Képviselőházi napló, 1869. IV. kötet • 1869. deczember 3–1870. január 26.

Ülésnapok - 1869-104

380 104. országot ülés jantfr 25. 1870. Különben ezen szakismeretre nézve rendkívül sok beszéd van mindenütt. Ezen szakismerettel mentegetnek mindenfélét. Mentegetik azt, hogy a magyar ember alig kap alkalmazást a közlekedési minisztériumban; (Igaz! a bal oldalon) én nekem is volt egy kis tapasztalásom az életben, és én azt mondom, hogy ily dolgokhoz egy kis józan felfogás mellett igen kevés szakismeret kell. A vasutak építésére vonatkozólag minden, de minden mű oly részletesen van megírva, hogy abban semmi ujat nem talál fel egyhamarjában valaki. Ha alagút vagy viaduct építendő, vagy hidakról van szó, csak a mintát kell megválasztani, és ha az megvan, ott minden téglának a helye le van irva, ugy hogy oda roppant szakismeret nem kívántatik. Kell hozzá egy kis józan felfogás, hogy tekintettel a helyi körülményekre csináljuk a választást. Azon megjegyzésem is van a ház elé terjesztett vasúti törvényjavaslatokra nézve, hogy ón nem tudom, micsoda fatalitásnál fogva, hanem mindig ugy történik, hogy mikor az ülésszaknak vége van, akkor az utolsó napokban terjesztetnek elő a vasúti törvényjavaslatok. (Igaz! a bal oldalon.) Méltóztassanak nekem mutatni oly törvényjavaslatot, melyet előbb terjesztettek volna elő; mindig akkor jönnek a vasúti törvényjavaslatok, midőn néhány nap múlva a ház elnapolja magát. A mi a régibb vasutakat illeti, a melyekre nézve a minisztérium mégis már intézkedett, fel kell említenem — és ez iránt felvilágosítást kérek, mert egész positivitással nem tudom — hogy a pécs-barcsi vasútnak, melynek az ország kamatbiztositást ad, miért engedtetett meg a vonal megnyitása akkor, mikor a társaságnak rendelkezése alatt 28 kocsinál több nem volt; kénytelen volt tehát kocsikat kölcsön venni más társaságoktól, különösen a déli pályától, a mely annak szomszédja, a melybe belemerülvén, jövedelme kevesebb, természetesen mert a kocsik használatáért bért kell fizetnie, és igy nagyobb a kamatbiztositás fejében fizetendő kárpótlás. A vasúti szerződésekben meg van határozva, hogy mértföldenkint mennyi ezer forint fektettessék mozgó anyagra; ha tehát ezen 9 mértföldön nem volt több, mint 28 kocsi mindössze, akkor én azt hiszem, hogy a minisztérium nem teljesítette kötelességót, mikor megengedte, hogy ezen vasút ily körülmények közt megnyittassák, és már a megnyitás napjától igénybe vegye az ország garantiáját. A másik vasút, melyre nézve észrevételeket kívánok tenni, a kassa-oderbergi. (Halljuk!) Ezen vasutat nem a mostani, hanem az előbbeni kormány engedélyezte; kiépítve, az igaz, hogy még most sincs. Akkori időben, mikor az engedély kiadatott, mindenki tudja, hogy az engedélyes Langrand-Dumonceau nyíltan hírlapokban hirdettette Belgiumban és Francziaországban, hogy ő ezen a vasúton 60 millió frankot fog nyerni, s emellett kimutatást közölt, mely igazolja, hogy az engedélyes 24 millió frtot, az az 60 millió frankot nyerhet. Megsokalta ugyan ezen nyereséget a magyar kormány és uj szerződést kötött. Mellesleg mondva, nem a közlekedési minisztérium tette ezt, mert az is különös dolog Magyarországon, hogy a vasúti és közlekedési eszközökre nézve két minisztérium, a közlekedési és pénzügyi intézkedik; én ugyan azt gondoltam, hogy a pénzügyminisztériumnak semmi befolyása a vasutakra nincs, mint az, hogy termézetesen őt kérdik meg, ha ezen vasút megszavaztatik, képes lesz-e a szükséges pénzt megadni vagy sem ? de hogy azontúl is befolyása legyen, azt átalában nem vagyok képes összeegyeztetni a miniszteri felelősséggel és a parlamentális eljárással. Hogy visszatérjek, tehát a pénzügyminiszter ur kötött uj szerződést, hogy minő jogalapon vagy mi módon szedte rá Langrand-Dumonceau-t, hogy szerződéséről lemondjon, nem tudom; de azt tudom, és ez is nyilván ki volt mondva, hogy Langrand-Dumonceau a szerződéstől viszalépett. 3,500,000 írt kárpótlást kaptak a vállalkozók, kik az előmunkálatot teljesítették 1,700,000 frtot, és mint hallottam, a pénzügyminiszter ur — és itt tán már consultálván a közlekedési minisztert is — két millióval drágábbá tette azon feltételeket, melyek szerint az uj társaság tartozik felépíteni a vasutat. A régi szerződésben ugyanis rósz anyag, t. i. 17 fontos sínek és rósz faalap volt kikötve, ezt megváltoztatta a pénzügyminiszter ur, s igy a szerződést 2 millióval drágította. Tehát ezen uj társaság 7.200,000 írtnak előleges lefizetése mellett elvállalta ezen vasútnak kiépítését. Es igy 7 millióval kevesebbet nyert, mint a mennyit nyerhetett volna a belga társulat, de mégis igen sokat akart nyerni. (Derültség.) Ha ezen szerződéseken annyi nyerni való van, nem tudom mért nem vásárolta azt meg maga az állam? Hiszen, ha csakugyan 2é millióval kell több biztosítékot fizetni, mint ha saját költségén építette volna, ennél szebb befektetést nem tehet vala a kormány. (Felkiáltások a szélső bal oldalon: Igaz!) A mi magát az első szerződést illeti, ha azon okmányok, melyeket a minisztériumtól kértem, kezünkben lesznek: tán ideje lesz, hogy a ház terjeszsze ki figyelmét arra, mily tekintetben és mennyiben érvényesek az ily szerződések és ki az, ki ezen szerződések megkötéseért felelősségre vonható? mert én azt hiszem

s hogy a ki az ország vagyonát hűtlenül kezeli, volt légyen vagy bármely kormány alatt is, felelősségre vonható ; mert ily károk megtérítésére nézve elévü-