Képviselőházi napló, 1869. IV. kötet • 1869. deczember 3–1870. január 26.

Ülésnapok - 1869-104

104. orexágot flits január 25. 1870. 373 szággyülés nem fog valamely minimumot meghatározni, mint más országokban történik, hogy például hány száz vagy ezer írtig terjedjen azon összeg , a melyről a minisztérium rendel­kezhetik, mig ilyen felhatalmazást nem nyer a minisztérium az országgyűléstől, addig állni kell azon alkotmányos elvnek, hogy az országgyűlés jóváhagyása nélkül az államvagyon lényegéről a minisztérium maga saját tetszése szerint nem rendelkezhetik. (Helyeslés a bal oldalon.) Én azt hiszem, ez iránt talán akkor lehet majd intézkedni, ha az igért kimutatás be fog terjesztetni; de intézkedni e tárgyban minden­esetre kell, s azért addig is a miniszter urnák ezen, nézetem szerint alkotmányosan téves fel­fogása ellen tiltakozni képviselői kötelességem­nek tartom. (Helyeslés a bal oldalon.) Lónyay Menyhért pénzügymi­niszter: Kérem, az alkotmányos téves felfo­gást ne méltóztassék beszédemre alkalmazni: mert én nem elvekről szóltam és soha se von­tam kétségbe azt, hogy az államvagyonnak el­idegenítését illetőleg, mihelyt az államvagyon oly nevezetes részletéről van szó, a melyre nézve az illető miniszter a felelősséget magára nem vállalhatja, mindig a törvényhozás előleges bele­egyezésére van szükség. Ezt tehát épen nem vontam kétségbe; csak átalában megjegyeztem, hogy azon esetben, ha a képviselőház a jövőre nézve valamely szabályt akar alkotni arra nézve, hogy minden egyes eladás előlegesen jelentessék be a háznak: ez az államvagyonnak jelenlegi állapotánál fogva a háznak véghetlen munkát okozna és teendőit nagyban fogná szaporítani. Egyébiránt nagyobb birtokrészletek eladá­sát egyátalán nem, kisebb részletek eladását pe­dig csak azon esetekben eszközöltem, midőn bi­zonyos fontos körülmény megkívánta. így p. o. midőn vasútvonal mentében szükségessé vált a kisajátítás, és ez képez az általam eszközölt el­adásoknál nevezetes tételt; vagy ha p. o. ked­vező ajánlat történt oly épületre, mely kincstári vagy köizgazgatási czélokra nem használható s bérbe sem adható s e mellett nagy föntartási költségeket igényel; vagy ha egy vagy más a köncstárra nézve nem hasznos, nem jövedelmező telek vagy érték valamely közczélra, iskolára, timplomra vagy más közczélra, avagy az ipar­nak előmozdítására szolgál. Az eladásokat csak­is ezen esetekben tartottam saját felelősségemre ezélszerűen elrendelendőknek, miután, ha ellen­kezőleg cselekedtem volna, ez által az állam egyenesen megkárosodik. Ezek voltak azon indokok, a melyeknél fogva följogosítva éreztem magamat ily eljárásra, any­nyival inkább, miután semmi határozott törvény vagy szabály azt nem tiltja. Yolt egy eset, mi­dőn nagyobb értékeladást létesítettem; azonban ez is inkább az egyesség jellegét viseli magán. Ez egy bizonyos dézmás szőllő, melyre nézve nem volt megállapítva, vajon dézma vagy ha­szonbéri kötelezettség alá esik-e ? Miután az illető község ezen dézmás szőllőknek megvételére önként ajánlkozott, még pedig — ha nem csalódom — holdankint kétszáz forinttal: ebbe beleegyez­tem. Kezemnél van ezen eladásoknak össze­állítása, és bátran mondhatom: mindezekre nézve esak akkor intézkedtem, midőn rendkívüli körül­mények vagy a közhasznosság azt megkívánták, vagy midőn azon tárgynak tovább megtartása valóban a kincstár megkárosodását vonta volna maga után. Egyébiránt, midőn Tisza képviselő urnák fogok felelni, a részleteket az erre vonat­kozó iratokkal együtt a ház elé fogom ter­jeszteni. Valamint egyészről nem tagadom, hogy minden ily kérdésben a törvényhozás jováha gyását magának fentarthatjá: ugy másrészt a felelős alkotmányos minisztérium hatásköréhez tartozónak vélem, hogy ott, hol az állam érde­kében fekvő intézkedés szükséges, azt saját fele­lősségére tenni merje. (Helyeslés a jobb oldalon.) Majoros István: T. ház! Nem kíván­tam volna felszólalni, ha a pénzügyminiszter ur azon nyilatkozatot nem teszi, hogy előleges be­jelentés nélkül intézkedik az állam vagyona fe­lett. En részemről is ilyen esetet kívánok fel­hozni ez alkalommal a kincstári birtokokra nézve. A tiszáninneni koronái kerület 30 mértföldnyi területe szintén benne van az állam vagj^on soro­zatában, ott jövedelem is van kimutatva, költség is, és a kiadásokról szóló összegek be vannak véve a zárszámadásokba; azt pedig jól tudjuk, hogy az 1848-iki IX. törvényczikk a koronát ma­gát mint földesurat ott minden jövedelemforrásért tökéletesen kártalanította. Erre nézve a pénzügymi­nisztériumnak egy kiküldött biztosa a megváltást akarta néhány lakos kívánatára foganatosítani. A megváltás egy millió 300.000 forintban volt kikötve. Az alkudozások azonban bizonyos poli­tikai dolgok miatt félbeszakadtak, ezen közbejött politikai ok pedig az volt, hogy a feltételek közt egy miniszteri tanácsosnak a pécsi kerületben képviselőül választása is volt ; megszűnvén a mi­nisztérium ezen érdeke, az egyezkedés is félbe­szakittatott. Továbbá szükségesnek látom, hogy a pénzügyminiszter adott szavát beváltván, ezen apróbb, részletesebb birtokok megvásárlására, elidegenítésére nézve az iratokat terjeszsze elő. Midőn ez napirenden leend, magam is elmondom nézetemet; most csak annyit kívánok megje­gyezni, hogy vannak a Tisza mellékén birtokré­szek több magvaszakadt család után, ezeket hol­dankint, lánczonkint kezelteté a kormány vagyis

Next

/
Oldalképek
Tartalom