Képviselőházi napló, 1869. V. kötet • 1870. január 27–február 17.

Ülésnapok - 1869-106

12 106. országos illés január 27. 1870. Van ugyanis a gyakorlati technikának némely és igen sok oly tárgya, hogy nincs az a toll mely azokat meg tudná magyarázni és nincs az a nyelv a világon, mely oly bő lenne, hogy azt megmagyarázni képes lenne. Engedje meg e tekintettem hogy hivatkozzam épen Ivánka barátomnak tegnap felhozott példájára, hogy a ezipészek egyenlően tanulják mesterségüket, mégis az egyik jobb csizmát készít mint a másik. Méltóztassanak megengedni hozzá tehetnem azt, hogy én nem hallottam, hogy valaha valaki a ezipészséget megtanulta volna könyvekből. Az ily theoriailag történt tanulmányozások igen is kitűnő jeles professorokat állithatnak elő, ele gyakorlati embereket soha. Ezt az államtitkár, mint igen kitűnő technikus tudja, és következésképen most, midőn Magyarországnak tanintézetei nem állanak ott, hogy azokban a magyar ifjakat kitűnő technikusokká lehetne képezni, nem alkalmazhatott másokat, mint szakavatott idegeneket. Hozattak föl vádak, melyek mende-mondán alapszanak, s meg lehet, hogy egy elutasított pénzüzér, ki vasúti concessiót akart kapni, s nem kapott, sok mindenfélét összebeszélt, és mivel különben is gyanúsítások korában élünk, beszéde hitelre talált. Különösen hazánkban tapasztalható, hogy a gyanúsítások rettenetes könnyen terjednek, hogy nálunk igen otthonosak, s igy természetes, hogy egjr pár elejtett szóból csinálnak százannyit. Miután, t. ház! tökéletesen hatalmunkban áll, hogy magunknak a tényállásról meggyőződést szerezzünk, a mint az államtitkár ur tegnap kijelentette, nekünk kötelességünk, hogy e pletykáknak valahára véget vessünk: mert igaz az, mit Simonyi képviselő ur mondott, hogy ezek mindenesetre vagy igazak, vagy nem, de kárt tesznek hitelünknek, kárt tesznek a hazának ; hanem ha mi megteszszük kötelességünket, felszólítom magát a közlekedési minisztériumot is, hogy ő maga részéről is tegye meg azon lépéseket, melyek megkikivántatnak, hogy e hitelünket rontó mende-mondának valahára véget vethessünk. Magam is hallottam azokat, a mik előhozattak ; nem említem, hogy hoonan indultak; nálunk divatban van a ráfogás és az afféle pletyka után való kapás. De hogy e pletykák megindultak, annak részben csakugyan a közlekedési minisztérium az oka: nem mintha a felhozottak valóságon alapulnának, Isten őrizzen, hanem némely csekély mulasztások által. A mi a mulasztásokat illeti, elő kell, hogy hozzam, a mit Vukovics képviselő ur mondott a fiumei vonalra nézve. Ez igenis sok rósz vért okozott az országban, okozott pedig főkép azért, mert 1868. Julius 1. napján keletkezett határozata szerint a háznak e vonal legelsőbben lett volna kiépítendő. Lehettek igenis technikai akadályok. melyek miatt ez eddig nem történt; de a publicum ezt nem tudja s csak azt látta, hogy oly vasutvonalak, melyek akkor megemlítve sem voltak, azóta concessiót nyertek, és elkészültek. Véleményem szerint esakugj^an eljött ideje, hogy aministerium a gyanút, mely egyenesen azzal vádolja őt, hogy a déli vasúttársaság érdekét legyezgeti, valahára magáról lerázza. De van még egy más ok is, mely nagyon sokat tett arra, hogy a pletykák terjedjenek és ez ok némely nyilatkozatokban rejlik, melyek a minisztériumból jöttek. Meg kell jegyeznem, hogy a mit mondandó vagyok, sem az államtitkárt, és még kevésbé a minisztert érheti mint vád, hanem azon minisztérium más tagjait. Azon minisztérium némely tagjai vitatkozás közben aként nyilatkoztak, hogy: mi annak fogjuk adni a vasutat, aki nekünk tetszik. Mi a ház elé bocsátjuk a dolgot, s ha a ház elfogadja, az jó; de hogy melyik vonalat, mifélekép és kinek adjuk, abba a háznak beleelegyezní joga nincs. (Dervliség.) Efféle nyilatkozatok rósz vért okoznak és ha netalán ugy is volna, még is hallgatniok kellene azon uraknak (Derültség.) Kötelességem ismét kijelenteni, hogy ezen nyilatkozatok sem az államtitkártól, sem a minisztertől, hanem eredtek azon minisztérium kebeléből. T. ház! Méltóztassanak megengedni, hogy a csatornákról is szóljak egy pár szót. (EaUjulc!) Én mindazok után, miket itt hallottam, bátran ki merem mondani, hogy vasúthálózatunk, melynek kiépítése dicsérendő erélylyel halad, hazánk jelenlegi helyzetének és forgalmának megfelelni nem fog. Mert forgalmunk természete nem olyan, hogy annak megfelelni képes lenne. Nem fog megfelelni először azért, mert nincsenek vicinális utaink, vicinális utak nélkül pedig a vasutak nem sokat érnek. Másodszor forgalmunk nemcsak többnyire nyers terményekre van basirozva, hanem még ezentúl rohamos természetű, melyet a vasút kielégíteni nem bír. És itt kénytelen vagyok a ház igen nagyérdemű tagjának, Somssich Pál urnák nézete ellen szólni, hogy a garan.- és ipoly-völgyi vasutak igen szükségesek volnának. Nézetem szerint, ha mi azon vizeket, szabályoznók, sokkal nagyobb szolgálatot tennénk azon vidéknek, mint, ha a vizekkel párhuzamosan vasutakat építenénk. Más országokban minden legkisebb vizet felhasználnak a hajózásra és rajtam is azon nevetséges eset fordult elő, hogy oly vizeken utaztunk Amerikában, hogy a gőzhajó-fedélzetről bátran leléptünk a pártra, egy darabig sétáltunk mellette, és azután megint a legnagyobb kényelemmel felszálltunk a hajóra. Figyelemre méltó azon igyekezet, melylyel ott minden legcsekélyebb vizet fölhasználni törekednek, s azon gyorsaság, melyet ott a szállításban kifejtenek. Mert amit nálunk egy vasút 24 óra alatt