Képviselőházi napló, 1869. IV. kötet • 1869. deczember 3–1870. január 26.

Ülésnapok - 1869-105

898 105. országos Illés Január 26. 1870. idézett számokat helyre igazítsam, voltam kény­telen felhozni. Tegnapi beszédében ugy látszik a múltkor ©lejtett fonalat ismét fölvette, midőn áttért azon mulasztások felsorolására, melyek a csatornák körül történtek. E tárgy más oldalról is szóba hozatott s én bátor leszek a ház engedelmével röviden előadni azokat, miket a minisztérium a közigazgatás ezen ágában tett. Való igaz, hogy a kölcsön, melyet a t. ház megszavazott, nem csak vasutak, de egyszersmind csatornák építésére is lett felvéve; de az is igaz, hogy a minisztérium e teendőihez képest több csatorna tervet vett tárgyalás alá, nevezetesen a jövő hazai csatorna rendszernek fővonalait, mondhatom alapjait, képezik a következő csatorna vonalak: 1 -szőr a pest-csongrádi csatorna, 2-szor a tiszalök-gyomai, 3-szor az Ermellék-berettyó, vagy — ugy hiszem — szatmár-gyomai csatorna. A mi az első csatornát illeti a pest-csongrá­dit, ennek rendeltetését a minisztérium minőig ugy fogta fel, hogy az első sorban hajózási czé­lokra épüljön, hogy a Tisza és Duna közt Pest alatt minél rövidebb összeköttetés létesíttessék. Azonban a közbeneső területnek confíguratiója oly nehézségeket mutatott, hogy körülbelül 92 lábnyi bevágással lehetett volna csak ezen csa­tornát létesíteni; minek következtében találkoz­tak külföldi válalkozók, kik azt mondák, hogy fognak segíteni a bajon, hogy alkalmazni fognak csöveket és gőzgépeket és Pesten 100 lábbal fogják felemelni a vizet, hogy ugy táplálják a csatornát. Nem tagadom, szép elmélet ; magam is gyönyörködtem a tervekben, — de bocsánatot kérek, hogy ha e viztáplalásra szolgáló és javas­latba hozott mód gyakorlati kivitelére nézve én magam részéről némi aggodalmakat tápláltam ; mert részemről ily módon a csatorna elő állítá­sát némileg problematicusnak tekintettem s azért nem érezem magamat indítva arra, hogy ily kö­rülmények közt jó lélekkel a miniszternek javas­latot tegyek. (Helyeslés jobb felőli) A mi a többi csatornát illeti, azokra nézye azon nézetben voltam, hogy azok inkább öntö­zési, mint hajózási czélokra lesznek építendők. Különösen a tiszalök-gyomai vonal oly közel és tökéletesen párhuzamban fut a Tiszával, hogy ott hajózási csatornát előállítani nem szükséges. De annál több fontosságot tulajdonitok a föld­mivelés és mezőgazdaság szempontjából annak, hogy hasonló recipiensek előállíttassanak az al­földön és ezek által a földmivelőknek mód nyúj­tassák földjeik öntözésére. De kénytelen vagyok e tekintetben is bevallani, hogy némi aggály lyal tekintettem ezen tervek valósítására, mert nem találtam törvénykönyvünkben oly intézkedéseket, melyek a készített recipiens szomszédos lakossá­gát azon helyzetbe tették volna, hogy a reci­piensből nyert vizet biztosan felhasználhassák a föld öntözésére. Méltóztassanak fölvenni, hogy nincs törvényünk, mely biztosítaná a földmivelő­ket, hogy egyik vagy másik szomszédja, kinek földén keresztül kellene a vizet vezetni, nem fog-e ez ellen oly akadályokat gördíteni, melyek­nél fogva az egész törekvés illusoriussá válnék. (Közbeszólás: Tett volna törvényjavaslatot!) Mind­addig, míg ily intézkedésekről gondoskodva nem lesz, sok tekintetben időelőttinek tartom ily nagyszerű vállalatokba nagy országos költségeket befektetni. (Helyeslés jobb felől.) Említést tett még t. képviselőtársam a Ti­sza szabályozásáról is, és fölhozta mindazon mu­lasztásokat, melyek a magyar kormányt e tekin­tetben terhelik. Engedje meg a t. képviselő ur, hogy e részben is némi felvilágosítással szolgál­jak. Talán az egész kontinensen nincs második mű, mely kiterjedésére oly nagyszerű és ered­ményeiben ily sikeres lett volna, mint a Tisza­szabályozás. Bárhol a világon létesültek hasonló nagy szabályozási művek, az első volt az, hogy az előállítási költségekkel létrehozott müvek fen­tartására nézve alkalmas intézkedések tétettek. Ha nézzük más államok gyakorlatát, be kell val­lanunk, hogy felügyelet és fentartás tekintetében nagyon hátra vagyunk, más országokhoz képest. És mégis mit látunk? Nem egy eset mutatja, hogy a legjobb coneeptióval készült és a legsza­batosabban keresztül vitt munkálatok mindamel­lett elemi eshetőségeknek mindig ki voltak téve. Példa arra az éjszak-németországi Élbe szabályo­zása, példa a Loire szabályozása Francziaország­ban. Emlékezünk még mindnyájan azon nagy veszélyekre és károsodásokra, melyek magát a császárt a helyszínére vezérelték, a honnan ke­letkezését vette azon jeles franczia gátrendszer, melyet Ivánka képviselő ur felemlített. Emléke­zünk Lombardia kitűnő vizimüveire és tudjuk, hogy néhány év előtt mégis mily nagy csapá­sokról hoztak hírt az onnan jött tudósítások. Ellenben a Tiszára nézve mi történt? Nem em­lékszem, hogy Tokajtól Titelig csak egyszer is állott volna elö eset, a hol nagyobb veszélynek lett volna kitéve a lakosság. Történtek némely ára­dások, de hol? Ott, hol a kormány ezt maga előre látta, és hol a bekövetkezett események okait ismerte, és midőn ezen okok elhárítására nem egy ízben, különösen mindjárt kormányzata kezdetén 18,67-ben, a kellő intézkedéseket meg­tévén, javaslatot terjesztett a ház elé; közönsé­gesen tudva van, hogy a ház, tekintettel pénz­ügyi viszonyainkra, a kívánt költségeket a pénz­ügyi bizottság javaslata folytán megtagadta. Ha tehát ezen 1,600,000 írt költségre szükségünk van — és bizony bátran merem állítani, hogy igenis

Next

/
Oldalképek
Tartalom