat a helyesen fölállított ! alapelvből indulva ki, mindezen kivánatokat és 1 kellékeket alapjokban egyesítve, nézeteinek légin-

Next

/
Oldalképek
Tartalom