Képviselőházi napló, 1869. IV. kötet • 1869. deczember 3–1870. január 26.

Ülésnapok - 1869-105

396 105. országot Ólét január 26. 1870. T. képviselőház! Magam is elégnek tartom már eddigi felszólalásomat; de azt hiszem, ha a t. kormány átalában tart valamit arra, hogy ne csak azon párt bizodalma által támogattassék, mely párt őt oda emelte a hol van, hanem hogy a lehető legtöbb kérdésben az ellenzék bizodalmát is bírhassa, (Jobb felől ellenmondás) — a belkérdésekben értem, melyekhez a legtöbb esetben semmi közjogi diferentia nincsen kötve — hogy mondom, az ily kérdésekben az ellenzék bizodalmát, támogatását és pártfogását is megnyerje ; ez csak ugy fog történni, ha az ily viták alkalmával, minő jogosult szerintem a mostani, a vitás közlekedési kérdésekben is, a kormány minél gyorsabban és kellő orvoslást fog találni. Ez kérésem, melyet a kormámdioz intézek. Hollán Ernő államtitkár: T. ház! A mai viták folyamában felmerült egy kérdés, mely személyemmel kapcsolatban áll, és a melyet én bizonyára elő nem hoztam volna, ha más oldalról elő nem hozatik, sőt kapcsolatban az észrevétellel eljárásomra és magamtartására nézve, értem a hírlapok utján is nagyon elterjedt vesztegetési ügyet, melyet Ivánka Imre képviselő társunk előhozott, azon megjegyzései, hogy talán az ón helyzetemben máskép járt volna el. Engedje meg a t. ház, hogy ennélfogva saját igazolásomra a dolog valódi állását előtüntessem. (Halljuk!). Történt múlt évi november, nem tudom melyik napján, hogy hivatalomból haza jővén, magán lakásomon az asztalon egy levelet találtam. A mint a levelet felbontottam, láttam, hogy idegentől jő, mert franczia nyelven volt fogalmazva, és láttam azt is, hogy foglaltatik benne egy melléklet, melyből világosan láttam, hogy az utalvány, mely 40,000 írtról szól, és mely kifizettetik a kibocsájtó nevére vagy rendelményére az aláirt brüsseli bank irodájában azon nap, midőn ő fölsége a buda-ujszőnyi vasútvonalat engedélyezte. A mint a levelet és annak foglalatját elolvastam, nem haboztam arra nézve, hogy mi a teendő. A levelet magamhoz véve, még az nap felkerestem miniszteremet, kinek e levelet átadtam. A miniszter szintén kötelességérzete szerint a levelet bemutatta a miniszter tanácsnak; a minisztertanács határozott: elhatározta azt, hogy előbb a külügyminisztérium utján kérdés intéztessék a belga hatóságokhoz, vajon ilyen esetekben, midőn egy belga alattvaló külföldön, külföldi irányában hasonló bűntettet követ el, van-e bűnvádi keresetnek helye ? Hosszabb jegyzékváltás után valahára megérkezett a belga közvádló nyilatkozata, melyben a Belga törvényszéket idézvén, kijelenté, hogy igen is, ily esetekben bűnvádi kereseteknek helye van; minek folytán a minisztertanács a bűnvádi kereset megindítását elrendelte. Ez az egyszerű tényállás; és a mennyiben Ivánka t. barátom felhozta, hogy az én helyzetemben ő ajtót mutatott volna ezen embereknek : én nem tudom, hogy más, hasonló esetben az én helyzetemben mit tett volna; de annyit mondhatok, hogy ajtót nem mutathattam, mert nálam nem is voltak; és mivel mást nem találtam, mint a levelet, nem tehettem egyebet, mint a levelet miniszteremmel közölni. (Helyeslés jobb felől.) Csak azon megjegyzésre kérek engedelmet a t. háztól, hogy, ha valaki azt hinné, hogy én kérkedésből, vagy azon szándékból jártain el igy, hogy ostentatióból hozzam ez ügyet a közönség elé : ezen egyszerű előadás bizonyosan meggyőzte a t. házat, hogy nekem ez szándékom nem lehetett. Azonban köszönettel tartozom a minisztertanácsnak határozatáért; mert azon világos intentiót látom benne, hogy a külföldi vállalkozók irányában határzott jelét kívánta adni, hogy módok, melyek másutt divatban vannak, és talán czélra is vezetnek, Magyarországon és magyarországi tisztviselők körül roszul vannak alkalmazva. (Éljenzés jobb felől.) Ezt közbevetőleg megjegyezve, engedje meg a t. ház, hogy megtegyem észrevételeimet azokra nézve, mik a közmunka és közlekedési miniszter budgetjének tárgyalásánál átalános észrevételek gyanánt előadattak. (Halljuk!) Első sorban áll Simonyi Ernő képviselő ur, ki elismerésreméltó buzgalmat fejtett ki a közmunkaminiszterium budgetjének tanulmányozásánál, miről már a múltkor a költségvetés átalános vitatása alkalmával adott tanúságot. Tanújelét adta ennek különösen a tegapi napon is, midőn nemcsak ezen minisztérium közigazgatási rendszerét vette bírálat alá, de felemlítette a tárgyaknak egész sorát, melyekből azt következtette, hogy a minisztérium tisztviselőit a kötelességmulasztás vádja éri. Nem volt alkalmam, hogy a mai lapokat áttekinthettem volna és igy beszédét gyorsirói följegyzés után elolvashattam volna; egyedül csak tegnap tett saját jegyzeteim vannak kezeimnél, és én szabadságot kérek a t. háztól, hogy ugyanazon sorrendben, amint állításait fölhozta, én egyenkint ellenészrevételeimet megtehessem. (Halljuk!) Először is átalános vádkép hozta fel, hogy a kormány csak vasutakat épít, és hogy egyátalán a körébe eső többi teendőkre semmi figyelmet nem fordit. Hasonló észrevételek több oldalról is tétettek, ezekre azonban igen alaposan megfelelt maga a közmunka miniszter ur; én tehát egyszerűen csak azon észrevételre szőrit-