Képviselőházi napló, 1869. IV. kötet • 1869. deczember 3–1870. január 26.
Ülésnapok - 1869-104
104. országos illés január 25. 1870367 Alázatos véleményem az, hogy pártolom Győrffy Gyula képviselőtársam indítványát, mivel nem csinál politikai tőkét a kérdésből, és azt mondja, hogy itt vételről van szó, és nem egy régi birtok legalizálásáról. Azért, azt hiszem, loyalisabb lesz azon kitétel, hogy a kisbéri uradalom megvételéről van szó. Járulok tehát Gryőrffy Gyula javaslatához. (Helyeslés a bal oldalon.) Patrubány Gergely: T. ház! Azt hiszem, Justh József képviselő társam indítványa olyan, a mely mind a háznak alapjogát, méltóságát megőrzi jövendőre nézve, mind pedig olyan, a mely egyúttal lehetővé teszi ezen óhajtott intézkedés eszközlését. Azért, én részemről Justh József képviselő társam indítványát pártolom. Győrffy Gyula: T. ház! Indítványommal egyéb czélt nem akartam elérni, mint azt, hogy feltartassék a háznak azon joga, hogy midőn az állam részére teendő birtokszerzésről van szó, erre nézve döntő befolyása elismertessék is egyedüli hivatása nem csak abból álljon, hogy a fedezésre szükséges összeget megszavazza, hanem főleg abból, hogy maga a birtokszerzés kérdése fölött határozhasson; minthogy pedig ezen jog elismerése a Justh József képviselő társam által előterjesztett javaslatban is benfoglaltatik : én hajlandó vagyok azon esetre, ha indítványom el nem fogadtatnék, az övéhez, mint a mely az én indítványomhoz közelebb áll, hozzájárulni. (Helyeslés.) Lónyay Menyhért pénzügyminiszter: Mielőtt szavazás történnék vagy átalában határozat hozatnék, méltóztassék megengedni, hogy e pár szóval én is indokoljam azt, hogy meggyőződésem szerint a képviselő ur indítványa ezen esetben nincs helyén. (Halljuk!) Csakugyan valóságos tény az, hogy itt, ámbár egy birtok "megszerzéséről van szó, nem pusztán megszerzési körülmények fordultak elő, hanem valóságos egyesség köttetett mindazon követelésekre nézve, melyeket az állam ellen a Batthyány örökösök formálhattak volna. Ez oly kérdés, mely a minisztériumot régen foglalkoztatja és megoldása részletes tanácskozások tárgj r át képezte, oly tárgy, melyre nézve az egyesség az örökösök és a kormány közt több izben megkísértetett — pedig nem egyszerűen csak a birtokjog átruházása, hanem mindazou követelések leszámítására nézve, melyek a múlt időből fenmaradt viszonyok miatt kiegyenlitendők voltak. Ennélfogva határozottan állithatom, hogy azon összeg nem csak vétári összeg, hanem egyszersmind kiegyenlítési összeg, mely a Batthyány örökösök birtokainak lefoglalása ós időközi kezelése folytán előállott követelések kiegyenlítése gyanánt tekinthető. I Ily értelemben a deczemberben hozott haI tározat után is, miután peres kérdésnek kiI egyenlítéséről volt szó, a minisztérium felhatal; mázva érezhette magát az egyességet jogérvényesen megkötni. Mindemellett az egyesség egyik pontjában kikötötte, hogy az egyesség végleges érvénye a törvényhozás utólagos helybenhagyásától függ, t. i., hogy ha a ház az előirányzott összeget megszavazza. (Helyeslés.) De tovább megyek és azt kérdem a t. képviselő úrtól : mikor hozatott azon határozat? Elnök: Deczember 4-én. Lónyay Menyhért pénzügyminiszter: Deczember 4-én. Es mikor terjesztette be a minisztérium a költségvetést? Október 18-án, tehát ama határozat hozatala előtt. A t. ház előtt jelenthetem, hogy ezen egyesség megkötésére a minisztérium részéről a földmivelési, és az ő felsége személye körüli miniszterek küldettek ki, kik több hónapi becslés, tanácskozás és egyesség után a múlt nyáron, tehát fél évvel azon határozat hozatala előtt, megállapították az illető örökösökkel az egyességi föltételeket; ez esetben tehát hivatkozás egy fél évvel a határozat hozatala előtt megállapított egyességre, nincs helyén. Ha a minisztérium vagy valaki ezen pártból kétségbe vonná, hogy a minisztérium nem akarja megtartani azon határozatot, melyet a ház deczemberben hozott, akkor érteném; de miután azt senki kétségbe nem vonta, miután az egyességi pontozatok megállapítása után fél évvel hozatott a határozat; miután itt nem csak vételárról, hanem a függő kérdéseknek méltányos és igazságos kiegyenlítéséről van szó, bátor vagyok arra kérni a t. házat, méltóztassék e tételt ugy megszavazni, a mint előterjesztettem, annál is inkább, mert a közgazdasági miniszter ur határozottan igérte, hogy mihelyt a mai szavazás után az egyességi összeg teljesen kifizettetik, be fogja terjeszteni az erre vonatkozó törvényjavaslatot, melynél fogva az államvagyon szaporulata be fog czikkelyeztetni. Miután tehát az által, hogy méltóztatnak ezen tételt, így a mint előterjesztetett, megszavazni, semmi jognak nem praejndicáltatik, s miután nem hiszem, és nem tartom följogosítva az indítványozó t. képviselő urat határozat javaslatba hozatalára olyan tárgy fölött, milyet senki kétségbe nem vont: kérem a t. képviselőházat, méltóztassék e tételt vagy azon formában, melyben beterjesztetett, vagy ngy mint Just képviselő ur indítványozta, efogadni. Megjegyzem még, hogy ha egyszerű kifejezést kívánnunk adni a megszavazásnak, a dolog természetével megegyezőnek azt tartom, hogy e szavakat iktassuk a költségvetésbe: „A gróf
