Képviselőházi napló, 1869. IV. kötet • 1869. deczember 3–1870. január 26.
Ülésnapok - 1869-104
364 104. Országos ülés január 25. 1870. tyus Arisztid képviselőtársunk azt hitte, ha ezen ház bíróság volna, mely előtt kellene azOD, itt kétségbe senki által nem vont, (Zaj. Halljuk!) de különben sem ide tartozó kérdést eldönteni, vajon e jószágok csakugyan a Batttryány-család tulajdonát képezik-e 1 Én mind azt, mi itt elmondatott, nem ide valónak tartom. A mi azt illeti, mit előttem szólott Zsedényi Ede képviselőtársam mondott, azt hiszem, hogy az még sem áll ugy, mint monda. A mennyire tudom, azon jószágok, melyek megvételét a t. túloldal is kívánja, mit, mint előre is kijelentem, elfogadok, eddigelé az állam birtokában voltak; és ezen ténykörülmény, hogy legalább tényleg az állam birtokában voltak — akárhogy kerültek oda — jelentékeny, ha arról van szó, hogy az állam birtokában levő javak iránt oly elintézési mód találtassák, mely épen azon jogokat elégiti ki. melyeket a ház túlsó oldala érvényesíteni akar. És miután ily mód találtatott a jogosítottak kieligétésére: én nem látom át, mi érdeke van a háznak azoknak fejtegetésébe beereszkedni, mik az érdeklettek és az állam között létrejött egyezmény tárgyát képezik. (Nyugtalanság a bal oldalon. Senki sem akarja!) Azoknak fölemlitését, miket Máttyus képviselőtársam a ház túlsó oldalának különös tetszése közt előadott, hogy t. i. ezen javak kétségtelenül a Batthyány-család tulajdonát teszik, midőn már egyrészről a jogosítottak, másrészről az állam közt oly eg} r ezmény létezik, mely azokat tökéletesen kielégíti, nem látom szükségesnek, ha csak nem akarok politikai capitálist belőle csinálni. (Ellenmondás a bal, helyeslés a jobb oldalon.) Ennélfogva ón azt hiszem, az eljárás tökéletesen correct volt, s azért kérem a tisztelt házat, méltóztassék ezen meddő vitát befejezni és az eredeti szerkezetet elfogadni. (Helyeslés a jobb oldalon.) Ivánka Imre: T. ház! Én azt hiszem, senkinek sem jutott eszébe, hogy a jelen vitából politikai capitálist akarjon csinálni, ha csak nem talán azon rézrehajlatlan urnák, a ki részrehajlatlan nézeteket fejteget „pártállási szempontból." A kérdés egészen más térre ment át. Itt csak kérdés : vajon fentartani akarja-e a, ház azon határozatát, mely szerint a kormány vételt ne tehessen a nélkül, hogy az országgyűlés beleegyezett volna ? de azzal, hogy az országgyűlés abbeli elhatározását fentartani akarjuk, senki sem akarja felforgatni a mostani transactiót, melyet mindnyájan helyesnek találunk. Maradjunk tehát Győrffy Gyula képviselőtársam indítványa mellett, melyet ezennel pártolok. (Helyeslés bal felől.) Gorove István közgazdasági miniszter : T. képviselőház ! Elvégre is azt látom, hogy a különbség a két nézet között nem oly fontos, mint kezdetben mutatkozott. Azt méltóztatott alkotmányos szempontból különösen az indítványozó képviselő ur kívánni, hogy a képviselőház ekkor és ekkor hozott határozata államjószágoknak ezentuli vétele iránt ezúttal is fentartassék és megujittassék. A kormány ennek egyátalában nincs és nem is volt ellene; csak is a következményekben, melyeket ebből vonunk, kezdünk egymástól eltérni. A képviselő ur ezen esetet azon határozat megújítására használja föl, melyre nézve a kormány s a jobb oldal azt mondja, hogy az arra nem alkalmas; nem alkalmas pedig azért, mert itt oly jogigények kielégítése forgott fen, melyeknek kielégítését épen a ház túlsó oldala fogta volna leginkább sürgetni. Vételről tehát ezen jószág irányában szó nem volt, szó nem lehetett. KisBér az állam birtokában volt; ezen állapotot az állam irányában, mint mondani szoktuk, szabályozni kellett; szabályozható lett volna ez rígy, hogy Kis-Bért a tulajdonosoknak visszaadtuk volna. Ez volt azon szempont, melyet az igazságügyminiszter ur kifejtett, és melynek kifejtésére újra hivatva érzem magamat. A visszaadás az állam érdekeinek károsodása nélkül nem történhetet volna, mert az állam érdeke Kis-Bérre nézve ugy áll, hogy ha az egyszerűen átadatott volna, azon igen nagy investitió, mely az állam részéről abban történt, és mely 1.300,000 frtra megy, egészen megsemmisíttetett volna. Második érdeke az államnak, mely hasonlóan megsemmisíttetett volna, az, hogy az oly fontos lótenyésztés azon ponton, hol azt legszükségesebbnek tartjuk, egészen megszüntettetett volna. E részben, azt hiszem, a t. baloldal nézetei tőlünk nem térnek el, és azért a kérdés csak oda reducálható, hogy mondja ki a ház, hogy deczember 4-kén hozott határozatát fön kívánja tartani, mihez mi is készséggel hozzájárulunk : minélfogva ezentúl minden jószágvételnél — a mire tisztelt minisztertársamnak, a pénzügyminiszternek azt hiszem, nincs igen kedve s ezen tul inkább a jószágok eladása, mint a jószágok vásárlása fog megindulni — a t. ház hozzájárulásával, mondom, a kormány a t. háznak ezen határozatát jövendőben tiszteletben fogja tartani. Én részemről kész vagyok a kormány nevében kinyilatkoztatni, hogy Kis-Bérnek az állambirtokába megszerzése iránt törvényczikket fogok beterjeszteni, hogy ezen tény az országgyűlés által szentesittessék; és most csak arra kérem a t. házat, hogy e tételt, mely ezúttal nem vételre
