Képviselőházi napló, 1869. V. kötet • 1870. január 27–február 17.

Ülésnapok - 1869-114

- 114. országom B nak csakis részleteire, nevezetesen a 22, 23, 24 és 25-ik §§ok-ra vonatkoznak: ennem fogom követni a központi bizottság t. előadójának azon példáját, hogy a részletes kérdések felett már most, az átalános tárgyalás alkalmával vitába bocsátkozzam, és föntartom magamnak azon jogomat, hogy a kisebbség külön nézeteit majd a részletek illető pontjainál tüzetesebben kifejtsem. (Helyeslés hal felől.) Várady Gábor : T. képviselő ház ! A múlt évben már a fölirati vita alkalmával szabadságot vettem magamnak, hogy utaljak azon káros következményekre, melyek egy állami számvevőszék nemlétezéséből származtak és származnak. {Halljuk!). Egyszersmind érintettem,hogy midőn akár az államvagyon kezelése, akár nagyobb munkák kiadása körül a kormány rendelkezésére bizott közpénzek kezelésének czélszerüségére nézve kételyek merülhetnek föl, ez mindig csorbát ejt nemzeti hitelünkre. Ezen állításomat semmi sem igazolhatta fényesebben, mint a központi bizottság előttünk fekvő javaslata, a mennyiben a központi bizottság a többek között ezt mondja: „Az állam-számvevőszék hatalmas tényezője lesz egyszersmind az állam egyik legnagyobb kincse : a közhitei emelésének és biztosításának. " íme, ezen tételben világosan elismeri a központi bizottság, mit a múlt évben állítani bátor voltam, hogy t. i. államhitelünknek egyik legnagyobb biztositéka, mind ez ideig hiányzott. Az igen t. pénzügyminiszter ur talán nem értvén meg akkor szavaim valódi értelmét és jóakaratú figyelmeztetésem horderejét, méltóztatott ezen állításomat egyszerűen gyanúsításnak nevezni. Hibásan értelmezett szavaim helyreigazítása végett szót emelvén, a t. többség nem engedte beszédem befejezését, állítván, hogy a tárgy, — melyre nézve fölszólalok — nem személyes kérdés. Kénytelen voltam a többség hatalma előtt meghajolni; azonban föltevém magamban, hogy az igen tisztelt pénzügyminiszter urnák szavak helyett ténynyel felelek. E felelet, e tény volt az, hogy a múlt évi Julius havában egy állami számvevőszék fölállításáról szóló törvényjavaslatot a t. ház elé terjeszteni szerenesés voltam. Egy másik feleletnek, egy másik ténynek kellene még következni, nézetein szerint, az igen t. kormány részéről az által, hogy az állam bevételeinek, kiadásainak mikénti kezeléséről szóló törvényjavaslat előterjesztessék: mert, nézetem szerint, nem csupán az átruházási jog megadása, vagy meg nem adása, nem csupán a költségvetési törvényben foglalt utasítások szabályozzák a kormány rendelkezésére bizott közpénzek fölhasználását, és átalában az államvagyon kezelését, mint azt az emiitett alkalommal igen t. pénzügyminiszter ur, nézetem szerint, téi február 7. J870. IÖI vesén állítani méltóztatott; hanem szabályozza különösen egy oly pénzügyi törvény, mely részletesen szól az állam bevételeinek, kiadásainak mikénti kezeléséről, mely meghatározza például, hogy többet ne említsek, miszerint senki számadó és utalványozó egy személyben nem lehet, hogy semminemű alku, szerződés nem köttethetik az államköltségvetés keretén kívül; hogy minden alku csak verseny utján nyilvánosan, árlejtés által eszközölhető.Ezek által csak legfőbb vonásaiban körvonaloztam egy ily törvény tartalmát, minemüségét. Ily törvény alkotása, nézetem szerint, égető szükség: mert bár egy államszámvevőszéknek fölállítása által legnagyobb része azon hiányoknak pótolva lesz, melyeket már a múlt évben, a fölirati vita alkalmával említeni bátor voltam — de az óhajtott czél üdvösen csak gyökeres reform utján, csak egy ily, általam jelzett törvény alkotása által lesz teljesen elérhető. (Helyeslés bal felől.) Ezek előre bocsátása után engedje meg a t. ház, hogy az előttünk fekvő törvényjavaslatokról a lehető legrövidebben elmondjam nézetemet. (Halljuk!) Az igen tisztelt pénzügyi miniszter ur javaslatának taglalásába nem bocsátkozom, mert tudom, hogy sem átalánosságban, annál kevésbé részleteiben nem fogja tárgyalás alapját képezhetni. Oly javaslat, melyben az államszámvevőszék elnöke csak a miniszterelnök előterjesztésére neveztethetik ki, miáltal csak az alárendeltségi viszony nyer határozott kifejezést; oly javaslat, melyben az államszámvevőszék,' míg egyrészről az országgyűléssel csak a minisztérium utján érintkezhetik, akkor másrészről a minisztériumhoz jelentéseket köteles előterjeszteni, oly javaslat, t. ház, hogy többet ne említsek, az államszámvevőszék önállóságát, függetlenségét még a papíron sem biztosítja. Ugyanazért tudom, hogy a pénzügyminiszter ur javaslata nem lesz elfogadva: mert egyikünknek sem lehet más szándéka, mint egy a minisztériumnak teljesen eoordinált, ugy fel, mint alá egyaránt önálló s az országgyűlésnek felelős államszámvevőszék felállítása. (Helyeslés.) Az itt körvonalzott elveknek nézetem szerint az én javaslatom kellően megfelel; bár sok tekintetben megfelel azoknak a központi bizottság javaslata is. Miután azonban a pénzügyi bizottság az én javaslatomban foglalt vezérelveknek jelentékeny részét elfogadta, azon kivül figyelmet érdemlő jobbitmányokat tett rajta, sőt egészen uj, nézetem szerint ezélszerü, és szükséges szakaszokat is vett föl javaslatában, melyeket a központi bizottság hasonlóan javitmányokkal toldott meg: én igen szívesen visszaveszem törvényjavaslatomat, s a központi bizottság javaslatát áta-