Képviselőházi napló, 1869. V. kötet • 1870. január 27–február 17.

Ülésnapok - 1869-112

112. országos ülés február 4. 1870. 143 a t. ház akkor, midőn a lótenyésztésre általam megszavaztatni kért összeg tételei elő fognak jönni, magát a lótenyésztés ügyét egyátalában bővebben akarja tárgyaim. En előleg a t. képviselő urnák csak annyit jegyezhetek meg, hogy alig van Európában állam, mely a lótenyésztés előmozdítására és kifejlesztésére inkább volna hivatva, mint épen Magyarország. Hazánk oly lótenyészanyaggal bir, milyennel kevés állam. A lovak számát ugyan alaposabban és hitelesebben megfogjuk mondhatni rövid idő múlva, ha beérkeznek hozzánk azon adatok, melyek a népöszszeirás alkalmával szereztettek. Az eddigi adatok ugy állnak, hogy Magyarországnak jelenben 2 millió lova van, és igy nem sokkal kevesebb, mint Angliának. De itt azon különbség áll elő Magyarország és Anglia közt, hogy ott a lótenyésztés és nemesítés a legnagyobb tökélyre van emelve, mig nálunk a két millió ló legnagyobb része használhatatlan anyag. Itt keletkezik az államnak azon kötelessége, hogy azon lóanyagot, mely Magyarországban létezik, oly tökéletességre emelje, a mennyire csak Magyarország éghajlati és gazdasági viszonyai megengedik. Azon felül, hogy a kormány ezen lótenyészintézeteket készen vette át, természetesen feladatának nem tekinthetett mást, mint, hogy azon úgynevezett fundus instruetust, mely az országnak milliókra meg milliókra terjedő értékét képviseli, neosak hanyatlani ne engedje, hanem kötelességének tartsa, azt tovább fejleszteni. A további fejlesztésre pedig méltóztassanak meggyőződni, a mostani kormány nem kér nagyobb öszszeget az országtól és nemzettől, mint a menynyi eddigelé fordíttatott arra; hanem más irányt indított meg, hogy ennek folytán az intézetek czéljuknak jobban megfelelhessenek, mint eddig. A kormány főfeladatául és kötelességéül teszi különösen azt, hogy azon visszásságot megszüntetéssé, mely eddig fenállott : t. í., hogy a lótenyésztés eddigelé a nagy közönségtől úgyszólván elkülönítve volt, erre nézve a nagy közönségnek figyelme és érdeke eddig felébresztve nem volt. Azon intézeteknél, melyek eddigelé 1868és 69-ig tisztán katonai kezelés alatt álltak, igen is feladatunknak ismerjük, hogy a polgári hatóságoknak is befolyás engedtessék, és azon érdek, melylyel mulhatlanul viseltetik az egész földmivelő osztály a lótenyésztési intézetekre, különösen felébresztessék; és jelenthetem a t. háznak, hogy e tekintetben a siker csakugyan el is éretett. Mert a mint a kormány az első felszólítást a megyék és gazdasági egyesületekhez kibocsátotta — megvallom — egy kis kivétellel, mert itt-ott egy kis hanyagsággal találkozott ugyan, de az ország legnagyobb részében nagy részvétre talált és megalakultak azon lótenyésztési bizottságok s ezekben tanúsította is magát azon érdekeltség, melyet minden tekintetben szükségesnek vélek, különösen épen a legutolsó alkalomI kor a legközelebbi időkben, midőn az tárgyaltaj tott, hogy az egyes méntelepeknél a vidéknek megfelelő apalovak adassanak. E tekintetben az I érdekeltség, mondhatom a t. képviselőháznak, a lehető legnagyobb volt és a mi eddigelé a katonaság által éretett el, most az érdekeltek, a közönség közvetlen részvéte mellett történik már is. i Említette a t. képviselő ur a posták iránti intézkedését a kormánynak. Igen nagy köszönettel tartozom, hogy legalább is azon jó szándékot, melyet a közlekedés emez eszközeire nézve a kormány eddigelé mutatott, szíves részrehajlatlansággal elismerte. A minisztérium igen is tudja, hogy e téren még sok a teendő, s tudja, hogy igen is minden felelősségét érző államhatalom és kormány szemei előtt azon ezélnak kell lebegni, mely a czivilizált államokban abban nyilatkozik, hogy minden legkisebb levél, minden ezimzettnek a lakhelyére vitetik, a legI nagyobb pontossággal, és naponkint. De méltóztassék a távolságot megmérni, mely a mi viszonyaink és ezen állapot közt van, és azt hiszem, nemcsak íölmenteni lesznek szívesek a kormányt e tekintetben, hanem még azon gyámolitást és támogatást is megadni, mely szükséges arra nézve, hogy e még messze levő czél általunk is valahára eléressék. E részben, azt hiszem, bővebben nyilatkoznom fölösleges; hanem a t. képviselő urnák azon észrevételét, a melyet különösen a központi posta-kezelésre nézve fölemlíteni méltóztatott, nagyrészben igazságosnak elismerem, és azt hiszem, hogy a képviselőház a t. képviselő urnák fölszólitását nem csak hozzám intézettnek fogja találni, hanem intézettnek fogja találni a törvényhozáshoz is, különösen azon alkalommal, midőn a kormány meg fog jelenni a végett, hogy a segédeszközöket e tekintetben tőle is megtagadni ne méltóztassanak. Mindenki tudja, mily helyzetben van jelenleg a pesti posta-intézet. Valóban el kell mondanunk, hogy, ha tán nem használjuk is ezt a szót, „a szégyennek" — hanem valóban az átállásnak egy nemével kell belépnünk a jelen postaházba. És ezt különösen érzi az ember, ha meggondolja, hogy azon ezerekre menő idegenek, a kik jelenleg Pestet meglátogatják, majdnem mind azon helyzetben vannak, hogy meglátogatják egyszersmind a postaházat is. En tehát amellett, hogy kötelességemnek ismerem, a központi posta-kezelést is naponkint pontosabbá, és hivatalos eljárásában gyorsabbá tenni, jelenthetem a