Képviselőházi napló, 1869. IV. kötet • 1869. deczember 3–1870. január 26.
Ülésnapok - 1869-105
402 105. országos isiét január 26. 1810. talást szerzett magának külföldön, meg fogja engedni nekem, hogy nincs, — én legalább nem ismerek parlamentet, mely előtt a coneessió öszszes szövege ugy, mint mi nálunk, képezze a diseussió tárgyát. En ebből nem akarom azt következtetni, hogy azért ezen ház a kormány iránt több bizalommal viseltessék, de jogom van abból következtetni azt, hogy ezen kormány mindenkor teljes nyilvánossággal járt el. Különben visszatérek arra, a miből kiindultam. Én nem tartom a magam nézetét a leghelyesebbnek, és Simonyi képviselő ur sem fogja kívánni, hogy az övét tartsam annak; de ha a vasúti előterjesztésekre nézve akár neki, akár bár kinek e házban észrevétele vagy jobb terve volna, bizonyosan helyén lesz, ha arra nézve fogalmazott javaslatot fog letenni a ház asztalára, melyhez mindnyájan hozzászólhassunk, a hiányokat kiigazíthassuk, és javíthassunk, a hol javítani kell. Különben, ismétlem, minden eddigi előterjesztésre nézve nem volt egy eset sem, a melyben a kormány nem követte volna szigorúan a fenálló rendszabályokat és törvényeket. Egy másik pontban azt mondotta Simonyi képviselő ur, hogy talál ő a pénzügyi bizottságnak a közmunka és közlekedési minisztérium költségvetésére vonatkozó jelentésében egy passust, a mely megint azt mutatja, hogy olyan mulasztás történt a közmunka minisztérium részéről, melyre nézve kénytelen volt észrevételt tenni a pénzügyi bizottság: és ez az, miért nem mutatta be a kormány az uj terveket és előirányzatokat, valahányszor kőutvonal építéséről volt szó. Itt a hibát nem tulajdonithatom neki, mert ő nem ismerheti azon körülményeket, melyek én előttem tudva vannak, de meg fogja engedni, hogy erre nézve is fölvilágositással szolgáljak neki. A t. ház több érdemes tagja részt vett a pénzügyi bizottságnak múlt évi tárgyalásaiban, és nagyon jól tudják, hogy mint előadó a minisztérium részéről épen én indítványoztam azt, hogy mikor egy uj útnak építéséről van szó, melynek előállítása mindenesetre nagyobb költségeket igényel, habár ezen költségeknek fölhasználása több esztendőre, egész éveyclusra terjed, mindannyiszor a törvényhozásnak az uj előirányzat mutattassák be. Ezen véleményemet a múlt évben elfogadta a pénzügyi bizottság, és midőn az idén ujabban fölmerült e kérdés, a pénzügyi bizottság az én nézeteimhez járult, és az előadottak szerint, azt hiszem, Simonyi képviselő urnák nincs joga ebből azt a hibát következtetni, hogy ime oly mulasztást követett el a kormány, mely a pénzügyi bizottságot megrovásra késztette. Fölhozta továbbá mulasztásképen a tisztelt képviselő ur a pécs-barcsi vasutat. Én, megvallom őszintén, mai napig sem értem, mivel hozta ezt kapcsolatba, vagy mit akart ezzel mondani? csak azon egy tényt jegyeztem föl magamnak, hogy ott is egy rettentő mulasztást követett el a közlekedési minisztérium: mert midőn azon vasút megnyittatott, csak 28 kocsi állott rendelkezésre, minek következtében kénytelen lesz a vasúti társaság bizonyosan majd a déli vasúti társaságtól kocsikat kölcsönözni. Ebben — mondja ő — valaminek rejleni kell. Én ezen dolognak utána néztem, és a coneessió második §-ban ezt találtam: „A tervezett állomási épületek és meghatározott szállítási eszközök a tényleges forgalom szükségéhez képest fognak előállíttatni." Itt van a közigazgatási eljárásról szóló jegyzőkönyv, mely világosan constatálja, hogy midőn ezen vasút megnyílt, azon vonalon. mely egészben 8 és néhány tized mértföld hosszaságu, volt összesen 5 gőzmozdony, 20 személyszállító és 172 teherszállító kocsi, mire nézve a bizottság kijelenti, hogy mivel ezen szám a normális arányoknak teljesen megfelel, mert 1:1 locomotiv és 22:5 kocsi teljesen elég egy mértföldre, annálfogva a forgalmi eszközöknek ezen állományát tökéletesen elégségesnek találja. (Tetszés jobb felől.) Itt van a jegyzőkönyv, mely ezt tartalmazza. Az igen természetes, hogy, midőn ily rövid kis vonalok egy másik vonallal kapcsolatba jönnek — mint jelen esetben a kanizsa-barcsival — ha különösen a kőszénszállitás következtében a forgalom saját vonalán nagyobb lesz: vagy maga fogja forgalmi eszközeit a szükséglethez képest szaporítani, vagy kölcsön fog venni kocsikat; ez nem mulasztás, nem hiba, hanem esetleg oly kötelesség, melyet a kormány megkíván, és e tekintetben a viszonyosságot is követeli. Emiitette a tisztelt képviselő ur később a kassá- oderbergi vasút viszonyait, és ebből is nagy megrovásokat hozott föl a kormány ellen. (Halljuk!) Erre nézve a tényállást röviden előadom a következőkben. A kassa-oderbergi vasút concessiója eredetileg Rich testvérek és társaiknak lett megadva, még pedig, a mint megjegyeztem, nem a magyar kormány által. E concessiót, mivel az engedélyesek érvényesíteni nem birták, átruházták, még pedig, megjegyzem, a magyar kormány előtti tárgyalások folytán Lagrande du Monceau és a societé industrielle-re. Midőn a magyar kormány Lagrande du Mónceau és a societé industriellel állott szemben, idején látta Lagrande du Monceau irányában egykissé keményebb feltételeket szabni, különösen a vállalat biztosítása érdekében, és mikor Lagrande du Monceau ezen föltételeknek eleget tenni képes nem volt, előtérbe állította az B internationale K-t egy más
