Képviselőházi napló, 1869. V. kötet • 1870. január 27–február 17.
Ülésnapok - 1869-112
154 112. crsz'cos lílés február 4. 1870. méti földmives-iskolákat nem lehet első rendű tanintézeteknek mondani, a mennyiben a költségvetésben is csak mint földmives-iskolák vannak említve. Ha van, t. ház, vidék az országban, ugy Magyarország déli alvidéke az, mely mind helyzeténél, mind foglalkozásánál fogva leginkább van följogosítva és képesítve arra, hogy egy első rendű gazdasági tanintézet fölállítását igénybe vegye; pedig ennek hiányát látjuk a Bánságban, és látjuk Bácskában is: a Bánságban, mondom, melyet méltán nevezhetni az ország gabonamagtárának; és Bácskában, mely 170 •mértföld területen majdnem 600,000 lakost számit, kik leginkább mezei gazdasággal és földmíveléssel foglalkoznak. T. ház! Azon reményben, hogy a t. ház az imént beterjesztett indítványt elfogadja, szabad Jegyen azon óhajtásomat kifejeznem, hogy az alföld számára fölállitandó gazdasági tanintézet székhelyéül Szabadka város jelöltessék ki. Ezt én, t. ház, nem kívánom provinciális érdekből, mert én szintén osztozom Tisza Kálmán t. képviselőtársam azon nézetében, melyet a múlt alkalommal nyilvánított, hogy provinciális érdekeket, mint kizárólagosan olyanokat a haza érdekei ellenében az országgyűlésnek respectámi nem szabad; de igenis óhajtom, hogy Szabadka város tűzessék ki a fölállitandó gazdasági tanintézet székhelyéül azért, mert ezt hazai földmivelési iparunk érdeke igy kívánja. Óhajtom, és kívánom pedig három tekintetből: 1-ször, mert Szabadka központja az alvidéknek, 2-szor, mert talaja legalkalmasabb a gazdasági kísérletekre, és mert 3-szor mint első rendű város, mely 18 Dmértföld saját területén kívül több urodalom tulajdonosa azon kedvező helyzetben van, hogy egy gazdasági tanintézet fölállításához nem csak erkölcsi, hanem anyagi támogatásával is hozzájárulhat. Ezeknél fogva ajánlom e három főtekintetet a minisztérium figyelmébe, és az indítványt, melyet magam is aláirtam, a t. ház pártolásába. (Helyeslés bal felől.) Elnök: A miniszter ur nyilatkozott. Kívánja tárgyaltatni a tiszt, ház? (Halljuk a minisztert!) Gorove István közgazdasági miniszter: T. ház! Nyilatkoztam már azon indítványra nézve, mely a tanintézetek fölállitásáról szól, de megvallom, ösztönözve érzem magamat azok után, miket a t. képviselő ur fölhozott arra, hogy én is viszont nyilatkozatomat megtehessem. A t. képviselő ur érdemesnek találta, hogy Bács megyét, s átalában az alsó vidéket az ország azon üdékéi közé sorolja, melyek a szóban levő tekintetben különös figyelmet érdemelnek. Midőn a t. képviselő ur a nevezett megyét nagyobb figyelembe vétetni ajánlja; engedje meg nekem viszont, hogy én a kormány részéről íölhivjam az ő általa képviselt megyének figyelmét saját érdekeire. (Halljuk! Halljuk!) A kormány eddigi helyzetének megfelelőleg intézkedésekre, akkor érzi magát hivatva, midőn az illető vidékek ezen intézkedéseket lehetőleg gyámolitják. Kénytelen vagyok azonban megvallani — s ezt nem szemrehányásképen mondom — hogy a mint érdemesnek tartotta tiszt, képviselő ur Bácsmegye érdekében fölszólítani a kormányt, épugy én is fölszólíthassam az ország érdekében a t. képviselő által azon megyét saját gazdasági érdekeinek előmozdítására. Mert kénytelen vagyok megvallani, hogy a legnagyobb fájdalommal tapasztaltam, hogy a nevezett megye a földmivelési és gazdasági érdekek előmozdítására nézve vajmi csekély tevékenységet fejt ki. így például Bács megye, mely az ország részéről apalovakkal oly bőven láttatott el, nem tartotta méltónak, hogy lótenyésztési bizottságot állítson föl, és fölmentette magát e tekintetben az ország érdekeinek előmozdítása alól. (Fölkiáltások: Igaz!) Ugyancsak Bács meg} r e az, mely eddigelé gazdasági egyletet sem volt képes öszszehozni. Engedje meg tehát a t, képviselő ur, hogy midőn mi ösztönözve érezzük magunkat az ország ezen nagy részének, a Bácska és a Bánság érdekeinek előmozdítására, legyen szabad viszont a kormánynak is azon óhajnak adni itt kifejezést, vajha ezen megye saját maga érdekeinek megfelelni sem késedelmeskedjék. (Élénk helyeslés a jobb oldalon.) Latinovics Vincze: T. képviselőház! Sajnálattal hallottam, hogy megyénk épen a gazdasági téren, melyen leginkább erős, a kormány által a képviselőház előtt megtámadtatott. Nagyon jól tudom, hogy annak nem a kormány az oka, mert tökéletesen igaza van ebben, hanem a viszonyok az okai, melyek e tekintetben fenforogtak. Ugyanis 1868-ban épen egyik rokonom borsodi Latinovics Lajos gazdasági társulatot akart e megyében fölállítani; (A szélső bal felől: Privát dolog! Nem tartozik ide!) de miután ezen rokonom időközben meghalt, (Fölkiáltások: Sajnáljuk, de nem tartozik ide!) azon gazdasági társulat nem létesült; hiszem azonban, és tökéletesen meg vagyok róla győződve, hogy az előadott viszonyok minket sem fognak háttérbe szorítani, s mi is iparkodni fogunk mindent elkövetni, a mi hazánk gazdasági viszonyait emelheti, és oda