Képviselőházi napló, 1869. IV. kötet • 1869. deczember 3–1870. január 26.
Ülésnapok - 1869-80
80. országos ülés december 3. 1869. 23 mentességgel bizonyosan nincs véglegesen kielégítve, azt tartja: okoskodni sem kell már, csak határozni,, és pedig minél előbb, ha boldog uj évet kívánni akar a t. ház a hazának, (Nagy derültség a jobb oldalon és helyeslés a szélső bal oldalon) a dohánymonopoliumnak mostani alakjában, mely elitélve, minden politikai pártnál régóta elkárhoztatva lön, azonnal megszüntetése felől. Azt ne várjuk, észszerüleg nem is lehet várni, hogy a lajtántulról indítványozzanak ilyesmit. Kérdés: kegyelem utján engedményezett, vagy jogalapon áll-e a mostani magyar alkotmány? (Fölkiáltás a szélső baloldalon: Füstön áll!) De önök azt mondhatnák, hogy mivel lődözni a dohányegyedáruság megszüntetése által származott tetemes hiányt? (Halljuk!) et érit mihi magnus Apolló, a ki megmondja. Fájdalom, nem vagyok oly közel a titokba beavatva, hogy csalhatatlan gyógyszert mondhassak e részben ; hanem igenis van szerencsém ajánlatba hozni csak azt, a mit a magyar törvényhozás termeiben 1848. augusztus 28-án hallottam, miszerint a mellékadók közt volt a dohány-egyedárusági adó, melyet, az italmérési adó aránya szerint, kellett volna 4 osztályra fölosztani; de az absolut rendszer ezen találmánya még akkor nem volt alkalmazható a nemzetre. Ezek csak történeti előzmények. Vannak számtani adataink, a melyekre hivatkozni lehet: itt van például az 1868: L. törvényczikk 5-ik §-a, a mely a rendkívüli szükséglet rendkívüli fedezésére 8.400,000 frt kincstári márványok fölvételére hatalmazza föl a pénzügyminisztert. (Hosszas derültség.) Csak hozzávetőleg hozom föl ezt, mert — ugy tudom — nincs kimerítve a tárgy; de ha ez nem tartozik oda, tehát az a fényes 6 millió többlet, kérdezzük, árnyék vagy valóság? (Derültség. Hehelyeslés a szélső bal oldalon.) Ezekkel, t. ház, csak rá akartam mutatni arra, miszerint, ha az akarat megvan és a komoly meggyőződés arról, hogy legjobb a fölismert kívánat kielégítését nem halogatni továbbá és továbbra, hanem azonnal teljesíteni: mert kinek lesz hozzá ideje, a kinek majd lesz ereje a folyvást szaporodó, előrehaladó visszaélésnek még nagyobb bajait orvosolni. Azért nevezik a politikát exigentia tudománynak, mert benne foglaltatik azon jó tanács: nem kell túlfeszíteni a húrt. /Igaz! a szélső bal oldalon.) Én tehát, t. ház, ezen dohányjövedéknél — figyelembe véve még azon körülményt is, hogy több rendbeli kényszer-, vagyis inkább kinszertörvényjavaslatoknak (Derültség) nevezhető javaslatokkal együtt kerül a ház asztalára — nem tehetek mást, mint hogy megszavazom, miután mindegyikről ki van mutatva, törvényczikkely alapján, hogy lehetetlen máskép tenni. De, ámbár tudom, hogy nem mondja el egy képviselő sem választói előtt: elmegyek a lehetetlenséggel küzdeni; mindamellett kötelezve érzi magát minden képviselő, ha nem is kiadott programmja, hanem hazafiúi lelkületénél fogva, hogy még a legnehezebbel is megküzdjön és megkísértsen mindent, hogy a haza népének, különösen közgazdászatban nyomasztó viszonyain minél inkább és minél előbb könnyítve legyen; és a miután az ilyen kitérhetlenül utunkban levő kényszer törvényjavaslatok igen szomorú jelenségei az időnek, és miután nyereménynek kell tekintenem, ha ezeknek seregéből csak egyet is elejthetnénk (Zaj), én, t. ház, ezek alapján — azonkívül még támaszkodva a haza józan közvéleményére is — bátorkodom módositványomat ajánlani a t. ház figyelmébe, mely elég csekély, ha fogalmazás szempontjából veszszük, de lényegére nézve mégis fontos. (Halljuk! Olvassa.) „Módositvány a 25. számú törvényjavaslat első §-ához: Az első §. harmadik és negyedik sorában e szavak „1870-ik évi november hó elsejéig meghosszabbittatik"', ezzel cserélendők föl: „1869. deezember 31-kén végkép lejártnak kimondatik." (Hosszas derültség.) Jámbor Pál jegyző (újra fölolvassa Gonda László módositványát.) Csiky Sándor: T. ház ! (Zaj és felkiáltások : Eláll!) Megvallom, nem azért beszélek én a t. házhoz, hogy bárkit a túlsó oldalon capacitálni akarnék (Helyeslés a jobb oldalon) arról, hogy rósz utón jár, (Zaj) mert azt látom, hogy itt egy compact kormánypárti többséggel állok szemben, mely az okoknak nem enged. (Zaj. Eláll !) Nem tehetek én róla; engedelmet kérek, én népképviselő vagyok, és mint ilyen nem magam érdekében szólok, hanem azon népnek érdekében, (Derültség és zaj) melynek megbízása folytán jöttem ide, igenis Eger népének érdekében, mely engem országgyűlési képviselőül megbízott. (Helyes! Halljuk!) Méltóztassék tehát megengedni, ha szólni akarok nem azért, hogy a hatalmasoknak kegyelmét és mosolyát érdemeljem ki, (Derültség) hanem azért, mert keblem, szivem és hazafiúi kötelességem azt hozza magával, (Derültség és éljenzés a jobb oldolon) hogy ne hallgassak ott, hol szólni kötelesség; én pedig itt e tekintetben ezen törvényjavaslatnak tárgyalásánál ugy találom, hogy felszólalnom hazafiúi kötelesség. (Éljenzés a jobb oldalon.) Szavaimat okokkal fogom támogatni; ha megczáfol valaki, bőlesesége előtt meghajlok. De ha csak a szavazzunk-többség dönti el, azt hiszem, ezzel ki nem elégítjük a nemzetet. T. ház! Bocsánatot kérek, de ne méltóztassanak okot szolgáltatni arra, hogy mikor röviden óhajtom érzelmeim ki-
