Képviselőházi napló, 1869. IV. kötet • 1869. deczember 3–1870. január 26.

Ülésnapok - 1869-104

378 1Ö4. országos Ölés január 2G. 1870. mikor t. i. a víz nagy, használható. De ezen csatornának is — értem a Ferencz-csatornát — valami jövedelmei vannak, valami kiadásai lesznek; hanem én a költségvetésben annak nyomát sehol nem találtam : sem a pénzügyminisztérium, sem a közlekedési minisztérium költségvetésében, pedig kellene valahol lennie. Ismételten is mondom, hogy a csatornákra semmi tekintet nincsen, de nincs is tekintet a vizek szabályozásánál az ország vidékeire sem. A minisztérium által beterjesztett tervekben és jelentésekben még csak nyoma sincs annak, hogy létezik oly viz az országban, mint a Vágh vize, pedig fontos e viz, habár csak egy részben hajózható és e viz fenyegeti a partjain lakókat, s csak néhány év előtt, szerencse, hogy alább szakadt meg a töltés, különben elsodorta volna az ott lakókat nagy területen. A felvidék számos képviselőt küld a jobb oldalra, azok becsületesen szavaznak a kormány mellett, de miért gondoljon a kormány a félvidékkel? (Derültség.) A minisztériumnak a múlt három évben főteendője a vasutakra volt fordítva; még mielőtt a minisztérium életbe lépett volna, voltak már vasutak, melyek az elébbi kormányok által létesíttettek : ezen vasutakra nézve sok oly körülmény forog fen, mely eket okvetlenül tudni kell a képviselőháznak, a melyekre nézve előbb-utóbb határozni kell. Ezen tekintet indit engem arra, hogy múlt év október közepe táján, midőn az országgyűlés összejött, azon kérdést intézzem a minisztériumhoz : ha vajon kész-e azon szerződéseket, melyeket akkor a legnagyobb részletességgel megneveztem, a ház asztalára le-tenni, kinyomatni és a képviselők közt kiosztatni? Igaz, hogy az illető miniszter ur egész készséggel azt felelte, hogy ez ellen semmi kifogása nincs és hogy igenis ezt egész készséggel fogja teljesíteni ; hanem hogy ennek teljesítése bizonyos időt kivan; de mihelyt csak lehetségek, a lehető legrövidebb idő alatt megfog történni. Most három hónapja elmúlt, és mindeddig nem történt meg az előterjesztés. Ennélfogva a múlt kormány idejében épitett vasutakra vonatkozólag a képviselőháznak azon kellő tudomása nincs, melynek lenni kellene oly fontos érdekben, mely esetleg nagy mennyiségű adónak és fizetésnek lehet okozója. A t. ház méltóztatik tudni, hogy ha mindazon vasutaknak, melyek most Magyarországban már készek vagy megszavaztattak és igy már foganatba veendők, kamatbiztositása együtt véve, beleszámítva a vasúti kölcsön kamatait is, körülbelől 40 millió évenkinti biztosításra megy ; jöhetnek eshetőségek, midőn az országnak mindezen 40 milliót meg kell fizetnie; remélem, nem fog történni: de az országgyűlés kötelezte az országot esetleg 40 millió évenkinti kamatbiztositást fizetni. Es ily eshetőség jöhet: mert nagyon meglehet, hogy mig p. o. a tiszai vaspálya az 1868—69-iki évben a jó termések következtében oly nagy mennyiségű gabnát szállított, hogy visszafizethette az előbbi kamatbiztositás fejében kapott pénzeket: jöhet ismét egy rósz termés, több egymásután jövő rósz; és, midőn az országnak nem lesz sok kivinni valója, akkor beállhat azon eset, hogy a tiszai és más újonnan épitett vaspályák igénybe fognák venni a kamatbiztositást. Az újonnan épitett vasutak közt pedig méltóztatnak tudni, hogy több olyan van, mely számos éven keresztül okvetlen igénybe fogja venni, ha nem is az egész kamatbiztositást, de legalább annak legnagyobb részét. A vasutak építésére vonatkozólag nekem mindjárt, midőn először volt szerencsém hazámba visszatérni, föltűnt az, hogy midőn a törvényhozás elé hozatnak, itt nincs még meg azon kellő nyilvánosság, azon kellő ismeretszerzés lehetősége, melylyel az más európai államokban kezeltetik. Ez nem csak nekem tűnt fel, feltűnt ez a t. ház pénzügyi bizottságának is. Midőn a zákány-zágrábi és a hatvan-miskolezi vasutak megszavazása végett törvényjavaslatok terjesztettek a ház elé, és ezek a pénzügyi bizottsághoz utasíttattak, ezen bizottságnak május 4-ik és 5-ikei üléséről szóló jegyzőkönyvében a következőket találom : „A pénzügyi bizottság mindenekelőtt azon kérdést találta a kormány képviselőjéhez intézendőnek : mi okon mellőzte ezen vonal kiadásánál a csőd-hirdetést, és hagyta ennélfogva felhasználatlanul a nagyobb verseny lehető előnyeit 1" Ugy anezen jegyzőkönyvben a következeket találom : „Hollán Ernő államtitkár a képviselőház azon végzésére utalván, mely a kérdéses vonalok kiépítését kötelességévé tette a kormánynak, kiemelé, hogy maga ezen végzés, nyilvánosságát és hatályát tekintve, felért bármely csődhirdetéssel.* Azt tehát az államtitkár ur nem tagadja, hogy a csőd-hirdetés szükséges, hanem azt gondolja, hogy az országgyűlés határozata tudva van az egész világ előtt, mert magyarul beszél mindenki Európában, Ázsiában és Amerikában; mindenki tudja, mi történik a magyar országgyűlésen, és nincs a külföldön más dolguk az embereknek, mint olvasni azokat, a mik a magyar országgyűlésen mondattak. Azonban a pénzügyi bizottság az államtitkár ur feleletét kielégítőnek tekintette, de a központi bizottság ismét visszajött ezen kérdésre, de ez már nem a csődhirdetés szükségességét elismerő államtitkár-