Képviselőházi napló, 1869. IV. kötet • 1869. deczember 3–1870. január 26.

Ülésnapok - 1869-81

2b 81. országos ölés deczembar 4. 1889. hogy a pénzválság következményei csakugyan az iparvállalatokat is fogják érinteni. Akkor a kormány szükségesnek tartotta gondoskodni az iránt, hogy e bajnak, a mennyire lehet, eleje vétessék és következményei enyhittessenek és szakférfiakból s a pesti pénzintézetek küldötteiből értekezletet hit össze, hogy feltaláltassek azon módozat, mely mellett az iparvállalatoknak a kormány által gyámolitás adathassák. Ezen értekezletek folytán a kormány és különösen a pénzügyminiszter a következő intézkedéseket szándékozik életbe léptetni. (Halljuk!) Fő tekintete a pénzügyminiszternek természetesen nem lehetett más, mint az, hogy az állam pénzei veszélynek kitéve ne legyenek; a második az, hogy ha pénzbeli gyámolitás nyujtatik, ez oly időre nyujtathatik csak, mely időt a kormány szükségesnek talál arra, hogy ezen pénzek rendeltetésükre fordíttathassanak s ennélfogva az intézkedés abban központosult, hogy a részvényekre alapított iparvállalatnak, nem ugyan egyenesen, hanem azon pesti pénzintézeteknek közvetítése mellett, melyek köztudomás szerint a biztosság teljes jó hírében állanak, nyújtassák bizonyos időre segély. A kormány nem mellőzhette még azon feltétel teljesítését sem, hogy ha a pénzintézetek közvetítése mellett gyámolitást nyújt az csakugyan a kitűzött czélra t. i. az iparvállatok fölsegélésére, s nem más czélokra fordíttassák ; a pénzintézetek pedig természetesen teljes felelősséget vállaljanak, hogy azon pénzek veszélynek kitéve nem lesznek. így gondolta a kormány mindazon kötelességeket egyesíteni, melyek egyrészt a kormán}

1érdekeinek szempontjából, másrészt pedig ezen fontos közérdek tekintetéből reá háromoltak, hogy t, i. az iparvállalatok hanyatlásának, gyöngülésének eleje vétessek. (Helyeslés a jobb oldalon.) Midőn a t. ház a bank tárgyában a bizottság kiküldésének kérdése felett tanácskozott, a háznak minden oldaláról majdnem osztatlanul történtek nyilatkozatok az iránt, hogy nem engedheti meg, miszerint ezen válság közepett az iparvállalatok a hanyatlás veszélyének tétessenek ki. A kormány ezen nézetben akkor is teljesen osztozott, s én nem mulaszthatom el constatálni, hogy ezen egyhangú nyilatkozatok, melyeket akkor szerencsém volt hallani, a kormány intézkedései által részben már meg is voltak előzve. Mi, t. L, ugy ítéltük meg a helyzetet, hogy az ország érdekében fekszik az uj iparvállalatok támogatása, melyeknek keletkezését mi örömmel üdvözöltük, mint tanujeleit annak, hogy egy hosszabb zsibbadás után a nemzeti munkásság uj életre ébred fel és azon körülménynél fogva is üdvöseknek ismertük el az ily vállalatokat, mert nyers terményeinknek naponkint hatalmasabb versenytársai akadnak a világpiaezon ; azt véljük tehát, hogy föladata az országnak a beifogyasztási piaezokat nevelni és nyers terményeinek feldolgozását előmozdítani. Nem tagadhattuk tehát meg ezen vállalatoktól azon gyámolitást, melyre azok különösen a kezdet nehézségei közt szorulnak. Ezek azon intézkedések, melyeket megtenni a kormány e tekintetben szükségesnek tartott. (Helyeslés.) Wass Sámuel gr.: T. ház! Midőn kijelenteném hogy megnyugtatva érzem-e magam a tisztelt miniszter ur válasza által, engedje meg a t. ház, hogy arra röviden megtehessem észrevételeimet. (Halljuk!) Midőn e tárgyra vonatkozó határozati javaslatomat a t. ház elé terjesztettem, azon meggyőződésben voltam, hogy az akkor tetőpontjára ért pénzügyi válság tekintetében csakis az általam ajánlott ut lehet az, a melyen az iparvállalatoknak helyzetén nemcsak rögtön segíteni, hanem azokat még kisebb akadályoktól és sérelmektől is megóvni lehet. Tettem t. ház továbbá azért, mert azon teljes meggyőződésben vagyok, hogy — habár a jelenleg keletkezett iparvállalatok még kezdetleges állapotban levén, a közjólétet teljesen biztosítani nem képesek, — mégis ha gondoskodásunk által képesek leszünk azokat a veszélyektől megóvni, rövid idő alatt egy erős életfává nőhetik ki magukat akként, hogy azok a reájok fordított áldozatokért idővel gazdag gyümölcsöt fognak hozni. Ha megtekintjük és meggondoljuk, t. ház, mi lehet egy jóakaratú hazafinak valódi óhajtása, valóban t. ház, ezen kérdések fordulnak meg előttem: akarjuk-e, t. ház, hogy házi szükségleteinket magunk erején fedezni és pótolni képesek legyünk ? vagy pedig tengődni akarunk-e ezentúl is azon ügyefogyottnak állapotában, a ki saját erején kivül eső erőkre támaszkodni kénytelen? akarjuk-e, hogy a földadóval annyira megterhelt iparunk még ezentúl is ugyanazon terhek alatt maradjon? de sőt még hogy a szaporodó költségek által azon adók növekedjenek is? akarjuk-e, hogy a többi kellemetlen adózási nemek, melyek jelenleg hazánkra nehezülnek, ezentúl is Isten tudja meddig megmaradjanak 1 akarjuk-e, hogy hazánk munka-erejében rejlő vagyonunk ezentúl is használatlan állapotban parlagon maradjon? Ha mindezeket, t. ház, nem akarjuk, ha azt akarjuk, hogy a függéstől, melylyel jelenleg leginkább a gyáripar tekintetében a külföld irányában vagyunk — megmeneküljünk; ha azt akarjuk, hogy ama terhes földadók, melyeket ezentúl viselni alig vagyunk képesek, ama ter-